Utitárs, 1970 (14. évfolyam, 3-12. szám)
1970-11-01 / 11-12. szám
Kisebbségi konferencia Szeptember 21—26. között rendezték meg az erdélyi Piana Brassov-ban az európai evangélikus egyházak un. kisebbségi konferenciáját. Az ilyen konferenciák meghívottjai mindazok az evangélikus egyházak, amelyek nem-evangélikus többségű országokban élnek, vagyis kisebbségi helyzetben vannak. Az idei konferencián több mint száz delegátus vett részt húsz európai országból. Vendéglátó volt a Romániai Ág. Hitv. Ev. Egyház (erdélyi szászok), valamint az Evangélikus Presb. Egyház, amelynek nagyrészt magyar, de szlovák és német ajkú taggyülekezetei is vannak. A konferencia témáját így fogalmazták meg: „Gyülekezet és lelkész az önállóvá lett világban." Mivel ez volt az első nagyobb szabású konferencia a Világszövetség eviani gyűlése óta, bő-Évszázadokon keresztül a zarándokok ezreit vonta maga felé a világ minden tájáról a Szentföld. Zsidók, mohamedánok és keresztyének számára egyaránt szent föld. Egyes népeknek gazdag irodalma van nemcsak az országról és népeiről, de a szentföldi zarándokokról is. A magyarnyelvű irodalom inkább szegényesnek mondható e tekintetben. Néhány rövid utaláson kívül még magyarországi könyvtárakban is kevés anyagot lehet találni. Annál nagyobb a magyar zarándok meglepetése, mikor előkészület nélkül akaratlanul is magyar vagy magyarvonatkozású emlékekre bukkan. A Via dolorosa egyik sarkán Jeruzsálemben, a harmadik stáció közelében, többemeletes épület emelkedik. A német- és angolnyelvű .útikalauzokban mint „osztrák-magyar otthon" szerepel. Kívülről semmi nem árulja el, hogy bármilyen kapcsolata lenne akár az osztrákmagyar monarchiával, akár a keresztyénséggel. A portás vállát vonogatva bizonygatja, hogy itt kórház van, semmi más. Időbe telik, amíg előkerül egy öreg háziszolga-féle, aki megerősíti a vándor szavait: van ám ebben a házban egy kápolna, sőt még apácák is. Két-három hosszú folyosón és egy kerten átmenve kopogtat be a vándor egy kerti ház ajtaján, s talál három osztrák apácát szorgos munkában. Osztrák-magyar otthon nincs itten, régen igénybevette a házat a jordániai kormány, s 1967 után az izraeli, kórház céljaira. De egyikük szívesen megmutatja a kápolnát. Aligha volt a Habsburg-háznak olyan császárja — királya vagy más családtagja, akinek az emlékét meg ne örökítették volna itt, felirat vagy festmény formájában. Magyar apácák évtizedek óta nem voltak már ebben az intézményben, de korábbi időkven volt alkalom a világgyülés értékelésére és megítélésére. Magával a témával négy előadás foglalkozott. A holland Dr. Conrad W. Mönnich „Gyülekezet és lelkész az önállóvá lett világban" címmel beszélt, amelyhez Dr. Pröhle Károly, a budapesti Teológiai Akadémia tanára tartott kiegészítő beszámolót. A kelet-németországi Cornelius Kohl esperes a „Gyülekezet új arcá"-ról beszélt, a dán Mogens V. Zeuthen az „Istentisztelet és prédikáció megújulásá"-ról. De talán a legnagyobb érdeklődést váltotta ki W. Neidhart bázeli professzor előadása, aki a „Lelkipásztori szolgálat megújulásá"-ról beszelt. Megkérdőjelezte azt a lelkipásztorkodást, amely egyedüli feladatát „elveszetteknek az egyházba való viszszahozatalában" látja, s követelte a lelkipásztori szolgálat megújulását, mind a hasonló irányú világi tudományok eredben bizonyára népes zarándoklatok résztvevőit fogadta be az „osztrák-magyar otthon". A Gecsemáné kert évezredes fái közelében ferences kolostor és templom épült, s a kertben töltött csendes percek után ezt látogatja meg a vándor. A templom oltára előtt szikla emelkedik ki a padozatból; a hagyomány szerint ezen térdelt a Megváltó, mikor lelki küzdelmét vívta, mielőtt elfogták: „Mindazáltal ne úgy legyen amint én akarom, hanem amint Te." Zarándok-csoportok veszik körül az oltár-részt, valaki az evangéliumból olvas, a csendet csak ez a mono-Magyar szemmel a karácsony szülőföldjén ton hang töri meg. A vándor tekintete az oltárról felfelé emelkedik, s az első amin tekintete megakad, egy magyar címer. Más nemzetek fiaival együtt a magyar katolikusság is résztvett ennek a templomnak az építésében — neve is ezt mutatja: a nemzetek temploma — s alighanem megtiszteltetésnek kell tekintenünk, hogy éppen az oltárkép közelében helyezték el a magyar címert. Több más templomot is hasonló módon, különböző nemzetek összefogásával emeltek. A Sión hegyén Mária mennybemenetele emlékére emelt templomban egész magyar kápolna van. Az Olajfák hegyén levő Miatyánk-templomban pedig a soknyelvű Miatyánk-szövegek között a magyart is megtaláljuk. Ezt azonban aligha festette magyar kéz a kerámiára: szövegét alapos revíziónak kellene aláményeinek bevonásával, mind pedig emberek „tanácsolása" által, amely a kioktatás, dorgálás, büntetés helyére lépne. A konferencián Jusztiniánusz román ortodox metropolita is képviseltette magát és a nevében beszélő Dr. Isidor Todórán méltatta az orthodox és protestáns egyházak közötti „elevenebb és konkrétabb" ökuménét, amit sajnos a nagy ökuménéről nehezen lehet elmondani. Argay György, a magyar-szlováknémet ajkú erdélyi egyház püsköke, aki 27 év óta áll egyháza élén, beszámolt a két evangélikus egyház kapcsolatáról és kiemelte a teljes — szószék és úrvacsorái — közösség fontosságát, valamint a lelkészképzésben meglevő együttműködést. A konferencián Magyarországról, Jugoszláviából és Romániából vettek részt magyar vagy magyar származású kiküldöttek. vetni. Egyetlen vigasztalásul talán az szolgálhat, hogy sok más nyelv — többek között a skandináv nyelvek is — hasonló metamorfózison esett át, amíg valamilyen nyomtatott biblia-szövegből a festő ecsetjén át a nagy falitáblákra jutott. De nemcsak magyar emlékek vannak a karácsony szülőföldjén. Egy jeruzsálemi kolostor mellett elmenve jut eszébe a vándornak, hogy az a rend Budapesten is képviselve volt és országos hírű iskolát tartott fenn. Egy hirtelen ötlet készteti rá, hogy bemenjen és megkérdezze, nincs-e magyar apáca a kolostorban. De bizony van. E. testvér, volt budapesti tanárnő, örömmel és lelkesen beszél a rend hajdani magyarországi munkájáról, a húszéves jordániai uralom alatti szolgálatról, s a mostani, izraeli megszállás alatti új feladatokról. Nemcsak emlékek, de az élő egyház is jelen van, magyar nyelven is, a Szentföldön. Más magyar anyanyelvű bizonyságtevői is vannak a keresztyén egyháznak. A haifai evangélikus gyülekezetben magyar asszony tartja a vasárnapi — jobban mondva szombati — iskolát, természetesen héberül. A Vörös tenger partján Eilathban magyar hivő asszony körül csoportosul egy kis zsidókeresztyén csoport. Jeruzsálemben pedig még magyar pünkösdista prédikátor is van. A kövek is beszélnek a Szentföldön, szokták mondani. A templomok, épületek, de a romok is, sok mindent tudnának elbeszélni — a keresztes hadjáratok idejétől a Habsburg osztrák-magyar császárok-királyok zarándoklatain át a harmincas évek „keresztény Magyarországáéig. De fontosabb mint a kövek beszéde az az élő bizonyságtevés, amely mai magyarajkú bizonyságtevők ajkán hangzik. Terray László 5
