Utitárs, 1968 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1968-03-01 / 3-4. szám
FILMEK . . . folyt, a 2. oldalról zet pontosságával végzi hóhérmunkáját. Még a dühtől toporzékoló tábornok is csak ordítja a „megtorlást", de a kivitelezést alantasainak a „leleményességére" bízza. Hogy bosszú, gyűlölet, felelőtlenség hogyan tudja álcázni a gonosztevésben való részességet, arra a film nagyon érzékenyen mutat rá. Nemcsak a négy ember által összerakosgatott részletek rakják ki a közös bűn képét, hanem az egyik fogoly az elbeszélés folyamán jön rá arra, hogy „felettese iránti engedelmességként" álcázott tétova gyávasága hogyan járult hozzá saját feleségének és barátnőjének az ugyanakkor történt pusztulásához. Ha más nem, akkor ez a családi dráma, amelyben mindeddig nem akart hinni, kellene, hogy felébressze benne a vétkesség bűntudatát. Helyette azonban a bakancsával üti agyon a gyanútlanul elbeszélőt. „Hideg napok" nem a rémfilmek kategóriájába tartozik. Az erkölcsi öntudat eszméltető hangját szólaltatja meg. Szinte nem is vádol, ahogy annyiszor történik ma is a felületes és felelőtlen „ártatlanok" részéről, akik mint a film egyik vádlottja mondja: „nem kerültek hasonló helyzetbe". A film nem mutatja az atrocitásokat. A befagyott Duna csikorgó hóval borított partjára csak szótlanul odahelyezi az összetoborzott szerencsétlenek fekete seregét. Ezzel a szimbólummal mondja el az utókor nézői felé intését. Szinte ezt mondja a nézőnek: te is bűnös vagy ebben! Igaz, hogy sok szó esik a filmben a németekről, akik maguk visszahúzódtak, hogy senki se vádolhassa őket bűnrészességgel. De a vászonról mégse a kimosakodás mentegetőzése hangzik. Ellenkezőleg. Ez a mondanivaló: Ezt mi tettük, magyarok, 1942 néhány hideg téli napján. Nem a „nácisták", hanem mi magyarok: dzsentri-századosok, polgári jólelkek, mafla proletárok, feletteseiket kiszolgáló becsületbajnokok. A gonosztevők közöttünk, sőt bennünk vannak, saját agyunkban és szívünkben. Mert ha mi lettünk volna akkor és ott — vajon mi lett volna? A múlttal úgy számol fel mindkét film, hogy eszméltet, felráz és felelőssé tesz. Nemcsak a múltért, mert ez meddő lenne. Hanem a jövőért, s benne nemcsak a magyar, hanem az egyetemes emberi jövőért. Nem áporodott szagú politikai propaganda, amiből mindenkinek elege van, hanem humánus üzenet az emberiség felé, amely a jövőjét nem az egymástvádolás és egymáson megtorlás bűnein keresztül fogja építeni, hanem a múlttal való reális felszámolás romjain fogja jövőjének esélyeit szemlélgetni. Ez pedig minden emberi alkotás kulcsa. Nem tudok semmit a két film alkotóiról. Kosa Ferenc és Kovács András talán a fiatalok gárdájába tartoznak. De annyit elmondhatok, hogy ezzel az emberi üzenetükkel többet mondanak, mint minden politikai polémia, minden békepropaganda, minden önigazolási eljárás és minden háborús bűnösökkel lefolytatott per az elmúlt háború óta. Humanizmusukkal, mely talán nem hitvalló keresztyénség talaján született, szívem minden lüktetése együttérez, mert örök és emberi dallam. Akik ezt az igazi, emberi magyarságot építik, azok otthon és idekint egybetartoznak. Mi lenne, ha a múlt nemzedék tragédiájára való emlékeztetés meg tudná óvni a jelen SVÉTZIA . .. folyt, a 9. oldalról pódhat és arra a meggyőződésre juthat, hogy a lassúság saját lényegéhez tartozik. A világ türelmetlen, de a keresztyénnek türelmesnek kell lenni. Az Újszövetség szerint azonban az örökkévalósági perspektíva nem a türelmességben merül ki, hanem egy hallatlanul erős és radikális igyekezethez és siet-Hanglemez Kiss Zoltán, a jelenleg Finnországban élő hangversenyénekes előadásában LP- hanglemez jelent meg, mely Bartók Béla és Kodály Zoltán legszebb népdalfeldolgozásaiból tartalmaz válogatást. Zongorán kísér ahosszabb ideig Magyarországon élt finn zongoraművésznő, Garamné Sole Kallioniemi. A művészi borítólap hátoldalán angolnyelvű ismertetés is van, így külföldi ismerőseinknek is kedveskedhetünk a lemezzel. A lemez irányára: 5,00 US dollár + postaköltség Megrendelhető a lelkészi hivatalok révén, vagy közvetlen: Kiss Zoltán, Urheilutie 11 S 6g, Kauniainen, Finnország. nemzedék útját a jövő felé. Az „anamnézis" (vagyis a betegség előzményeire való emlékeztetés) minden orvosi kezelés feltétele, mert kiindulópontja. Mi, akik az evangéliumból akarunk élni, tudjuk, hogy csak a bűn felismerése után következik a megújulás esélye. Az emberiség egyetemességének bűneiért szenvedett Krisztusra való emlékezésből szeretnénk az eljövendő élet reménységét a világba kiáltani. Mert az, aki bűneit felismerte, új életre indulhat a feltámadott Krisztussal. Az emberiesség érdekében. Ehhez kellene kezet nyújtani a határokon át mindazoknak, akik felszámoltak a múlttal. A sajátjukkal, nem a másikéval. Vajta Vilmos séghez vezet. Jézus egész munkásságát mint Isten türelmetlenségét foghatjuk fel. A fenti bénító egyházképet tehát meg kell törni s ez éppen akkor történik meg, amikor az egyház belefárad a biztonságba s helyette a vitalitást keresi, meg az experimentálást és rizikót. Ami ma leginkább szükséges, az a nyitottság, az érzékeny lelkiismeret, hogy megértsük, mit tesz Isten a világban s hogy mi az egyház szerepe és a keresztyének feladata ebben a szituációban." — vaerendicus — tnrmif Monatsblatt für ungarische Lutheraner im Ausland. Redakteur und für den Inhalt verantwortlich: J. Glatz, 5 Köln-Deutz, von-Sandt-Platz 1, Deutschland. Mitglieder des Redaktionsausschusses: István Gémes, C.P.6452, Sao Paulo,Brasil, Lajos Kótsch, Moselstr. 40, Stuttgart-Münster, Deutschland, Robert Pátkai, 56 College Road, Wembley, Middlesex, England, und L. G. Terray, Skogstuveien 14, Hovik, Norge Druck: St.-johannis-Druckerei, 763 Lahr. I05g4/ig68 Kereszt- árny kép A keresztnek felső ága égre mutat, nagy örömhírt tudat: „itt van a te útad"; A kereszt két karja a légbe szétszalad, rajta sovány kezek tört vért virágzanak: „vigyázz: őr a lélek, de a test megszakad, kétfelé visz ösvény s te szabad vagy, szabad", a keresztnek alsó ágra földre mutat: „vesződj, itt áss kutat, lásd benne arcodat". Weöres Sándor 12
