Útitárs, 1971 (15. évfolyam, 2-5. szám)
1971-04-01 / 2. szám
ÚT/TflRS .. elküldelek téged a Fáraóhoz.. Az eviani evangélikus világgyűlés eredményei és tanulságai II. örvendetes volt, hogy az Evangélikus Világszövetség világgyűlése az emberi jogok szóvivőjeként mutatkozott be. De azt a kérdést is fel kell tennünk, hogy hogyan juttatta kifejezésre az üdvözítő evangéliumról szóló küldetését a világban? Témaként ez csak az első szekció munkájában szólalt meg. Amit azonban e kérdésről mondottak, az elrettentőén kevés. Még akkor is, ha az ember megérti az időhiányt, amivel a jelenlevők küzdöttek. Meglepetésszerűen ezen centrális kérdésről nem az evangélikusok megnyilatkozásai voltak a legjelentősebbek, hanem a római katolikus bíborosé, aki a vatikáni egységtitkárság vezetője, s a világgyűlésen nagy érdeklődést keltő előadást tartott. Az egyház küldetéséről fontos mondanivalói voltak, amelyekkel minden hivő keresztyén egyet tud érteni. Csak sajnos az előadás nyelvezete oly nehézkes volt, hogy megértéséhez nehezen fért hozzá a már amúgy is fáradt hallgató. Helyette Willebrands érseknek azok a fejtegetései váltottak ki óriási hatást, melyekben Lutherről és teológiájáról szólt. A bíboros kifejtette azt a változást, amely a római egyházban az utóbbi években végbement. Pontosan Luther evangélium-hirdetéséhez tud ma igent mondani a katolikus egyház is. Sajnos azonban ezt a lutheri értelmezést a jelenlevő lutheránusok túlságosan magától értetődőnek vették, úgyhogy előadásaikban már inkább csak az evangélium alkalmazásával foglalkoztak. És sajnos nem mutatták meg eléggé a megigazulás evangéliumával való kapcsolatot a szociáletikai problémák taglalásakor. „Helsinki hiányzott Evianban" — írta az eviani világgyűlés egyik igen intelligens kommentátora. A hét évvel ezelőtt tartott helsinkii világgyűlésen ugyanis az evangélium kérdése — „Krisztus ma" — állt a középpontban. Persze Helsinkiben ezt a kérdést taglalták ugyan, de a feleletet nem tudták egyértelműleg kimondani. Evianban azonban a kérdés már nem is volt napirenden. Talán a világ problémái annyira az érdeklődés központjába kerültek, hogy a megváltásról szóló felszabadító evangéliumi hang már nem juthatott szóhoz? Miért nem vette ajkára a világgyűlés a Jézus Krisztus által hozott üdvösség evangéliumát? Ügy látszik túl gyorsan esett szó Krisztus követésének problémáiról a mai világban anélkül, hogy a pusztába kiáltó szó küldöttei elmondták volna sajátos üzenetüket a világ számára. Sokan gyakoroltak emiatt kritikát a világgyűlésen. Persze nem voltak a dolgok annyira elfajulva, mint ahogy ezt egyes konzervatív kritikusok állították. Ellenben bizonyára könnyebben lehetett volna kitérni a vád elől, ha az evangélium üzenete jobban a középpontban állt volna. Mert végre is ezt az evangéliumot kell hirdetni a mai világban is. Az alkalmazás aztán minden kornak saját külön feladata. Ehhez Evian lényegesen hozzájárult. Erre tette a világgyűlés a hangsúlyt. Persze nem szabad magától értetődőnek venni azt az üzenetet, amelynek a mai világban egyik vagy másik ponton különösen is ki kell domborodnia. Mózes megrettent akkor, amikor Isten küldetését meghallotta. A feladat nem illett szerinte az ő jelentéktelen személyéhez: „Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a Fáraóhoz?" — kérdezte. Isten erre az aggodalomra azzal válaszol, hogy biztosítja Mózest állandó jelenlétéről: „Én veled leszek!" Az egyháznak is így kell megbizonyosodnia Isten jelenlétéről, mielőtt a világba való küldetésének engedelmeskedik. Mielőtt az evangéliumot hirdeti, hallgatnia kell Isten szavára. Áldott húsvéti ünnepeket! Az Evangélikus Világszövetségben is világossá vált egy bizonyos aggodalom, amely azonban nem meglepő, ha a küldetést komolyan veszi. Az evangélikusoknak ma újból kérdezniük kell, hogy mi a különleges küldetésük a keresztyén felekezetek kórusában. Hiszen a szociáletikai megnyilatkozások, amelyek Evianban elhangoztak, nem különböznek attól, amit más ökuménikus találkozókon is hallani lehet. Sőt még az a kérdés is jogos, hogy tulajdonképpen nem hozta-e be ezzel csupán azt a hátrányát, mely eddig más egyházakkal, sőt világi körökkel szemben is kellemetlenül érezhető volt. Vajon megtartotta-e a világ evangélikussága sajátos arculatát? A kérdésre csak akkor lehet érvényes választ adni, ha az evangéliumhoz való viszonyt az elhangzott szociális nyilatkozatokban ki lehet mutatni. Pontosan ebben volt Tödt professzor előadásának a világgyűlés keretében való jelentősége. A két birodalomról szóló tanítás, melyet a hazai evangélikus teológusok közül Nagy Gyula védett meg újból szociáletikájának középpontba való helyezésével, tulajdonképpen az egyetlen lehetséges „lutheri", de egyetemes keresztyén válasz is. Megoldja az evangélium és a világban való élet közötti kapcsolatot. A Világszövetség tanulmányi bizottsága, mely már a múltban is sokat foglalkozott a kérdéssel, még fontos feladatok előtt áll ebben a vonatkozásban. Az evangélium kapcsolódik az egészséges emberi élettel. A Jézus Krisztus megigazító műve általi gyógyulás lehetőségét azonban nem szabad szem elől téveszteni. Az evangélium nem jelenti az új emberi élet sikeres megoldásának a nyitját. Evangélium a bocsánatból való életet jelent, ti. a bűnös embernek Krisztus által való megigazulása által. Ezt a bűnös embert felejtik el mostanában igen gyakran, miközben az éhezőkről és szegényekről van szó. Másként kifejezve: az emberiség gyógyulása nem saját erejében, nem önigazulásában rejlik, hanem abban, hogy számára a megigazító evangélium üzenete hirdettetik. Ebben a különleges hangsúlyban áll az evangélikus egyház különleges küldetése a világban. Az evangélikus egyházaknak a Világszövetség keretében létrejövő nagy közösségének itt kell aktívvá lennie a világ számára. (Folyt, következik) Vajta Vilmos Olvastuk... „Ütitárs. Szétszórtságunkban az újság komoly összekötő kapcsot jelent. — Az Egyháztanács ezúton is köszönetét fejezi ki szolgálatáért . . . Szükségesnek látszik, hogy gyülekezetünk rendszeresebben lássa el híranyaggal a lapot.. ." (Skandináviai Magyar Prot. Egyháztanács igyo. évi konferenciája jegyzőkönyvéből) Az Ütitárs szerkesztői és munkatársai kegyelettel és szeretettel emlékeznek az elmúlt év november 23-án elhúnyt Ungár Aladárra. Sok súlyos betegsége, gyengesége ellenére haláláig fáradhatatlanul munkálkodott Isten országa ügyéért. — „Az igaznak emlékezete áldott!"
