Utitárs, 1970 (14. évfolyam, 3-12. szám)
1970-11-01 / 11-12. szám
Porto Alegre — Evian dél-amerikai szemmel Hogy az Evangélikus Világszövetség nem Porto Alegre-ben tartotta meg nagygyűlését, afölött ma már napirendre tértünk — itt Európában. De nem úgy Dél- Amerikában. A következőkben álljon itt két levélrészlet, ennek illusztrálására. * * * „Az Evangélikus Világszövetség vezetőségének — azt mondhatjuk — az utolsó pillanatban hozott határozata . . . olyan jóvátehetetlen belső és külső krízist idézett elő a brasíliai gyülekezetekben, amelynek következményeit e pillanatban fel sem lehet mérni. Az a sok kis ember, aki nehezen megtakarított „cruzeiro"-it fektette bele a kongresszus előkészítésébe és vesztette el, joggal teljesen becsapva érzi magát. Ezt igen nehéz lesz a jövőben még egyszer bármilyen, az egyházával kapcsolatos áldozatra bírni.. . Kb. egy héttel a kongresszus lemondása után híradás érkezett a sajtó és rádió útján arról, hogy VI. Pál pápa látogatást tervez Brazíliában. Érdekes, hogy a pápa nem fél attól, hogy Brazília földjén leeshet a korona a fejéről. Nincs is mitől félnie. De egyes evangélikus egyházi rangviselők az öreg kontinensen úgy látszik azt képzelték, hogy nem lévő koronájuk le fog hullani a fejükről, ha lábukat Brazília földjére teszik . . ." Izsák Olivér gondnok Caracas * * X „Pedig milyen biztatóan kezdődött minden! Első nap istentisztelet a blumenaui gyönyörű, nyolcszögletes, dombon épült nagytemplomban: a Helsinkiben kiadott Laudamus c. énekeskönyvből énekeltünk, kinek milyen nyelven feküdt legjobban. Később megtudtam, hogy már sajtó alatt van a Laudamus legújabb kiadása, amelyben az előzőleg használt nyelveken kívül benne lesz a portugál is, majdan Porto Alegre-i használatra! Utána ünnepélyes megnyitó est, ahol Blumenau polgármestere üdvözölte a megjelenteket; látszott rajta, mennyire oda van a büszkeségtől, hogy városának ilyen megtiszteltetés jutott. Három napig a helyi lapok vezércikkei csak rólunk szóltak, úgyszintén a TV is és mindannyiunkat (több mint 60 fő) saját vendégeként kezeltek. Római katolikus egyházi részről is! Megtudtuk azt is, hogy Rio Grande do Sul-i püspökük, Dom. Scherer, minden támogatását felajánlotta júliusra. De most nem akarom mindezt fájdalmasan részletezni, mert még valóban kővé meredünk. Talán egyszer még lesz alkalmunk elmélkedni az EVSZ szörnyű ballépéséről, hagyván magát befolyásolni az irányított sajtó rágalmai által; mert felfigyelt a világ, hogy immár nem vagyunk jelentéktelen, gyarmat-szerű ország, hanem a legjobb úton haladunk, hogy komoly és jelentős hatalommá váljunk, amit féltékenyen érdekük gáncsolni, ahol csak lehet. . ." Ráth Károly, Sao Paulo NYÁRI JEGYZETEK DÉLRŐL Se püspöki rang, se másvalami származtatott jog nem hatalmazott fel rá: szerettem volna egy pár képet festeni a Jugoszláviában élő evangélikusokról. Üres kézzel mentem; nem jótékonykodni akartam, se segélyt nem helyeztem kilátásba, nagy ígéreteket se osztogattam. Csak látni akartam, hogy élnek evangélikus feleink ebben az országban. Át se tekinthettem mindent, csak egy szeletet — igen soványát —, láttam. De a sok gyűjtött emlékből felpattan egy-egy ablakocska és elevenen áradnak át rajta a kép színei. 