Utitárs, 1967 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1967-11-01 / 11-12. szám

*\ Könyvek V. Dicsőség a magasságban Nemrégiben volt az újságban, hogy az oroszoknak sikerült egy űrrakétát a holdra küldeniök. Másnap jött a hír, hogy az amerikaiak viszont mellélőttek. Igaz, hogy csak 4000 km-rel tévesztet­ték el a célt, ami a világűrben kb. olyan távolság, mint amikor futballmeccsen a labda a kapufát súrolja. Akárhogyis van, ez is elegendő a lemaradásra. Persze idő­közben megint újabb hatalmas lépést tet­tek az amerikaiak, legutóbbi rakétájukat mint a holdba utazás megvalósításához vezető döntő lépést üdvözli a világsajtó. Folyik tehát a nagy verseny a magasság­ban. Kié lesz a dicsőség? Nem számíta­nak a milliók, amiket a versenyben résztvevők eltékozolnak a világűrben, sem pedig az emberélet, amely a hódítá­soknak az ára. A magasságban azé lesz a dicsőség, aki hamarabb veti meg lábát az univerzum egy másik csillagán, hogy on­nan tartsa uralmában a földet. Békesség a földön? Erre megy-e a já­ték a világűrben? Az aggódó földlakó ezt kérdi, hiszen elegendő számára az ennek a Földnek az emberiségéért hordo­zandó gondja is. Bábel tornya után ma a világűr meghódításával készül magának nevet szerezni az ember. A magasságban az ember dicsőségkeresésének lövegei keringenek. Nem csoda, hogy ez a helyzet a költői fantáziát is életre kelti. A falu sze­génygyerekéből, a világot körülhajózó matrózból és hazáját végigcsavargó va­­gabundusból lett költő, a svéd Harry Martinson már egy évtizedet megért űr­hajó-eposzában nem a dicsőség nagy eredménye, hanem ennek tragédiája hangzik fel. Olyan költői remekmű, amely valószínűleg világhírt szerezne írójának, ha nyelve nem lenne ugyanúgy elszigetelve, mint a miénk. Talán ezért is jó emlékeztetni erre a műre. „ANIARA" egyike azoknak az űrha­jóknak, melyeken a föld megrémült la­kossága menekül más égitestekre. A Föld (atombomba kísérletek miatt?) megmérge­zett levegőjétől menekül az emberiség. A Földről való emigráció az emberiség fennmaradásának egyetlen reménysuga­ra. Csakhogy „Aniara" útja valami kiku­­tathatatlan technikai hiba miatt nem ve­zet célba. Az univerzum örök törvénye szerint kereng a világűrben anélkül, hogy utasainak ezrei új életet kezdhetné­nek. Múlnak az évek, az űrhajó kering, miközben mindenki tudja, hogy az uni­verzumba küldött segélykiáltásokat senki se fogja fel s az űrhajó lesz az utasok mindegyikének szarkofágja. Az interplanetáris utazásokra fe'ké­­szülő emberiségnek ezen tragikus letv tőségével foglalkozik a költő. Leírja a magát élve eltemető emberiség sorsát, hacsak le nem tesz kihívó, gőgös elbi­zakodottságáról. Paradicsomot fest ugyan maga elé, de a világűr éjszakája válik egyetlen otthonává, ahol végtelen sza­kadék választja el Istentől is. De az uni­verzum kegyetlensége eltörpül az emberé mellett. A halálkamrába zárt űrutasokat leleplezi, meztelenre vetkőzteti a re­ménytelenség, az aggodalom, a hitetlen­ség. A vesztében keringő űrhajó tánc­terme a zsúfolásig van mindig megtelve. A Gondolat terme keveseket vonz. An­nál inkább virrasztanak „Mima" — egy televíziószerü készülék — mellett, hogy más bolygókról fogjanak fel életjeleket s táplálhassanak még valami reménysé­get arra, hogy elérkezik a kiszállás órája egy más élet lehetőségével. Egy szerel­mes pár üldögél évről évre az egyik kilátótorony ablakában, miközben az évek vonják ráncaikat arcukra. Őrjöng a szekszualitás is, a perceket élvező kéj gyönyöre. De az évek múltával elkopik a táncterem parkettje, tönkremegy a re­ménysugarakat kereső készülék, dühöng az űrhajó tirannusa, a kapitány, s bör­tönbe veti technikusait, akik nem találják a hiba megoldását. Zuhan az űrhajó, csak megfenekleni nem tud, mint a tengeren süllyedő hajó. Az űrben a végtelen ke­ringés törvénye uralkodik még akkor is, ha emberhullákat tartogat az űrhajó. Ro­han a semmi felé, mert elveszítette a talajt a lába alól a Föld embere. S ha egyszer majd évmilliárdok múlva az folyt. 12. old. ÚTRAVALÓ címen áhítatos könyv jelent meg lapunk kiadásában. A szép kiállítású, 410 ol­dalas könyv az egyházi esztendő minden reggelére rövid meditációt, naponkénti útravalót tartalmaz. Az áhítatok oly jellegűek, hogy minden felekezet hívei épüléssel használhatják. Igazi, értékes karácsonyi ajándék. Ára fűzve DM 12.— kötve DM 15.— Megrendelhető iratterjesztésünk címén: Szépfalusi István, lelkész A — 1092 Wien 9 Liechtensteinstr. 20/9 Ausztria uriTx/tí Külföldön élő magyar evangélikusok lapja Szerkesztő és kiadó: Glatz József 5 Köln-Deutz, von-Sandt-Platz 1 A szerkesztő bizottság tagjai: Gémes István, Kótsch Lajos, Pátkai Róbert, Terray László. A lap ára egy évre 2,00 US dollár Karácsonyi kérés Mostantól fogva meglátjátok a meg­nyílt eget és az Isten angyalait, amint fel­­szállnak és leszállnak az Ember Fiára (János 1, 52). Uram! Lázongó szavam a menny csukott ka­pujáról visszahullik. Isten végzéseit bí­ráló panaszom szárnya gyönge. Képtelen fölhatolni a mennyekig. Kételkedésem sem tudja áttörni az ég kapuját. Okosko­dásom sem az a kulcs, mely megnyithat­ná azt. A mennyet egyedül Isten irgalmas sze­­retete nyitja meg. Amit mai igédben a tieidnek ígérsz, azt születésed éjszakáján átélték a betlehe­mi pásztorok. Angyalok hoztak nekik boldogító hírt a mennyből és az angyalok tették meg őket az evangélium első apos­tolaivá. így vittek örömöt, amerre csak mentek. Uram! Tégy engem karácsonyi em­berré! Mária alázatát, József engedel­mességét, a pásztorok hűségét add a szí­vembe. És így elkészített szívembe jöjj el te magad. Ahol te vagy, ott van angyaljárás. Virrasztó töprengésem sötét éjszakájába fényt hoznak. Nyomorúsá­gom tehetetlen sóhaját fölviszik a hata­lom Urához és helyébe, cserébe tőle erőt és örömöt hoznak. Nem miattam jönnek hozzám. Hanem miattad teszik boldoggá életemet. Otravaló c. áhitatoskönyvünkből. * Ó, miként fogadjalak, Világ Megváltója, Méltóképp mint áldjalak, Lelkem megtartója! Ó, Jézus, gyújtsd szívemben Te szövétnekedet, Hogy érthessem mindenben Te szent tetszésedet. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom