Utitárs, 1970 (14. évfolyam, 3-12. szám)
1970-11-01 / 11-12. szám
BIBLIAI KORTÖRTÉNET Á szinkretista vallások és az Újszövetség A keresztyén hit egyik alapmozzanata a reménység, hogy Isten örökkévaló életében részesedünk. Ez nem azonos a halhatatlanság reményével, amelyet az Újszövetség egyáltalán nem is említ. Az újszövetségi reménység alapja a halál legyőzése abban az értelemben, ahogyan azt Pál apostol hirdeti: „Elnyeletett a halál diadalra!" (1. Kor. 15, 54). Ezért a reménység nem arra támaszkodik, hogy az ember lelke „halhatatlan", és hogy magunkban hordozzuk a halhatatlanság csíráját, hanem arra, hogy Jézus maga győzte le feltámadása által a halált és övéit is feltámadásának ajándékában részesíti. így már a keresztyén reménység is Jézusra utal. Jézus pedig abban különbözik a misztérium-kultuszok istenségeitől, hogy nem mitikus lény, mint azok, hanem konkrét történeti személy, aki mint ilyen a történetiség minden ismertetőjelét magán viseli. A meghaló és feltámadó istenségek a természet örök változásának és mindig visszatérő egyformaságának megjelenítői, így magukon viselik a természet életének jeleit, beleágyazódtak a természet életébe, főként a természet időnkénti elhalásába és életújulásába. A természet életének a mindig visszatérő körforgásába vonják bele az embert is, aki éppen ezért lényénél fogva elválaszthatatlan rokonságban van az örök és változhatatlan természettel. Jézus nem a természet életének, nem az örök változásnak és a változás egyformaságának, nem az elhalásnak és életújulásnak, nem a vegetációnak a szimbóluma, hanem olyan történeti ember, aki az ókor pontosan körülhatárolható idejében élt, éspedig mint a palesztinai zsidó nép egyik tagja. Az ajakán megszólaló evangélium is a konkrét történeti szituációban szólal meg és arra van vonatkozással. Az Újszövetség Jézusra vonatkozó üzenete pedig azt mondja, hogy Isten egyszeri, történeti cselekedettel nyilatkoztatta ki magát Jézus Krisztus által, éspedig az ő halálában és feltámadásában. Egyik sem mitikus esemény, hanem történet, pontosabban Isten eszkatológikus cselekedete. Ez különösen is vonatkozik Jézus feltámadására, amely az újszövetségi üzenet központja. A feltámadás nem az első tanítványok lelki életében végbement változás, amely a Golgotán keresztrefeszített Mestert élőnek hirdeti, hanem eszkatológikus és mégis történeti isteni cselekedet, melynek közvetlen bizonysága az üres sír. Ezért a váltság is Istennek a történelem folyamán véghezvitt cselekedete, nem mitikus esemény, mégkevésbbé gnosis vagy tan. Ezzel függ össze az a nem kevésbbé fontos különbség, amely a „gonosz", ill. a „bűn" értelme és jelentősége, valamint az anthropológia tekintetében a misztériumok gondolkodása és a keresztyénség között megfigyelhető. Az Újszövetség, ill, az egész Biblia gondolkodása szerint az ember nyomorúsága A Ref. Egyházak Világgyűlése mint ismeretes, Kenya fővárosában, Nairobiban zajlott le aug. 20—30. között. Hoszszú egyeztető tárgyalások után most került sor a reformáció két nagy ágazatának egyházait összefogó világszervezetnek, a Ref. Világszövetségnek és a Nemzetközi Kongregacionalista Tanácsnak egyesülésére. Az így létrejött új világszövetség neve: Református Világszövetség (Presbiterián'us és Kongregacionalista). 127 tagegyházat foglal magában és közel 60 millió hívőt számlál az egész világon. A világgyűlés főtémája: „Isten megbékéltet és szabaddá tesz." A résztvevők többször találkozhattak az afrikai gyülekezetek tagjaival. Az istentiszteleti alkalmakon a különböző kenyai gyülekezetek tagjai meleg szeretettel vették körül a világ minden részéről érkező küldötteket; érezhető volt az afrikai testvérek missziói ereje, élénksége és fiatalos lendülete. A nagygyűlés megválasztotta az új világszervezet tisztikarát, elnöke William Thompson, az Egyesült Államok presbiteriánus egyházának főtitkára lett. Az új főtitkárt, Edmond Perrett svájci lelkészt a Végrehajtó Bizottság korábbi döntése alapján megerősítették tisztében, így ő lett a nyugalomba vonuló Marcél Pradervand utóda. A magyar református egyházat hattagú küldöttség képviselte Nairobiban. Bartha püspököt beválasztották a 15 tagú Végrehajtó Bizottságba. A Világgyűlés üzenettel fordult a tagegyházak gyülekezeteihez. és a „rossz", a „gonosz" (malum) nem az anyag és az anyaghoz kötött lét, a „testiség", mint a misztériumok gnosztikus tanítása szerint, hanem az Istentől való elszakadottság, az élet Isten nélkül, az engedetlenség Istennel szemben, a szembefordulás Istennel. A bűn által az ember mintegy az autonómiáját proklamálja Istennel szemben, végső értelemben az ember úgy szakad el Istentől, hogy kénytelen önmagát „isteníteni". Ezért az ember nyomorúsága nem metafizikai, ontológiai jellegű — mint a gnosztikus, mitikus gondolkodásban —, hanem etikai természetű. Az újszövetségi gondolkodás alapjellege szerint nem dualista, nem „platonista" és idealista, nem épül fel az anyag és szellem dualizmusára, a test és lélek ellentétére, hanem az Istenhez való viszonyban látja az anyagot és szellemet, a testet és lelket, amennyiben mindegyik egyformán Isten teremtménye és Istentől való elszakadottságában egyformán bűnös. Ebből következik, hogy az Újszövetség erkölcsi gondolkodása nem aszkétikus, hanem hangsúlyozza: „Minden, amit Isten teremtett, jó és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek vele" (1. Tim. 4, 4). Ugyanaz értteti meg azt is, hogy miért esik a evangélium üzenetében olyan alapvető hangsúly az erkölcsi követelményre: az örök élet, amelybe Krisztuson keresztül vonja bele övéit, mint Istennel való közösség új élet, részesedés Isten örökkévaló tisztaságában, minden gonoszságtól és bűntől mentes szentségében. Az Istenhez való új viszony pedig nem a gnózison alapuló misztikus egyesülésben valósul, hanem a hitben, amikor gyermeki bizodalommal fordulunk Istenhez és egészen az övéi vagyunk. Az evangélium szerint az új viszony Istenhez egészen Isten műve: ő maga újít meg minket Szentlelke által. A keresztség, amelyben Isten Krisztus által gyermekeivé fogad, éppen ezért magának Istennek cselekedete rajtunk, éppen úgy, mint ahogy az úrvacsorán is Krisztus maga ajándékozza oda magát nekünk és részesít minket áldozati halálának gyümölcsében. (Kovács Károly: „Hellenizmus, Róma, zsidóság" c. könyvéből.) Lapunk minden olvasójának ÁLDOTT KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ES BOLDOG ÚJÉVET kíván A SZERKESZTŐSÉG 2
