Útitárs, 1971 (15. évfolyam, 2-5. szám)
1971-05-01 / 3. szám
Évfordulók mellett nem mehetünk el szótlanul, hiszen azok hozzátartoznak mai életünkhöz. Nélkülük biztosan sokkal szegényebbek lennénk. Különösen is, ha olyan nagyokról van szó, mint Christian Morgenstern, aki Münchenben, 1871. május 6-án látta meg a napvilágot. Mind egyénisége, mind művészete igen vitatott. Irodalomtörténeti méltatása helyett álljon itt egyik igen szép verse: 1910 Nyújtsuk hát egymásnak csendben kezünket És csüggedetlen így előre megyünk, És legnagyobbat bátran most merünk: Egymásba fonjuk két szép életünket. S fáradhatatlanul tovább szövünk Álmokat a jövendő napokra, S a napi kérdést estre-hajnalokra: Ó, vajon igazán egy célra törünk? a Gályarabok, vagyis azok a protestáns lelkészek, akiknek 1671-ben, vagyis 300 évvel ezelőtt kezdődött szenvedésteli kálváriája, amely tíz évig tartott. Hogy ma, hála Istennek, egymáshoz közelednek felekezeteink, az nem feledtetheti el azt a tényt, hogy tisztelettel kell adóznunk azok emlékének, akik minden szenvedést készek voltak vállalni hitükért. Luther Márton, aki 1521. május 18-án állt a wormsi birodalmi gyűlés előtt. Barátai, mindenekelőtt Bölcs Frigyes, kieszközölték, hogy a német-római birodalmi gyűlés előtt alkalma lehessen védekezni az ellene emelt római vádakkal szemben. Itt jelentette ki Luther a sokat idézett mondatokat: „Amíg a Szentírásból vagy más észokokkal meg nem győznek, semmit visszavonni nem tudok és nem is akarok. Mert helytelen, hogy az ember a lelkiismerete ellen cselekedjék. Itt állok, másként nem tehetek, Isten engem úgy segítsen. Ámen.“ (Hol van ma az a Lutherre hivatkozó teológus, aki ezt ennyire komolyan venné? Arndt János, az „Igazi keresztyénségről írott négy könyv“ szerzője, a cellei esperes. Arndt 1621. május 11-én halt meg. Méltatása helyett idézünk magyarul az 1741-ben megjelent művéből, amely ,,A’ Magyar Sionnak épületire köz világosságra botsáttatott Egy Lelki kiváltkép Pestises időre tartozó tanítással és oktatással együtt“ Jéna városában. — Ez a müve hatalmas hatást gyakorolt nálunk Magyarországon is, amit elterjedettsége alapján minden túlzás nélkül megállapíthatunk. FELEBARÁTUNKNAK SZERETETIRÖL MAGÁNOSABBAN S még kielégítetlen szomjúságunk, A testiekben örökös sajátunk is vajon egyre szellemibbé tesz-é? Kilőtt nyílvessző két ága vagyunk, S a repülésben egymásba olvadunk Az újjászületés országa felé! Dürer Albert, aki Magyarországról származott és ezelőtt 500 évvel, 1471. május 21-én született Nürnbergben. Méltatása helyett hadd álljon itt egyik szép, a bécsi Albertinumban őrzött pergament-miniatürje: A Megváltó gyermek Jézus. 2. Pét. 2, 19. A ki kitül meg győzettetett, annak Szolgálatjába adta magát. Nintsen sulyossabb és keményyebb szolgálat, mint ha valaki az ő vétkes indúlatainak, és kiváltképpen az ellenkezésnek vagy harag tartásnak szolgál, mert a megköti és nehezéti a testnek és a léleknek minden erejét, és az embernek semmi gondolatit szabadon nem hagyja. A' ki pedig a szeretetet gyakorolja, az igazán szabad az ő szívében, az a’ haragnak, irigységnek, fösvénségnek, hamis kereskedésnek, a mamonnak, kevélségnek, hazuságnak és rágalmazásnak nem szolgája, sem rabja. A Szeretet mind ettől őtet szabadossá teszi, és így nem is hagyja magát a gyalázatos vétkektől meg győzettetni: és ez igazán szabados 's nemes a’ Krisztusban a szabadságnak lelke által: mert ahol az Úrnak Lelke vagyon ott vagyon a Szabadság is, 2. Kor. 3, 17. Az olyan ember a’ ki Krisztusnak Szeretetében jár, többé nem a bűnnek szolgája; sem a testi kívánságoknak rabja: mert az Isten Szeretetinek Lelke őtet a’ testi gyönyörüségektül meg szabadította és meg tisztította. § 2. És így látjuk már miképpen hogy az ISTENNEK szerelme minden emberekre kiterjed, mellyet ő nem tsak az ő Igéjében, hanem az egész természetben is meg bizonyít. Mert Ő az eget közönségessen mindeneknek adta, az bé fedi őket mindnyájokat, az nem tsak tied, hanem felebarátodé is. Mind a leg főbb mind a leg alább való ember, a’ közönséges nappal, levegő éggel, földdel, és vízzel él. Valamint már az Isten mihozzánk viseli magát, úgy minékünk is kell viselnünk magunkat a’ mi felebarátunkhoz. Mert ebben magát az Isten nekünk például állítja, hogy ő mindyájunkhoz egy indulattal vagyon, egyiket sem szereti nagyobban mint a' másikat: az az, Mindenikünket a’ Krisztusban egyeránossan szereti, egyiknek sem nézi személyét, méltóságát és érdemét. És mivel illyen jó indulattal vagyon ő szent Felsége mi hozzánk, érdemtelen szolgáihoz, azon indulattal legyünk mi is a mi felebarátunkhoz, mert ’amint viselni fogjuk magunkat a’ mi felebarátunkhoz, úgy fogja ő is viselni magát mi hozzánk. ARNDT JÁNOS: „Igazi keresztyénségről írott négy könyv”, 1741. A BIBLIA AFRIKÁBAN. Az elmúlt két évben 8oo ezer példánnyal növekedett a Biblia és bibliarészek terjedése Afrikában; ezek közül yoo ezer teljes Biblia. 1969-ben 7,7 millió példány volt és ez a szám 1970 év végére 8,5 millióra emelkedett. KELET-NÉMETORSZÁG mind a nyolc evangélikus egyháza részt akar venni az európai evangélikus, református és egyesült (uniált) egyházak őszre tervezett gyűlésén, amely egy közös teológiai tantételt (Egyezségi irat) dolgoz ki.
