Utitárs, 1967 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1967-11-01 / 11-12. szám

r afelett, hogy mi lehetséges bennük és mi nem. De más kérdéseket is fel lehet vetni. Például, mit is akartak mondani a tanítványok ezekkel a fantasztikusnak tetsző történetekkel? — Az egyik történet szerint Jézus egyetlen szavával elszá­rított egy fügefát, mivel nem talált rajta gyümölcsöt. Azt jelenti ez, hogy a tanít­ványoknak babonás felfogásuk volt Jézus hatalmáról? Közelebb kerülünk az igaz­sághoz, ha a terméketlen növényről és annak kiszárításáról szóló ószövetségi hasonlatra gondolunk. Bármi legyen is a történet valóságtartalma, a fügefa esete azt akarja közölni velünk, hogy Jézus igényt tartott arra, hogy Isten ítéletét hirdesse azok felett, akik nem termették a tőlük várt jó gyümölcsöket. A tanít­ványok aligha beszéltek volna erről, ha nem Jézus maga adott volna nekik alkal­mat rá. Ezzel azonban Jézus újabb döntésre kényszerít bennünket. Itt nemcsak ar­ról van szó, hogy Isten országára kell felkészülnünk, hanem Jézussal kapcso­latban is állást kell foglalnunk. De ha JÉZUS? ilyen magas követelményt állít elibénk, akkor ez az állásfoglalás egyre nehezebb. Az ember nem vonulhat félre egy nagy tanítómesternek kijáró fejbólintással, hanem többre van szükség. Csak két lehetőség van hátra: vagy az egész dolgot elvetjük azzal, hogy Jézus beteg fantaszta volt, aki elvesztette kapcsolatát a kül­világgal, vagy pedig elfogadjuk, hogy igaza volt neki. Mi keresztyének azt tartjuk, hogy igaza volt. Arra építjük hitünket, amit valóságosan jelentett ennek a világnak. Ő maga mondta önmagáról, hogy jelnek adatott az emberek számára, a tanít­ványai pedig azt hirdették róla, hogy betöltötte mindazon ígéreteket, amiket az ősi írások ígértek vele kapcsolatosan. A jeleket nem mindenki értelmezi egyformán. Kortársai közül a legtöbben úgy tekintettek tevékenységére, mint valami szerencsétlen ügyre, tévelygésre. Például, hogy Jézus nem fogta fel, milyen fontos dolog a törvény a nép összefogása szempontjából. Másrészt viszont Jézus „értetlensége" úgy is értelmezhető, hogy a régi prófétai vallásosság kincseit min­den nép számára tette hozzáférhetővé. Nem valami új tanítással jött, csak össze­foglalta a régiből azt, ami benne leg­mélyebb és legidőtállóbb volt, s hogy ezért életét adta azon a nevezetes je­­ruzsálerni nagyhéten. János evangélista ezt úgy fejezte ki, hogy neki meg kellett halnia, hogy Isten szétszóródott gyerme­keit összegyűjtse és egyesítse. Az ilyen gondolatok megerősíthetik a keresztyén ember hitét abból a szem­pontból, hogy Jézus szavai mögött tény­leges valóság van, amikor magát Isten fiának nevezi. Abban is megerősödhet hite, hogy a megtörténhetőség és a meg­­nem-történhetőség törvényei a történe­lemnek ezen a pontján nem érvényesek. Ha Jézus Isten küldötte volt, hogy a régi vallást beteljesítse egy új vallásnak az alapítása által, akkor azt is elhihetjük, hogy élete másként formálódott mint bármely másik emberé. Elhihetjük, hogy ami harmadnapon történt s amit a tanít­ványok ámulata tükröz az evangéliumok­ban, az isteni beavatkozás volt, „Isten feltámasztotta őt a halottak közül." Ezért imádkozhatunk — közel kétezer évvel később — a templomokban vagy bárhol másutt „mi Urunk Jézus Krisz­tushoz. S hisszük, hogy akihez imád­kozunk ugyanaz a személy, mint aki Palesztina országútjait rótta, amikor Ti­­bérius volt a császár, Poncius Pilátus pedig a helytartó. Nem felejtettük el, hogy szegény ácsmester és vándorprédi­kátor volt. Ez egyébként vallásunk egyik leglényegesebb pontja, hogy az, akihez imádságainkkal fordulunk, egykor való­ságos ember volt, akárcsak mi. P. B. Ernst Barlach: Krisztus, halotti maszk Aus dem Ernst-Barlach-Buch. Rembrandt-Verlag Berlin, DM 21.80 KARÁCSONYI AJÁNDÉK Cs. Szabó László: a nyomozás „AHOGY legutóbb Paszternák kései versei tanúsították, Krisztus a teljes titok, amely mégis közölni tudja magát. Személyét és Jeruzsálem jelképes világ­­történelmi értelmét próbálja nyomozni e könyv. Innen a címe." A borítólap Megyik János munkája, a rajzokat Pátkai Ervin készítette. Az Európai Magyar Evangéliumi Ifjú­sági Konferencia és az Otitárs kiadása. Ára 3 USA dollár Megrendelhető iratterjesztésünk címén: Szépfalusi István, lelkész A —1092 Wien 9 Liechtensteinstr. 20/9 Ausztria Mennyit tudunk Jézus életéről? A környező világ nem sokat fog­lalkozott Jézus sorsával. Az evan­géliumokon kívül ugyanis igen kevés felvilágosítást kaphatunk róla. a) a keresztyén irodalomban A legkorábbi adatok az apostoli levelekből maradtak ránk, de ezek igen hiányosak. b) a zsidó irodalomban Itt nem említik közvetlenül a ne­vét. A zsidó történetírónál, Jose­­fusnál található adatok nem tekint­hetők hitelesnek s ezért történeti értékük minimális. c) pogány íróknál A római szerző Tacitus (Kr. u. 37—100) megemlíti, hogy Néró császár Róma felgyújtásával vádol­ta meg a keresztyéneket. A „ke­resztyén" elnevezést azzal magya­rázza, hogy ezek annak a Krisztus­nak a tanítványai voltak, akit Pon­cius Pilátus alatt megfeszítettek. Egy másik római szerző, Sueto­nius (+ 140 körül) megemlíti, hogy egy bizonyos számú zsidót kiutasí­tottak Rómából kb. 40 körül, mivel Crestusnak voltak a tanítványai. d) az evangéliumokban (Ehhez lásd mellékelt cikkün­ket.) 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom