Útitárs, 1972 (16. évfolyam, 1-5. szám)
1972-07-01 / 4. szám
ÚT/TfíRS Mit tegyek? — Etikai alapkérdések — Scott kapitány híressé vált délsarki útján szerencsétlenség történt. Menekvésre csupán egyetlen lehetőség kínálkozott: minél előbb elérni a partot! Az expedíció egyik tagja azonban súlyosan megsérült s hordágyon kellett a többieknek továbbcipelni. Noha az ebből származó késedelem valamennyiük életét komolyan veszélyeztette, a parancsnok úgy döntött, hogy nem hagyja elpusztulni szerencsétlen társukat. Az eredmény az lett, hogy valamennyien meghaltak. Helyes volt-e a kapitány döntése? Nem kellett volna inkább azt az egyet feláldozni, hogy a többiek megmeneküljenek? A józan ész nem ezt parancsolja-e? — Egy másik példa: Egy koncentrációs táborban a foglyok bizalmi emberét a parancsnokság a következő rettenetes választás elé állította: vagy kiválaszt 25 embert fogolytársai közül, akiket saját maga megkínoz és kivégez, vagy pedig, ha ezt megtagadja, a tábor vezetősége 50 fogolytársát juttatja ugyanerre a borzalmas sorsra. Mit kellett volna tennie ebben a helyzetben? Jobb lett volna, ha vállalja a 25 ember kivégzését, hogy a többi 25-öt megmentse? Vagy az lett volna a helyesebb, ha megtagadja a parancsot, mivel egy gonosz cselekedet mindenképpen gonosz, akár keveset, akár sokat érint? Nem könnyű az ilyen helyzetekben a helyes utat megtalálni. A nagyheti ifjúsági konferencia résztvevői is különböző álláspontokat képviseltek a felvetett példák kapcsán. Voltak, akiket a konzekvencia-etika elvei vezéreltek: Az a cselekedet választandó, melynek eredménye a lehető legkevesebb roszszat idézi elő. Eszerint Scott kapitánynak fel kellett volna áldoznia sérült társukat, az expedíció többi tagja érdekében. Második példánkban pedig a foglyok bizalmi emberének vállalni kellett volna, hogy 25 társát megkínozza és kivégzi, csakhogy a másik 25 ember életét ezáltal megmentse, bármennyire is nehezére esett volna ez neki. — A kötelesség (vagy deontológikus)-et/ka álláspontját, mely szerint a rossz minden körülmények között rossz, legalább annyian képviselték, mint az előbbit. Ezek szerint például a „Ne ölj!“ parancsa minden helyzetben érvényes, függetlenül az eredménytől. Mégha kevesebb is lesz így az áldozatok száma, nem hajthatom végre a kivégzést, mert az ölés meg van tiltva. A több mint tucatnyi erkölcsi magatartásnak a bemutatása nem a zűrzavar növekedését kívánta szolgálni! Egyrészt meg akart döbbenteni: ennyiféle állásfoglalás lehetséges, ilyen sokrétűek az erkölcsi kérdések! Mások elmarasztalásánál és megítélésénél tehát sokkal óvatosabbaknak kell lennünk, ítéletünk ugyanis nagy mértékben függ attól, hogy milyen szemszögből nézünk egy cselekedetet vagy magatartást. Az idézett példák azt is mutatják, hogy ezekben a dolgokban nem lehet kész, minden követelménynek megfelelő recepteket alkalmazni. Reformációi örökségünk különösen is nagy felelősség viselésére kötelez el bennünket. Nem úszhatjuk meg könnyebben a dolgot, mint hogy ki-ki saját maga alakítja ki, formálja ki — a szeretet jézusi parancsához alkalmazkodva — a saját maga álláspontját ezekben a kérdésekben! Az előadó, Szigethy Sándor vallástanár, különösen is kihangsúlyozta — reformátori örökségünkre hivatkozva —, hogy nemcsak lehetséges, de szükséges is, hogy mindannyian tudatosan alakítsuk ki saját erkölcsi felfogásunkat. A vallásos hit természetesen segítségünkre lehet ezen a téren is. Felsorolt néhány pontot, melyek szerint az erkölcsi felfogás kialakításánál a vallás fontos tényező: 1. A vallási alapiratok kritériumokat szolgáltatnak az erkölcstan számára, mint például a bibliai aranyszabály: Mindazt, amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük (Máté 7, 12). Két előadás között Székelyek kitelepítése? A Hadak útján című szemle 1971. októberi száma közli: „Udvarhelytől nyugatra, a Küküllő völgyében erőművet terveznek építeni, ami szükségessé teszi hét község kiürítését. Ezek: Kis és Nagygalambfalva, Bikfalva, Décsfalva, Agyagfalva, Bogárfalva és Magyaros. A Réztető alján élő kisközségek, egy darabkája a szomorú székely életnek, eltűnnek a térképről. Ennél is rosszabb, hogy Bukarest tervei szerint a községek lakosságát Moldvába telepítik át, hogy örökre elvesszenek a magyarság számára. (Transsylvania — Erdélyi tájékoztató — Querterly of the American Transylvanian Federation, New York, 1971. dec. 31.) Az említett községek közül Bogárfalva más vidéken fekszik, ellenben így veszély fenyegeti még Bögöz és Ocfalva községeket is. Reformátusok Lapja (USA) 2. A vallásnak erkölcsi tudatunkat erősítő hatása van. 3. Az aktív hitélet fokozza a kötelességérzetet. 4. A megbocsátás, III. bűnbocsánathit felszabadíthat bennünket cselekvési bénultságunkból és új készséggel és spontaneitással láthat el bennünket a jó cselekvéséhez. Az előadó végül azzal zárta le az eleven vitát, hogy rámutatott erkölcsi állásfoglalásunk szükséges és komoly voltára. Elmondotta, hogy életre szóló hatást tett rá annak az akasztófának a látványa, melyet 1945 februárjában Sárvár főterén látott, s melyen egy keresztény ifjú halt meg meggyőződéséért, mert — hitbeli felfogása következményeképpen — nem volt hajlandó fegyvert fogni. Ugyancsak említést tett arról a (tavaly Rómában boldoggá avatott) lengyel szerzetesről, aki egy koncentrációs táborban — ugyancsak erkölcsi meggyőződésből — bekönyörögte magát egy kivégzésre ítélt fogolycsoportba, hogy ezzel onnan egy családapát kimentsen. Akkor igazán értékes tehát erkölcsi állásforglalásunk, ha kritikus helyzetekben — e példákhoz hasonlóan — érte, amit az képvisel, még az életünket is készek vagyunk feládozni. Az ilyen állásfoglalásnak a kialakítása pedig nem kevesebb, mint egy egész életre szóló, igaz keresztény feladat.-y -r
