Utitárs, 1970 (14. évfolyam, 3-12. szám)
1970-03-01 / 3. szám
/fWr w. jltor. fcíutUr' Btf-r (o^f • KÜLFÖLDÖN ÉLŐ MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA XIV. évf. 3. szám Megjelenik havonként igyo. húsvét MEDITÁCIÓ A kereszt jelét láthatjuk ezen az első lapon. A kereszt azonban szorosan hozzátartozik ahhoz, amit a keresztyénség mond és hisz. Pál jegyezte meg egyik levelében, viszszapillantva Korinthusban végzett munkájára, hogy ő nem is akart egyébről tudni korinthusi hívei között, mint „Jézus Krisztusról, mégpedig mint a MEGFESZÍTETTRŐL". Ha a feltámadás ünnepére gondolunk, az el sem képzelhető e nélkül az alapvető kijelentés nélkül. Nincs feltámadás halál nélkül! — mondta politikailag értelmezett propagandaszólam nem is olyan régen. Ez viszont hatványozott mértékben áll Krisztus keresztjére. Őskeresztyén legenda szerint ott állították fel a golgotái keresztet, ahol Ádám sírhelye volt (innen a sok, főleg középkori ábrázoláson a kereszt alatt a koponya, de innen a Golgatha név is, amely koponya helyét jelenti). A halál szimbóluma a kereszt. Különösen is az volt Jézus korában. Valószínűleg a perzsák itt feszítettek keresztre először embereket s ezzel megteremtették az emberkínzásnak egyik legrémesebb formáját. Annyira, hogy például a rómaiak is csak rabszolgáknál merték alkalmazni (de azt aztán bőségesen!). Cicero crudelissimum taeterrimumque suppliciumnak, azaz a legkegyetlenebb és legrémesebb büntetésnek nevezte. A keresztyénné lett Nagy Konstantinus császár sietve eltörölte, mint kivégzési formát. De akit keresztrefeszítettek, az megízlelhette minden apró részletében a meghalás, az elpusztulás minden borzalmát. Annak vége a rémes vég lett. Ez a kereszt azonban már formájában is valami rendkívülit akar kifejezni. Ha a két külső vonalát nézzük, láthatjuk, hogy azok igen vastag, széles keresztet alkotnak. Ez a kereszt a maga töménységében és vastagságában maga a megijedt ember látomása: ilyen nagy a halál, a vég, az elmúlás. Aki ennek igézetébe kerül, annak igazán semmi reménysége nincsen. így is vagyunk vele sokan. A vég, a halál — pont, amely után semmi nem jöhet. Rémes hatalom a halál! Ebben a széles, hatalmas feketeségben azonban középen egy másik kereszt áll. Mégpedig olyan kereszt, amelynek szárai mindenütt szándékosan hosszabbak, mint a széles, nagy kereszté. Ha színesen hozhattuk volna ezt a szimbólumot, a középsőnek arany- vagy pirosszínűnek kellett volna lennie. De így is kifejezi a lényeget: az élet nagyobb a halálnál. S ez nem filozófikum pusztán. így, hogy úgy mondjam, elvileg nincs is semmi értelme. Csak egy VALAKIVEL, a FELTÁMADT JÉZUSSAL EGYÜTT! Ö volt nagyobb, mint a halál. Ő volt erősebb, hatalmasabb a halálnál. Még a halál sem tudta Őt hatalmában tartani! Doktor Faust is tudta ezt az ÖRÖMHÍRT. Hallotta a feltámadási kórus zengését, felfogta értelmével, hogy itt a nagy evangélium hangzik. És mégis méregpoharát emelte, hogy az értelmetlen lét elől a halál melengető karjaiba meneküljön. Nyögve mondta inkább csak magának, de sokak helyett: „Az örömhírt hallom, csak a HITEM HIÁNYZIK HOZZÁ . . ." Túlzott-e Faust vagy valót mondott? Ki tud erre a feltámadás ünnepén őszintén válaszolni? 1
