Útitárs, 1971 (15. évfolyam, 2-5. szám)
1971-09-01 / 5. szám
7 _______________________ Kérdés magunk felé Uram-e Jézus, vagy pedig csak létem mellékszereplője? Valóban Uram-e, vagy csak kínnalkeservvel bevonom Őt, amikor éppen nagy szükségem van rá, s félre is teszem, ha már terhessé vált számomra? Uram-e Ő, akinek engedelmeskedem, vagy teszek a magam feje szerint, de mély panaszdalt rívok, ha keresztülhúzza számításaimat? Valóban Uram-e, aki előtt legjobb esetben haszontalan szolgák vagyunk, vagy felületes tisztelettel vigasztalom magamat? Egészen magáénak akar pedig Ő és nemcsak vasár- és ünnepnapokon. Urammá kíván lenni gyárban, irodában, a házimunkánál, a gyereknevelésnél, az országúton, a szabadságomkor, vagyonom és kincseim, lelkem és testem felett. Meg kell magunkat kérdeznünk: Tényleg Urunk-e Ő, vagy pedig csak létünk mellékszereplője? Urunk-e, vagy bebe széljük magunknak, hogy Ő nem az Isten Fia, csak az emberek legnemesebbje s az emberiség példája? Igazán Urunk Ő? Talán elvétetnek egyszer silány mankóink, amelyekre most olyan szívesen támaszkodunk — s csak akkor döbbenünk rá arra, hogy KI IS NEKÜNK JÉZUS! (Németből H. Hofman nyomán) Elgondolkodtató mondatok „Az egyházzal valahogy úgy vannak az emberek manapság, mint az elmegyógyintézettel. Soha nem lázadoznak az ellen, hogy adó címén befizetett pénzükből az állam felépítse és fenntartsa azokat. Indokolás: mert szükség van rájuk. — De titokban minden adófizető polgár azt reméli, hogy a pénzével felépített és fenntartott intézetre neki nem lesz szüksége, ő személyesen soha oda nem kerül, hogy az intézetet személyesen igénybe vegye ..." ÍRÁS és MAGYARÁZAT A gutaütés elleni harcban sok sikert könyvelhet el magának az orvostudomány. Gyógyszerek serege igyekszik az érszűkületet megakadályozni vagy legalább hátráltatni, s ugyanannyi gyógyszer a vérnyomás normális szinten való tartására törekszik. És mégis, ma is sok a gutaütött. Jézus elé is került egyszer egy ilyen beteg. Gutaütés következtében megbénultak a lábai és ezért hordágyon kellett őt Jézushoz hozni. * * * Kérdezzünk itt is az ok után: miért vették bele ezt a történetet az evangélisták szövegeik közé? Mert hogy nagyon fontosnak tartották a felvételt, azt mutatják valamennyien: mind a három első evangéliumban megtalálható. Kétségtelenül azért, mert a történet kiválóan prédikált Jézus hatalmáról. Máté jegyzi fel, hogy a gyógyítás láttára nagyon elcsodálkoztak az emberek és dicsőítették Istent, hogy „az embernek ilyen hatalmat adott". A hatalom, az erő mindig megdöbbenti az embert; elgondolkoztatja és elálmélkodtatja. Jézus ilyen „hatalmas" volt és ezt barátai, csodálói éppen úgy tudták, mint az ellenségei. Talán az utóbbiak még inkább. Amikor tehát az evangélisták a gutaütött meggyógyítását leírták, Jézusnak ezt a mindent lenyűgöző hatalmát próbálták világgá kiabálni. Erre a gyógyításra ember nem lett volna képes. Minden emberit felülmúló azonban Jézus ereje. * * * A másik válasz kérdésünkre, hogy miért közlik e történetet az evangélisták, a beteget Jézushoz vivő négy barátra mutat. Négyen hozzák a beteget Jézushoz. Mégpedig nagy erőfeszítések árán. A Jézust hallgató sokaság miatt hozzá se férhetnének a Mesterhez betegükkel. Megbontják hát a ház tetejét, hogy bejussanak hozzá. És az evangélisták egyöntetűleg azt állítják, hogy Jézus elsősorban nem is a betegre, hanem a vivőkre való tekintettel cselekedett. „Látta azok hitét" — mondják. Jézus elcsodálkozott azon, amit ezek az emberek míveltek. Habár az ottani építkezési viszonyok között nem volt nagy teljesítmény a tető megbontása (hiszen azon át jártak a lapos tetejű ház „erűmfí/tstL\ JÉZUS CSODÁI V. Márk 2,1—12 kélyére" is), mégis megdöbbentette őt a négy ember elszántsága és céltudatossága. Tudták, hogy a betegnek Jézus közelébe kell kerülnie, s ennek érdekében mindent megtettek. Ez „imponált" Jézusnak. Ránézett a betegre és barátaira való tekintettel gyógyította meg őt. Csoda-e, ha Luther ezekben az emberekben látta a keresztülők példaképét? Szerinte ezeknek a magatartásán kellene minden keresztszülőnek lemérnie magát. Mit meg nem tettek ezek azért, hogy védencük Jézus közelébe jusson! Szinte helyettesítővé vált a hitük. Hitték, hogy Jézusnál van betegük a legjobb helyen. (Hányán vállalják a keresztszülő tisztét ma is a forma kedvéért, s látják azt el nemtörődöm módon, ajándékok időnkénti, kötelességszerű nyújtásával! Keresztszülőnek lenni helyettesítő hittel való cselekvést jelent.) Jézus látta a négy elszánt, céltudatos hitét és ezért meggyógyította — az ötödiket ! * * * Van ebben a történetben egy betét is, amelynek látszólag semmi közvetlen kapcsolata a gyógyítás tényéhez nincsen. Jézus ránéz ugyanis a betegre és elsősorban nem is testi baja érdekli, hanem minden kérdezés nélkül az mondja a betegnek: „Fiam, megbocsátotta (Isten) a bűneidet!" Minden ellenkező véleménnyel szemben nem látom véletlennek ezt az összekapcsolást. Ezzel Jézus nyilván elismerte, hogy mennyire kapcsolat van testi és lelki megbetegedés között. A gutaütött testileg beteg — kétségkívül. De lehet-e azt mondani, hogy a beteg csak testileg sebzett ember? (Éppen e betegségnél tudjuk ma már, hogy teljesen „kívülálló" tényezők játszanak közre a kiváltásánál!) A modern pszichoszomatikus orvostudomány világában ez meddő vállalkozás volna . .. Jézus tudta, hogy a bajt gyökerében kell megragadni, felületi, tüneti kezeléssel sokra nem megyünk. Ránézett a beteg testre és felajánlotta első „receptjét": a bűnbocsátó isteni kegyelmet. Azaz megkísérelte, hogy a megfelelő „helyre" kerüljön a beteg, a maga betegségével. Nem ott van-e mai gyengénk, hogy nem is akarjunk ezt az egész emberrel törődő Jézust hirdetni, aki hatalommal gyógyít és hoz rendbe életeket? Gémes István S LÁTTUK AZ Ő DICSŐSÉGÉT... JÁN 1,14.
