Útitárs, 1972 (16. évfolyam, 1-5. szám)

1972-03-01 / 2. szám

A kereszt botránya 5 írás és MAGYARÁZAT Ézs 43, 1 Amikor azt mondjuk: „Utolértek bű­neim . . elérkeztünk a mélyponthoz. De itt éri utói az embert Isten vigaszta­lása is: „Ne félj, mert megváltotta­lak!“ Ahol az embernek be kell látnia, hogy üdvözülni az ember számára le­hetetlenség, itt, ezen a sötét háttéren ragyog fel előtte az evangélium: Is­tennek minden lehetséges, még az is, hogy ilyen embert, mint én is, üdvö­zítsen (Máté 19, 25—26). Az üdvösség tehát az ember számára egy lehetet­lenné vált lehetőség, Isten számára pe­dig egy lehetővé vált lehetetlenség. * * * Isten a kereszten váltott meg a ve­le szemben való ellenségeskedés álla­potából. „Jézust az Isten halálra adta a bűneinkért és feltámasztotta a meg­­igazulásunkért" (Róm 4, 25). Ellenségei voltunk, de megbékéltünk Istennel az Ö Fiának halála által. Könnyű volna ennek a kérdésnek a megértése, ha a kereszt botránya és bolondsága nem volna ebbe a kérdés­be belekeverve . .. Krisztus engesztelő áldozatának gon­dolata rengeteg nehézséget okoz a gondolkodó emberi észnek. Nem a ré­gi problémákról van itt csupán szó, a Krisztus személyével kapcsolatosokról, hanem magáról az egész helyettes elégtételről.. . Minden Istené. Krisztus is az Istené, mi tehát még helyettes ál­tal sem adhatunk neki semmit! Itt a kereszt bolondsága és botrá­nya. Lehetetlen és mégis lehetséges, sőt igaz az a tény, hogy a kereszt ál­tal kiengesztelt minket Isten önmagá­val. Az egész keresztyén egyház, egy sereg Istennel megbékélt lélek bizonyít­ja, hogy a kereszt, amelynek munkáját emberi értelmem nem tudja megérteni, "Isten kegyelmének ereje. Ügy vagyunk a kereszttel, mint a régiek a rádiumos fürdőkkel: látták a gyógyulást, de ma­gyarázatot nem tudtak adni. A magya­rázat, a megértés csak később, a gya­korlat és a tapasztalat után következett be. így leszünk a kereszttel is . . . A Szentírás és az egész keresztyén egy­ház tele van a kiengesztelődés tényé­nek bizonyosságával, de az egész egy­ház, teológia és a történelem tele van a kiengesztelés módjának kérdésében dadogó bizonytalansággal. Csak abban az egyben egységes mind, hogy a kiengesztelődés tényében Isten az egyedüli alany: „Isten ugyanis Krisztus­ban megbékéltette magával a világot“ (2 Kor 5, 19). A másik, amit a keresztnek el kell intéznie, az ember és a sátán közötti viszony. A bűn nemcsak szakadást csi­nált Isten és az ember között, hanem az embert a sátán rabjává is tette. A vál­ságnál tehát nemcsak arról van szó, hogy Isten megbocsásson nekem, ha­nem arról is, hogy kiszabadítson a sá­tán rabságából... Az világos, hogy Jézus nemcsak azért jött le, hogy megkeresse és megtartsa ami elveszett, hanem azért is, hogy az ördög munkáit lerontsa (1 Ján 3, 8b). Egyszerű volna megérteni a kereszt nélkül, hogy Isten a Krisztus által meg­szabadított a sátán hatalmából. Krisz­tus erősebb volt, mint a sátán (Luk 11, 22). Ereje a bűntelenségében volt. Ben­ne nem volt a világ fejedelmének sem­mije (Ján 14,30). Krisztusnál tehát nem volt semmi támadási felülete a sátán­nak, mert nem talált semmi sebezhető pontot. Ezért tudott behatolni a sátán börtönébe és tudott kiszabadítani min­ket onnan. S ezért kísérgette a sátán örökösen