Utitárs, 1970 (14. évfolyam, 3-12. szám)
1970-05-01 / 5-6. szám
Karácsonyi történetek? Hozzászólás 1969. karácsonyi számunkban közöltük Gémes István „Karácsonyi evangélium és karácsonyi történetek" c. cikkét. Ezzel kapcsolatban kaptuk a következő hozzászólást. * * * „Olvastam a 'Karácsonyi evangélium és a karácsonyi történetek' című cikkedet. Nagyon örültem, hogy általa egy kis bepillantást kaphattam szolgálatodba és abba az igyekezetbe, hogy az evangéliumot a mai embernek életszerűen és lelkiismeretéhez szólóan hirdessük. Ennek na,gyon örültem, de mégis hadd tegyek ehhez megjegyzést. Arra teszed a hangsúlyt, hogy a 'karácsonyi evangéliumból karácsonyi történetek lettek'. Ezt a szembeállítást félreérthetőnek tartom. A karácsonyi evangélium ti. kezdettől fogva „történet"; Ján. 1, 14 — az Újszövetségben a karácsonyi evangéliumnak talán a legkésőbbi és legutolsó megfogalmazása! — maga is történet. Éspedig nem kevésbé történet, ha úgy tetszik „historische Geschichte" — Conrad Ferdinand Meyer: Egy viharos éjszakában Vad déli szél veri az éj falát, süvít az orkán sípja konokul. Az égen vívnak jóslatos csatát, haláljajongást harsonázva túl. Mi odafenn dúl — pokoli viadal — betölti lenn a Kort... de zeng bele nagy messzeségből égi békedal: viharba, vészbe üdv ígérete. Láncon csüng könnyű mécsem, sugara szobámnak mély sötétjén átdereng. Ha dörg a menny s remeg a ház fala, halk mozdulással ide-oda leng. Régi csodát idéz elém a láng: Egy szélmozgatta mécses fényei két arcon világoltak hajdanán: az egyik agg, a másik isteni. És szólt a Békehozó — ismered! — úgy sírt a szélvész, ahogy ma kiált: „Hallod, Nikodémusz, a szellemet? Viharban születik az új világ." Ford. Horvát Henrik mint Luk. 2. A karácsonyi evangéliumnak erről a „történet"-jellegéről éppen az evangélium mibenléte miatt nem mondhatunk le. Az történet éppen úgy, mint a golgotái kereszt és ha a történet-jellegétől megfosztjuk, akkor nemcsak „legenda", hanem „mítosz" lesz belőle éspedig mítosz abban az értelemben, ahogyan azt az Újszövetség használja. Ti. „mese" (pl. 1. Tim. 1, 4; 4, 7 stb). Igaz azonban, hogy az evangélisták (Máté és Lukács) ezt a történetet a saját koruk olvasói számára a saját koruk fogalomkincsével és látásmódja szerint fogalmazták meg. Ezért „szerepelnek" a történetben pl. angyalok. Ök ott nem kevésbé válnak az Isten cselekvésének az eszközeivé,mint például Augustus császár, vagy a pásztorok, vagy Heródes. Éppen a mai ember számára is megvan a jelentősége annak, hogy Isten az emberi életben nemcsak Augustuson, Heródesen vagy a pásztorokon keresztül cselekszik (persze az is jelentős, hogy éppen rajtuk keresztül is Isten cselekszik!), hanem titokzatos, számunkra egyébként megfoghatatlan „követek", vagy ha úgy tetszik, „hatalmak" által. A karácsonyi „öröm" és „békesség" is puszta „ideállá" vagy éppenséggel pillanatnyi érzelmek vágyálmává színteledik el, ha a karácsonyi „történet" elvész számunkra és ezzel el is veszíti az isteni ajándékban rejlő kötelező erőt. Csak a modem gondolkodásban lett a karácsonyi „történetből" legenda vagy esetleg „mítosz". Ez persze összefügg azzal is, hogy Luk. 1 elbeszélésében is csak a „mitikus" elemeket érezzük és Luk. 2-t elszigeteljük 1-től. Pedig a kettőt csak eredeti összefüggésében volna szabad néznünk. Az előzőkben következetesen „történet"-ről beszéltem, szándékosan nem „történetek"-ről, mint te. Gondolom, megérezted a különbséget. Vannak persze „karácsonyi történetek", amilyenek korunk szépirodalmában részben valódi költőktől, részben azok után-érzéséből születtek. Ki ne olvasott volna egyegy ilyen történetet szívesen? De ezekre jórészt áll, hogy a karácsonyi evangéliumból bennünk „történetek" lesznek. De hibának érezném, ha az evangéliumok elbeszélését ezekkel a történetekkel egy sorba állítanánk. Szeretettel köszöntlek. Szentháromság — racionálisan? Egy Istenben három személy vagyon. Kiről imíly példát is mondhatnék: Hogy az egy cseresznyeszemben három különvalók vannak: az magocskának az beli; őmaga az mag, mely cserepes; és az húsosa. Mindez hármat egy cseresznyeszemnek mondjuk az nagy egyességért; de azért azután megválasztjuk őket, külön nevezvén az belit, az magot és az cseresznyét. Így az egy gyertyát is megválasztjuk, külön nevezvén az belit, az faggyát és lángját. így az egy napot is megválasztjuk néha, külön nevezvén őmagát, külön az ő fényét, külön az ő melegségét — maga mindhárom csak oly egyesek, hogy soha egyik a másiktól el nem válhat. Ne véld kedig azt, hogy ez három olyképpen volna egy, mint három korsóbeli vizet összeelegyítenél és szinte egy korsó vízzé lenne, mindenestül egybe elegyedvén, hanem amint az nap aláereszti az ő fényét, és világát, de azért soha el nem válik egyik a másiktól. Bornemisza Péter, 2575. Rádióadásaink A Norvég Egyházi Misszió magyarnyelvű rádióadásai minden pénteken, közép-európai idő szerint este negyed hétkor hallhatók a 41 méteres hullámhosszon. Ui. Mindenesetre úgy érzem, hogy Máté és Lukács karácsonyi történetei nem tartoznak a „történetek" sorába, hanem legitim tolmácsolásai a karácsonyi történetnek, természetesen abban a fogalomkörben és szemléleti világban, amelyben az evangélisták olvasói éltek. Még ha a mai olvasó számára sokkal nehezebb is e történeteknek a megértése — itt főként arra gondolok például, hogy az „angyal" egészen más képzetekkel van tele, mint annak idején —, mégis úgy gondolom, hogy ezt a megértési nehézséget nem szabad azzal tetézni, hogy az evangéliumi elbeszélést „történetekké" mintegy „deklasszáljuk", ellenkezőleg arra kell törekednünk, hogy a mai megértés útjából igyekszünk eltisztítani a megértés nehézségeit és kimutatni ebben az elbeszélésben a legitim evangéliumot." 2
