Utitárs, 1970 (14. évfolyam, 3-12. szám)

1970-05-01 / 5-6. szám

Pastor Emeritus Az elmúlt év végén, 20 éves amerikai szolgálata alkalmából, felekezeti kü­­lünbség nélkül szeretettel és tisztelettel tekintett Cleveland és egész Amerika magyarsága Egyed Aladár evangélikus lelkészre, akit a tiszta nemzeti érzés és a Krisztushoz való hűség vezetett egész életpályáján. Magyarországon a sajógö­­möri, szegedi és ceglédi gyülekezetekben szolgált, közben mint a Csanád-Csong­­rád egyházmegye esperese is. 1944 vé­gén Kapi püspök tábori szolgálatra osztotta be, így került ki Németországba. 1949-ben ment Amerikába, de ott már nem vállalt önálló lelkészi szolgálatot, hanem a nyugat-clevelandi evangélikus egyházhoz került, mint a gyülekezet lel­készének megbecsült munkatársa és templomi orgonista. Egyed Aladár nemcsak Magyarorszá­gon, hanem Németországban és Ameri­kában is sok orgonahangversenyt adott, áldott művészete sokak számára volt élő bizonyságtevés. Mint egyházi zeneszerző is sokakat gyönyörködtetett. Ameri­­kaszerte végzett a gyülekezetekben evan­­gélizáló és vendég-igehirdetői szolgálatot. Sokszor prédikált a magyar rádiókban. Három évig szerkesztője volt, jelenleg főmunkatársa az Erős Várnak. Az egyhá­zak ökumenikus kapcsolatainak szorgal­ÜTITÁRS: Azt hallottuk, hogy nem­régen olyasmit mutattatok be Stockholm­ban a svéd közönségnek, amit egyhamar nem fog elfelejteni. Tudnál erről valamit mesélni? MAROS: 1970. február 11-én az Os­cars gyülekezeti teremben magyar népi és egyházi programmal hangversenyt rendeztünk svéd hallgatóknak, amelynek igen nagy sikere volt. ÜTITÁRS: Mi volt a célotok ezzel a hangversennyel? MAROS: Kettős célt tűztünk ki ma­gunk elé. Először is ki akartunk törni a megszokott egyházközségi keretek kö­zül. Miért ne nyújthatnánk a megszokott egyházi programon kívül valami mást is, ami meg tudná mozdítani az embereket mazásában is előljárt s lelkes támoga­tója minden nemzeti ügynek. ötvenhatéves lelkészi szolgálata után Egyed Aladár nyugalomba vonult. Állo­máshelyei közül leghosszabban, két év­tizeden keresztül, a nyugat-clevelandi evangélikus gyülekezetben szolgált. Az egyház népe háláját és szeretetét novem­ber 30-án, ádvent első vasárnapján fe­jezte ki Egyed Aladár iránt. A délelőtti istentiszteleten Asbóth Gyula detroiti lelkész 1. Kor. 9,16 alap-Egyed Aladár és felesége és kicsit aktiválná őket. — A másik cél: szerettük volna megmutatni a svédek­nek, hogy a magyar muzsika ma is él. Nemcsak a népdalban, hanem annak termékenyítő hatásaként modern, új mű­vekben is. ÜTITÁRS: Az ilyen célkitűzések álta­lánosak. Sokan megpróbálták már, hogy a megszokott keretekből kilépjenek, de legtöbbször meg nem értésre találtak, vagy éppen nem volt megfelelő szakem­berük. Mi a helyzet ezen a téren Svéd­országban? MAROS: Szerencsénkre van Stock­holmban magyar, „ökuménikusnak" is nevezhető kórus, amelynek Solymár Já­nos atya, magyar rk. lelkész a lelke. Azonkívül igen sok magyar muzsikus él a svéd fővárosban. ján beszélt az evangélium hirdetésének kényszeréről. Az istentiszteletet köve­tő díszebéden nemcsak a gyülekezet tag­jai vettek részt, hanem a clevelandi magyarság vezetői, valamint számos evangélikus, református és katolikus lel­kész. „Visszatekintés és köszönet" volt a témája Juhász Imre gyülekezeti lelkész szavainak, aki meglepetésként külön er­re az alkalomra érkezett költeményt is felolvasott. Brachna Gábor főesperes az Amerikai Magyar Konferencia és a cleve­landi magyar lelkészi kar részéről mon­dott köszöntőt és átnyújtotta a Konfe­rencia ajándékát, egy arany keresztet. Az ünnepség kiemelkedő pontja volt, amikor a tb. és a volt gondnok bőrköté­ses védőtokban díszoklevelet nyújtott át az ünnepeknek, amelyben a köszönet és hála szavai mellett a presbitérium egy­hangú határozata Egyed Aladárt a „Pastor Emeritus" címmel tünteti ki. A város és megye részéről is több me­leghangú üdvözlet hangzott el s az ün­nepségnek nagyon szép, művészi zenei műsora is volt. Egyed Aladár meghatva mondott köszönetét a szeretetért, amely minden oldalról megnyilvánult feléje s bár észre­vétlenül akart volna távozni, a körülötte levők szeretete másként határozott. „A szeretetet pedig nem szabad visszautasí­tani, mert abban benne van Isten ajándé­ka is. Ezt csak hálás szívvel megköszön­ni lehet" — mondta többek között. Az Erős Vár után ÜTITÁRS: Hogy került sor a svéd meghívásra? Ti ajánlkoztatok valakinek? MAROS: Első hangversenyünket ma­gyar közönségnek rendeztük, amelyre meghívtuk az említett svéd gyülekezet lelkészét, A. Swahnt is. A jól sikerült est nagyon meglepte. Nem győzött ele­get csodálkozni azon, hogy a maroknyi magyar gyülekezetben milyen tetterő van és hogy milyen színvonalas műsorral képes gyönyörködtetni és szórakoztatni közönségét. Ezért az est szólistáit meg­hívta vendégszereplésre. ÜTITÁRS: Mi volt műsoron? MAROS: A műsorban a hangsúly Bartók és Kodály népdalfeldolgozásain volt. De szóhoz jutottak virágénekek, valamint a népdalokhoz kapcsolódó mai magyar zene is. ÜTITÁRS: Hallottuk, hogy a Svéd Rádió már kétszer közvetített műveid­ből: 1969. decemberében a „Mai zene" műsorban hangzott el „Tömeg" (Turba) című kórusműved, amelyet a bibliai bol­dogmondások egyikére — „Boldogok, Magyar zene északiaknak Beszélgetés Maros Miklóssal 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom