Útitárs, 1972 (16. évfolyam, 1-5. szám)
1972-05-01 / 3. szám
MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP / 1972. máius MUZ/TP/f • ' ^Vl. évfolyam 3. szám MENJETEK...! Bornemisza Péter: Az farizeusságunkról A farizeus, midőn mást semminek alított, azzal minden emberek felett annyira felemelte magát, hogy senkinek javát, sem idösségét, sem áldomását nem kívánta, hanem csak önmagának. Sőt, midőn látta valakinek előmenetelét, az ő szíve rakva volt miatta irigységgel, és szólta hogy azokat nem az, hanem ő érdemiette. Ha kedig valaki ingerlette volna, mindjárt kész volna haragra; és ha valaki megszidta volna, netalán azt megölni nem szánta volna. És ha valakinek felesége, vagy leánya felől gonosz hírt hallott, azon csak meg sem szomorodott, sőt örülte, hogy az ő felesége vagy leánya jobb másénál. Ha kedig felebarátjának kárát hallotta, avagy hírének, nevének kisebbségét, azt is csak mosolgatta és örülte. Mind ez világ hasonlatos az farizeushoz. Hol akárcsak egy kicsiny jót czelekedünk is, mindjárt annyira felfuvalkodunk, hogy mást semminek Ítélünk hozzánk képest. Tekintsd csak jól meg magadat, midún ájtatosan imádkozol: mindjárt utána ily gondolatod vagyon: hogy más nem olyan ájtatos! Az prédikátor is tekintse meg magát: midőn szépen ejtötte a prédikációt, mindjárt kevélykedik utána, hogy ő jobb prédikátor másnál. Ha kedig valahogy oly módon prédikálna, hogy nem sokan dicsérnék ékes szavát, tehát azt igen szégyenli, — ha kedig dicsérik, hát abban ugyan felfuvalkodik. Azonképpen az vitézek, gazdagok orvosok, törvénytudók és minden egyéb eszesek és bölcsek. Soha semmi olyat nem míélhetünk, kiben valami kicsiny farizeusság nem volna. (1578) H. Pohl: Két tanítvány kiküldése. (Apostolok Kápolnája Kassel.) ■)
