Utitárs, 1967 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1967-11-01 / 11-12. szám

kigondozó szolgálatainak lelkészei és egyháztanácsainak hivatalos küldöttei mellett számos Ausztriában élő magyar ajkú római katolikus és evangélikus lelkész vett részt. Szépfalusi István köszöntő szavaira, a vendégek nevében, dr. Demel Iván, ausztriai magyar római katolikus főlelkész válaszolt.

KANADA

Az amerikai „Erős Vár" októberi szama arról tudósít, hogy a helyi evangélikus egyház megbízást adott Bernhardt Béla evangélikus lelkésznek, hogy Torontóban intenzív adatgyűjtést végezzen magyar evangélikus gyülekezet szervezésére és állandó magyar lelkészség létesítése érdekében. Bernhardt Béla lelkész a lap novemberi számában számol be a torontói „falukutatásról". Ebből a beszámolójából közlünk néhány részletet:

„A közel kétmilliós, a modern fejlődés minden jelét magán viselő metropoliszban úgy 30.000 magyar él becslések szerint. Közülük csak kereken 100 családról tudjuk, hogy evangélikus személyek vannak azokban, őket kellett megtalálni október 11—20 között annak a környezettanulmánynak a keretében, amelyre a LUTHERAN CHURCH IN AMERICA egyház EASTERN CANADA SYNOD egyházkerületétől nyertem megbízatást. Arra nem jutott idő, hogy megkíséreljem „ismeretlenek" felkutatását is, pedig lehetne vagy 300—400 családról szó. Sőt, az ismeretlen, sokszor fejtörést okozó utcarengetegben még arra sem jutott alkalom, hogy a 100 család mindegyikét elérjem.

A beszélgetések áldott beszélgetések. Reális elgondolások. Aggodalmaskodó meglátások. Egy-egy helyen fájó elutasítás. Reménykedő tervezgetések. Vágyakozás a rendezett egyházi lét és élet után, úgy ahogy az evangélikus magyaroknak különösen is szívén fekszik: az Egyház testében és anyanyelven. Az eredetileg 120-as családi jegyzékből kitűnik, hogy néhány nem evangélikus család is szerepelt azon. Autóm 420 mérföldet szaladt, mégis 20 családdal csak a telefon kötött össze.

Az adatgyűjtés végére 70 felnőtt személy (hozzájuk 29 evangélikus gyerek tartozik) juttatja kifejezésre azt a kívánságát, hogy legyen állandó lelkészség és egyházjogilag is elismert gyülekezet az ágostai hitvallású torontói magyar evangélikusok számára. Ezt kérik az Egyházkerülettől; a lelki segítséget és az anyagi támogatást. Mindenki tudja, hogy magának is meg kell hoznia a maga áldozatát.

Él a bizakodás, hogy egyrészt a postán megközelítettekből is növekszik ez a szám, meg — ha lehetne közöttük lelkész — az „ismeretlenek", az „elközömbösültek" és „elidegenedettek" közül is számosán feltalálnák lelki otthonukat ismét hittestvéreik között."

Kérjük Istent, adja segítségét, hogy életre támadjon egyik legnagyobb magyar gyülekezetünk.

NÉMETORSZÁG

Stuttgart, — ökumenikus istentiszteletek.

Szeptember 2-án Stuttgart-Bad Cannstattban, a rk. Marienkircheben gyűlt össze a magyarság, hogy közös istentisztelettel kezdje első királya, István király emlékének szentelt ünnepségét. Az istentiszteleten, mely a rk. egyház rendje szerint folyt, Szőke János stuttgarti rk. lelkész tartotta a liturgiát és Kóts Lajos evang. lelkész hirdette az igét. — Az 1956-os eseményekről, melyek akkor az egész világot mozgatták meg, október 21-én emlékezett meg a stuttgarti magyarság. A közös ünnepség előtt ismét közös istentisztelet volt a Stuttgart-Vaihingen-i ev. templomban. A liturgus szolgálatát ez alkalommal Vargha Sándor Burg-Kastl

A Detroiti Első Magyar Lutheránus Egyház lelkésze, Asbóth Gyula, ez év november 12-én ünnepelte lelkészi szolgálatának 40. évfordulóját. 1927. november 10-én avatta lelkésszé Szombathelyen Kapi Béla püspök.

40 esztendő az Or szőlőskertjében nagy kegyelem. Asbóth Gyula ezen időszakot három különböző országban és két kontinensen töltötte. De közben megmaradt mindig hűségesen magyar nyája mellett. Életkörülményei kényszerítették arra, hogy nem volt maradandó városa. De nem azért vándorolt, mert nem maradhatott volna, hanem azért, mert azok, akik között szolgálatra volt híva, útnak indultak s mint pásztor nem hagyta őket magukra. így vált Asbóth Gyula a magyar evangélikus és protestáns szórvány lelkészévé.

Mielőtt Magyarországot elhagyta volna, főleg hitoktató lelkészséggel foglalkozott. Így találkoztam én is vele Sopronban. Markáns arcvonásai, szemének éles pillantása, mélyen belém vésődtek és így látom őt azóta is. Igehirdető szolgálatának is jellemzője a komolyság, csaknem azt mondhatnám: a szigor, mellyel az üdvösség döntő kérdései elé állította az ige hallgatóit. A markáns arc mégis sokszor vált mosolygósra, amikor tanítványaiban felfedezte a gyermeket, akinek humorát ő is

evang. hitoktató lelkésze látta el és Szőke János rk. lelkész tartotta az igehirdetést.

Mindkét istentiszteleten nagy számmal, felekezeti kölönbség nélkül vett részt a magyarság. Az istentiszteleteket követő ünnepélyeken jelentős számban jelentek meg a magyarországi menekült vagy kiűzött németek is, valamint a magyarság számos német barátja.

November 5—én ünnepelhette egyházunk ügyésze és elnökségi tagja, dr. Porkoláb János és felesége házasságuk 50. évfordulóját. A jubilánsoknak Isten segedelmét, jó erőt és egészséget kívánunk ezúton mindenki nevében, aki ismeri és hálával gondol dr. Porkoláb sokoldalú munkásságára, amelyet egyháza szolgálatában teljesített.

Stuttgartban a karácsonyi istentisztelet az első ünnepen, december 25-én lesz, 12 órai kezdettel a Leonhardskircheben, — úrvacsoraosztással.

Münchenben, a Reisingerstr. 11 szám alatti református templomban de. 3/4ii órai kezdettel havonta kétszer van magyar református istentisztelet; karácsonykor — december 24-én — úrvacsoraosztással.

folyt. 8. old.

örömmel élvezte. Ezért is szerették tanítványai. Szigora nem az iskolamester tekintélyvadászata, hanem az üdvösséget féltő pásztoré volt.

Ezért követte az övéit előbb Németországba, aztán az Egyesült Államokba. Néhány évvel a háború befejezése után egy rombadőlt városban találkoztam vele újra, s hallgattam meg aggódó szeretetének szavát az elszórt nyáj s a háború utáni erkölcsi próbák gondjairól. Magyarságát nem a nacionalista gőg, hanem a nemes magyar lelkűiét megmentésének a gondja diktálta. Ezért maradt a magyarsággal búban, bajban. Asbóth Gyula a szívós, jellemes magyarnak maga is nemes példája. Az Egyesült Államokba kerülvén nem húzódott attól, hogy gyári tisztogató munkásként keresse kenyerét, míg kibőjtölte a napot, amikor újból gyülekezeti pásztorként szolgálhatott, így került Detroitba lélekmentőként, ahol 1954-ben az Első Magyar Lutheránus Egyház választotta meg lelkészének. Itt szolgál ma is.

Hitében töretlen, Isten ügyében rendületlenül bízva érte meg lelkészi jubileumát. Vele együtt családja és gyülekezete, gyülekezetén kívül szolgatársai és barátai adnak hálát Istennek megtartó kegyelméért és imádkoznak érte és további szolgálatáért.

Vájt a Vilmos

Asbóth Gyula lelkészi jubileuma

5