1. A legidősebb lelkészt faggatom, mi életének a titka. Természetesen nem így hangzik el a kérdés, de ott bujkál a beszélgetésünk mögött. Meggörnyedten ül az ágya szélén. A velem látogató utódtól fásultan hallgatja az egykori eklézsiájából jött üdvözleteket. Nem is érti rögtön az összefüggéseket. De egyszerre csak „kapcsol": minden érdekli a 41 éve elhagyott gyülekezetből. Ki él még, ki halt meg? — kérdezi. Ő már bizony az utóbbi bűvkörében él. És vasárnaponként mégis — ha tolókocsiban ülve is — prédikál. Túl a nyolcvanon és közel az „elmenetelhez" — ahogy ő mondja. Aztán „kioktat": mit ér tudás, ismeret, sok-sok ország ismerete. Gyülekezetében sok a „nagy imádkozó". Ez a fontos. Minden másról így vélekedik: „egy fabatkát sem ér!" 2. A megszépült légrádi evangélikus templom kertjében fekszem hason, a vénasszonyok nyara utolsó napsugarait élvezgetve, amikor rámnyit Szabó bácsi és bocsánatot kér a zavarásért. Az ő padlásukon bukkantam rá Bornemisza Péter első magyar nyelvű énekeskönyvének 1582-i első kiadású példányára. Kár, hogy az egerek megelőztek, már csak roncsokat örökölhettem. Jól elbeszélgetünk, régi háborúról, sebesülésről, de vidámabb dolgokra is sor kerül. Bizony erős hangú prédikátor kell a mező népének, mondja, hogy a hívek el ne aludjanak prédikációhallgatás közben. Mert ha a nép egész héten dolgozik, vasárnap el is nyomhatja az álom. A H. tiszteletesnek is azt mondta egyszer Mariska, amikor a tisztelendő a hogyléte felől érdeklődött egy hétfői napon: köszönöm kérdését tisztelendő úr, jól, mivelhogy ollan jólesett a tegnapi kis pihenő a templomban . . . 3-Vannak gyülekezeteink — mondja a Jugoszláviai Szlovák Ev. Egyház püspöke —, amelyekhez magyar származású evangélikusok is csatlakoznak. Mindig szívesen fogadjuk az ilyeneket és lelki otthont biztosítunk nekik gyülekezeteinkben. Sajnos, csak egy lelkészünk beszéli a magyar nyelvet. Azonnal felderül az arca, amikor lapunkat említem; szeretne jó néhány példányt kapni, hogy lelkészei magyar hiveik között szétoszthassák. Nem lesz tehát véletlen, ha az Ütitárs Petrovecben, Jánosikban, Kysácban, Opravában az evangélikus templomokban is feltűnik . . . 4 Feketicsen bezörgettem a református lelkészi hivatalba. Sajnos, senkit nem találtam ott. Ismeretlen nekem ugyan mindenki Feketicsen, de egy valakit szívesen meglátogattam volna: Ágoston Sándornét. Sok évvel ezelőtt képviselte a Jugoszláviai Magyar Ref. Egyházát a Református Világszövetség Sao Pauló-i gyűlésén. Az ottani magyar ref. és ev. gyülekezetekben is tartott előadást. Női körünkben azóta is sokszor emlegettük a lelkes és szeretetre méltó delegátust. Közben hallottam, hogy hiába is kerestem volna őt Feketicsen . . . 5-Négy, egykor hatalmas magyar és német ajkú gyülekezet papja. Pálként nem belőlük él, hanem saját régi foglalkozását űzi. De a négy megcsappant gyülekezet rendszeresen hallgathatja anyanyelvén az Isten Igéjét s rábízhatja minden gondját-baját. Egy német ifjúsági gyülekezet látogatásáról mesél lelkesen; esküvő van kilátásban az egyik gyülekezetben és önti a reményt a vihar által leszakított tetőjű templom gyülekezetének leikébe, hogy majd csak kapnak egyszer „rendes papot". Egy már volt kilátásban, próba-prédikációt is tartott, de . . . Hátha más jelentkezik. De az élet addig sem állhat meg. Milyen jó, hogy nem kell embereknek Ige nélkül maradniok . . . Gémes István 10