Jézust, már pedig ő nem vesztegeti a puskaport azokra, akiknél semmit sem várhat (Zsid 2, 18; 4, 15). Jézus számára tehát nem sport és játék a váltság sátánharca, hanem komoly veszély. ■— Ennek ellenére is megma­radt azonban Jézus mindhalálig bűnte­­lennek. Minden rendben volna így, ha nem lenne kereszt. Olyan világos és érthető lenne minden, ha nem volna a kereszt bolondsága. Mit keres Krisztusnak a sátánnal való harcában a kereszt? Az természetes lenne, ha a sátán meg akarná Őt ölni, hogy a zsámányát el ne veszítse. Meg is akarja! Tudunk azonban arról is, hogy a sátán vissza akarja tartani Krisztust a haláltól. Utol­só kísérlete is erre irányul: „Szállj le a keresztről!“ — Ez már érthetetlen. Vagy tudja a sátán, hogy Jézus halálá­val akarja őt legyőzni és ezért akarja megakadályozni, hogy meghaljon, vagy nem tudja és ezért tör életére . . . így áll előttünk megint a kereszt bot­ránya és bolondsága. Lehetővé vált le­hetetlenség a kereszt szabadítása. Ért­hetetlen, de mégis tény, hogy Krisztus váltsághalálával megtörtént a nagy szabadítás. Emberek milliói állnak fel és tesznek mellette bizonyságot: Krisz­tus halála megnyitotta az én börtönöm ajtaját........Hálát adok Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus által!" Van a váltságnak egy harmadik vo­natkozása is és ez a világ felé rendezi visszonyunkat. Jézus azért is jött, hogy az egész kozmoszt megváltsa (Ján 3, 16). Az egész világot Isten világává, Isten or­szágává akarja tenni, ahol nincs többé bűn-kényszer, csak bűn-lehetőség ... ahol nincs korlátok közé szorítva az élet, ahol a világ nincs rothadás alá vetve. Hogy Jézus ezt akarja, azt nem lehet letagadni. Még két kérdés van. Az egyik: mibe került a váltság? Istennek — a Fiába. És mibe került a Fiúnak? Neki a kár­hozat kockázatának vállalásába, a Ge­­csemáné és a Golgota kínjába került. Bele kell azonban számítani a váltság árába a már 2000 esztendős isteni szü­net türelmét is. Isten előtt is drága az Ő kegyeseinek halála, akiket ebben a szünetben a sátán magának követel, „akik megöletnek az Isten beszédéért és bizonyságtételéért“ (Jel. 6, 9—11). A másik kérdés a hit kérdése. A ke­reszt botrány és bolondság, amit érte­lem meg nem érthet, de a hit a ma­gáévá tehet. — Mi a hit? Elfogadása annak, amit Isten kijelentett nekem a kereszten. Amit nem tudok megérteni, amit értelmem botránynak és bolond­ságnak tart, elfogadom és odaadom magamat a kereszten felkínált váltság lehetőségének. „Ne félj, mert megváltottalak!" Jé­zus nemcsak a világot jött megváltani. Nekem mondja egészen személy sze­rint ezt a drága vigasztalást. Dobjuk hát félre minden nagyképű töprengésünket, emberi logikánkat és fogadjuk el hivő, boldog szívvel, hogy Jézus Krisztus megváltott minket. Senkit nem erősza­kol Isten az üdvösségre, de minden­kinek felkínálja. A hitet is, amellyel a váltságot elfogadhatom, mindenkinek megadja, aki a maga megrettent lelkiis­meretével könyörületért kiált a ke­reszten megjelent isteni kegyelemhez. Túróczy Zoltán t Rádióadásaink A Norvég Egyházi Misszió magyar­­nyelvű rádióadásai minden pénteken, közép-európai idő szerint este negyed hétkor hallhatók, március 10-től ismét a 41 méteres hullámhosszon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom