Útitárs, 1971 (15. évfolyam, 2-5. szám)
1971-04-01 / 2. szám
5 írás és MAGYARÁZAT Egy kiábrándító megjegyzéssel kell folytatnom Lázár feltámasztása fejtegetését: a halottfeltámasztást nem tudom „érthetővé" tenni, megmagyarázni. Jézus egy szóval: „Lázár, jöjj ki!" kihívta a négy napja sírban fekvőt, s miután megszabadult kötelékeitől, „engedték elmenni". Ehhez nincs mit hozzátennem. Egyrészt, mert magam sem voltam ott, másrészt viszont még a — valószínűleg — jelenlevő evangélista sem magyaráz itt semmit. Szívesen is csatlakoznék régi írásmagyarázókhoz, akik azt mondták, hogy Lázár sírból előjövetele „csoda a csodában". VAN-E ÉRTELME hát akkor még további magyarázkodásnak, ha a csodát a csodában úgyse lehet megfejteni? Hadd álljon itt mégis két nagyon fontos szempont, amely valami keveset hozzájárulhat a „megértéshez". A pápa figyelmeztette a püspököket egy december 8-i „apostoli levélben", hogy az evangéliumhoz hű prédikálásra gondjuk legyen. Elítélt minden kísérletet, „amely a keresztyénség elpszichologizálásához vagy elszociológizálásához vezetne, s amely a töretlen hagyománnyal szakítana". VI. Pál hangsúlyozza, hogy „egy sereg kétértelműség, bizonytalanság és kétely következtében sok hivő a lényeges igazság-kérdésekben teljesen elveszítette tájékozódó képességét". Ebben az összefüggésben külön említi a Szentháromságról és a Krisztusról szóló tant, az eucharisztia misztériumát, Krisztus jelenlétének kérdését az úrvacsorában, az egyházról, mint üdvösséget garantáló intézményről szóló dogmát, a papi hivatalt, az imádság és szentségek jelentőségét, a házasság felbonthatatlanságát, a Szentírás megtámadha tatlanságát. A pápa ajánlja a püspököknek, hogy afelett őrködjenek, „nehogy önkényes spekulációk Isten üdvtervét a mi emberi értelmünk felfogóképességére csökkentsék, az igehirdetést csak a fülünknek hízelgő igazságok közlésére korlátozzák és csupán természetes kritériumokra hivatkozva, hallgatólagosan megkerüljék a korszellemnek kevésbé tetsző igazságokat". dpa JÉZUS CSODÁI ii. Lázár feltámasztása A feltámadáshit a keresztyénség központi üzenete lett, erről már említést tettünk múlt számunkban. Mert mind az evangélistának, mind Jézusnak fontos volt, hogy ez a hit központi helyet foglaljon el tanítványai életében. Ezt csak megerősíti a leírás egyik megállapítása. János elmondja, hogy amikor Jézus Máriát is sírni látta, ő maga is sírva fakadt. S ez az összefüggések ismeretében Jézusnak nem logikus magatartása. Ő, aki négy nap késéssel jön barátja meglátogatására, holott jöhetett volna idejében, aki a Nain városában meghalt ifjú özvegy anyjának megtiltotta a sírást — hogyhogy most maga is sírva fakad? Késő bánat, eb gondolat? Nem biztos a dolgában? Vagy maga sem hisz abban, amivel mást megnyugtatni szeretne? Állapítsuk meg röviden, hogy elejét vegyük minden további, ide nem illő kérdésnek, hogy Jézus itt haragjában sír. Elmagyarázta tanítványainak, hogy ez az „eset" az Isten dicsőségére való lesz, megértette Mártával, hogy nemcsak az utolsó-napi feltámasztás az érdekes, elmondta, hogy Ö maga a feltámadás és az élet — s akkor végül jön Mária, akiről annakidején elmondta, hogy a „jobb részt választotta" (hogy kegyesebb volt) és ki nem fogy a szemrehányásból: „ha itt lettél volna ..." Jézus még csak nem is válaszol erre a szemrehányásra, hanem — milyen emberi védekezés ez — sírva fakad. Bosszúságában és haragjában! Hiszen ezek itt körötte semmit föl nem fogtak az Ő üzenetéből. Ezek azt látják csak, hogy — a rabbik tanítása szerint — a halál után három napig még a sír körül lebeg az elhúnyt „lelke", de itt már ez is lejárt! Itt mindennek menthetetlenül vége van és ennek Jézus az oka! A HALHATATLANSÁGOT NEM GARANTÁLTA Jézus, hanem hirdette nekik a feltámadást. Azt, hogyha Istennek úgy tetszik, bármikor bárkinek visszaadhatja az életet. Hogy érthetnék ezt, ha azt sem értik, amit Ő a feltámadás és önmaga azonosságáról mondott? Értjük mi ma ezt a nagy különbséget? Alig. Röviddel a keresztyénség megindulása után görög műveltségű emberek szűrőjén át jutott el a feltámadáshit is a világba. A görögök filozófusai igen sokat spekuláltak életről-halálról, lélekről-szellemről, elmúlásról-halhatatlanságról. Az emberi ész számára mindig is ÚT/TÁR5 elfogadhatóbbnak tűnt az ember részekre — test-lélek-szellem — bontása, mint egységben való szemlélése. Ennek „a görög szűrőnek" eredményét láthatjuk a népies hitben (amely bizony sok temetési prédikációból is kicsendül): „ez csak a teste, a lelke a mennybe szállt." 5 itt a „testen" az alacsonyabb rendű részét, a „lelken" a nemesebbjét értjük. Ez teljesen idegen Jézus szemléletmódjától. Lázár esetében bemutatta Isten, hogy mi a feltámadás; megelevenítés, és nem valami „nemesebb résznek" a halálon való átmentése! Lázárnál nem csak a testet temették el, hogy annál tisztábban őriztessék meg valahol a lelke, hanem Jézus szavára előjött a test-lélek-szellem egységében a személy, akit Lázárnak hívtak. ÉS A LEGFONTOSABBAT se feledjük el: Jézus odamegy a barlang szájához és imádkozik. Regi írásmagyarázók szerint ez lenne a legfontosabb mozzanat. Csodatettre készülve, imádkozik Jézus. Éz az Ő imádkozása különbözik a mienktől. Ha mi imádkozunk, keressük — sokszor kétségbeesetten — a kapcsolatot Istennel. Amikor Ő imádkozik, Ő akkor is egy az Istennel s ez az egysége páratlan és utánozhatatlan. Ezért kell visszautasítani a vádat, hogy — lám a Krisztus követői nem tudnak olyat produkálni, mint a Mesterük. Mert mi nemcsak hogy nem tudunk Jézus módján imádkozni, de halottak fölötti hatalmunk sincs. Bár Lázár annak rendje-módja szerint később mégis meghalt, időleges visszahívásával Jézus megmutatta, hogy neki hatalma van, aminek mi híjával vagyunk; nem vagyunk ura életnekhalálnak! ő annyira Ura, hogy Ő maga a Feltámadás. Gémes István Mai hibák? Az elképzelés, hogy sikereket csak mások rovására érhetünk el; A hajlam, hogy dolgokon rágódjunk, amelyek megváltoztathatatlanok; A vélemény, hogy valami lehetetlen, csak, mert én nem tudtam vele zöldágra vergődni; A követelmény, hogy mások is úgy gondolkozzanak, sőt éljenek, mint én; Ez a lista a Kr. e. 1. században élt nagy római szónoktól, CICERO-tól való. Ügy látszik, elpusztíthatatlan örök emberi hibák ezek ...
