Utitárs, 1969 (13. évfolyam, 7-12. szám)
1969-09-01 / 9-10. szám
Az ötvennyolcas kilométerkő öt világrész egyházi híreiből Bad Boll. Az itteni Evangélikus Akadémián rendezte az Evang. Világszövetség első előkészítő konferenciáját a jövő évi Porto-Alegre-i gyűléshez a humanitás kérdéséről. Betlehem, USA. Az USA-beli magyar reformátusok 18.000 dolláros szív- és tüdőgépet ajándékoznak az erdélyi református egyháznak abból az alkalomból, hogy Tordán 1568-ban a világon először iktatták törvénybe az egyetemes vallásszabadságot. Nairobi, Kenya. 1970 áprilisában itt tartja egyesítő gyűlését a Ref. Világszövetség és a Nemzetközi Kongregacionalista Tanács. Genf, Svájc. Augusztusban látogatást tett Genfben Szerbiai Germán ortodox pátriárka, az Egyházak Világtanácsának egyik elnöke. Budapest. Az Evangélikus Teol. Akadémia ez idei dékánja dr. Groó Gyula, a gyakorlati teológia tanára lett. Canterbury, Anglia. Itt tartotta az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága ez évi ülését. A római katolikus egyházat a bolognai és Santiago-de- Chile-i püspökök képviselték. Strasbourg, Franciaország. Az itteni ökumenikus Intézetben nemzetközi szemináriumot rendeztek augusztus közepén. A világ minden tájáról és sokféle egyházából jött résztvevő e témát vitatta: Keresztyén élet a szekularizált világban. Sao Tómé, Nyugat-Afrika. Az egyesült egyházi segélyszervek eddig 31 ezer tonna élelmiszert és gyógyszert juttattak el Biafrába, háromezer légiszállitmánynyal. Bécs, Ausztria. Augusztus 6—10. között tartotta ülését az Európai Baptisták Szövetsége. A legnagyobb érdeklődést a szovjetunióbeli baptisták főlelkészének, Mikchail Zsitkovnak az előadása váltotta ki. Ez a főlelkész 500.000 baptista nevében beszélt! Marburg-Hannover, Németország. A német evangélikusság két ismert személyisége ünnepelte augusztusban születésnapját: Bultmann Rudolf professzor a 85-et, Lilje hannoveri püspök a 70-et. Isten áldását kérjük életükre! Élek még? — Igen, élek! — Teljesen átfordulhatott az autóm, ez az őrült sportvezető! A lábam. Olyan furcsa, mintha egyáltalán nem tartozna hozzám. No, csak vigyázva . . . beszorult! Remélhetőleg nem gyullad ki a kocsi, az lenne . . . Előtte tankoltam — negyven liter benzin —, ó, legjobb nem gondolni rá! A sportkocsi — hiszen meg kell állnia. Kiszabadít majd innen, nem hagyhat egyszerűen itt, hiszen észrevette, hogy . . . Mindjárt jön, mindjárt. Ó, most kezdődnek a fájdalmak! — És csak semmi képzelődés, elment. — Itt hagyott! Ha elkapom őt! — Mi a kocsijának a száma? . . . nincs értelme, minden túl gyorsan ment. Meg kellene próbálnom kiszabadítani magamat ebből. . . nem megy, teljesen be vagyok szorulva. De nem hagyhat engem it elvérezni! — Ez vér, egész világosan érzem. — Kiabálni . . . kiabálni, segítségért kiáltani .. . nem megy . . . ó, ezek a fájdalmak! A lábam odavan. Vajon össze tudnak majd foltozni a kórházban? — De először csak ki ebből a pléhkoporsóból. Hiszen nem hagyhat engem így itt . . . „Egy ember Jeruzsálembe ment le és rablók kezébe esett; ezek levetkőztették, megsebesítették, elmentek és ott hagyták félholtan" (Luk. 10, 30). Elmenekült! — A bíróság előtt felelnie kell! — De hiszen még a számát sem tudom! — Egy piros sportkocsi volt. — Most, itt egy autó! — Végre! — Ezek kiszednek majd innen. Talán nem is olyan vészes az egész. Egy pár csonttörés. Vágott sebek. Jaj, hiszen ez lehetetlen! Nem, ez nem lehet igaz! — De — elhajt mellettem! Hiszen látott engem, meg kell állnia, nem mehet . . . persze hogy mehet! — Siet, fontos megbeszélés — a védőhuzatot nem lehet bevérezni — ismerjük ezt. És én itt fekszem és nem tudok megmozdulni. Neki kellene a helyemben . . . „Történetesen pedig egy pap haladt az úton, aki megpillantotta őt és elkerülte" (Luk. 10, 31). Mióta fekszem már itt? — Egy órája, két órája, tíz perce? — És ezek a fájdalmak ! Mit csinálhat Kati — és a gyerekek? Már régen otthon akartam lenni. — Hogy megrémülnek majd, ha . . . De először ki kell innen kerülnöm. Valakinek csak kell jönnie. — Na, végre! — Megint elhajtott mellettem! — De látott engem, tudom. Nincs még olyan sötét . . . Biztosan értesíti a rendőrséget. Mentőkocsit és . . . Mindjárt visszajön. — Visszajön? — Valóban vissza jön majd? „Hasonlóképpen egy lévita is, mikor ahhoz a helyhez ért és látta őt, elkerülte" (Luk. 10, 32). Elmennek mellettem, elhajtanak mellettem, elhajtanak ... És ezek a fájdalmak! Ha legalább kiáltani tudnék. — De hiszen nincs itt senki. Csak autók, amelyek elhajtanak. — És én nem tudok megmozdulni. De hiszen megbüntethetik őket! Mindenki köteles a segélynyújtásra — mindenki köteles . . . köteles . . . Fáradt vagyok, minden forog velem. Vajon a sportkocsivezető már otthon van? Biztosan van csinos felesége — és gyermekei, akik szeretik őt! — Jól alszik majd az éjjel? — Vagy altatót vesz be? — Holnap talán bemegy az irodába és az ajtónál előre engedi a kollégáját, udvariasan, mint akinek jó gyerekszobája volt. — És én még a számát sem tudom . . . Sokáig már nem tarthat, érzem. — Ki kell kerülnöm innen, a sportvezetőnek kell . . . neki kell legalább . . . Ott! — És ez megállt! — Egy tehergépkocsi! — Valóban megállt. — Kiszáll a vezető, végre . . . „Egy samaritánus pedig, aki az úton volt, hozzáérkezett és mikor meglátta, könyörületességre indult. És hozzálépett, bekötötte sebeit, olajat és bort öntött azokra" (Luk. 10, 33—34). 7. A ÚTIT AKI Monatsblatt für ungarische Lutheraner im Ausland. Redakteur und für den Inhalt verantwortlich: J. Glatz, 503 Hürth-Hermülheim, Komturring 12. Mitglieder des Redaktionsausschusses: István Gémes, 3451 Deensen, Deutschland, Lajos Kótsch, Moselstr. 40, Stuttgart-Münster, Deutschland, Robert Pátkai, 36 College Road, Wembley, Middlesex, England, und L. G. Terray, Skogstuveien 14, Hovik, Norge Druck: St.-Johannis-Druckerei, 763 Lahr 11011/1969 8
