Utitárs, 1967 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1967-05-01 / 5. szám
um am Külföldön élő magyar evangélikusok lapja Szerkesztő és kiadó: Terray László Prestegárden, Innsmola, Norge. A szerkesztő bizottság tagjai: Gémes István, Kótsch Lajos, Pátkai Róbert. A lap ára egy évre 2,00 US dollár. Együtt így szólt a meluni ifjúsági konferencia mottója. A rendezőség még tavaly ősszel tájékoztató körlevelet bocsátott ki az érdeklődő ifjúság részére. A házilag sokszorosított körlevélbe elgondolkodtató „sajtóhiba" csúszott. Az első mondatok egyike így hangzott: „Az ember társas lény, együttlétben elkedvetlenedik . . . Az emberi létnek számos és számtalan nehézsége van, de semmi sem tudja annyira megkeseríteni, mint más emberekhez való félresikerült viszonya. Egymást hordozni az élet igazi keresztje. Ezt mindannyian naponta megtapasztalhatjuk; csak azt szoktuk elfelejteni, hogy nem pusztán nekünk lehet terhes az útitárs, aki velünk együtt jár az úton, hanem mi is teherré válunk mások számára. Az együttlét nem csak pogányok között lehet probléma. Ismeri ezt a nehézséget Krisztus hívő népe is. Ha nem így volna, akkor nem kellene az apostolnak így intenie a gyülekezetei: „Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét!" Sőt: az együttélés igazi problematikája keresztyének között kerül igazán napvilágra, hiszen az ige fényében nem lehet dolgokat „elkenni", ellentéteket a felszínen „borozás közben" áthidalni, „érdekházasságot" kötni és színből fenntartani. Akiket Krisztus szeretete fog egybe, csak őszintén lehetnek együtt. Ahol viszont ez az őszinte szeretet megvan, az minden akadályt legyőz. A Krisztusban szeretőket nem csak a Krisztus szerelmétől, de egymástól sem választhatja el semmiféle földi hatalmasság, vagy emberfölötti hatalom. Az elmúlt hetekben szép bizonyságát szolgáltatta ennek a keresztyén összetartozásnak a németországi evangéliumi egyház negyedik zsinata, mely keleten és nyugaton egyaránt — a Német Demokratikus Köztársaság kormányának intrikája és rágalomhadjárata ellenére — az egyház egysége mellett foglalt állást. E világon bár nyomorúságunk legyen, Krisztusban jó együtt, * ' Melun 1967 nagyhetén, március 18—27 között, a Párizs melletti Melunban, a franciaországi KIÉ új konferenciai telepén rendezte meg 8. találkozóját az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia. A 13 országból érkezett 104 bentlakó mellett állandóan voltak bejáró vendégek is a közeli fővárosból. A konferencián öszszesen 130-an fordultak meg. Az előző találkozókhoz viszonyítva idén külön is feltűnt a számos jugoszláviai és keleteurópai résztvevő. Több író, művész és zenész vett részt a konferencián. A megnyitó istentiszteleten Koltai Rezső ifjúsági lelkész I. Kor. 3, 21—23 alapján hirdette az igét: „...minden a tiétek ... ti pedig Krisztusé, Krisztus pedig Istené!" A konferencia központi témáját — Együtt az úton — Dr. Tóth János exponálta. „Az egyház és a világ rendje" című előadásában az Egyházak Világtanácsa 1966—os genfi „Egyház és társadalom" konferenciájával foglalkozott. Az előadást kerekasztalmegbeszélés követte „Az egyetemes egyház az eggyé vált világban" címen. Míg az előadások korunk kérdéseire irányították a figyelmet és szoktatták a hallgatóságot, hogy világperspektívában gondolkodjék, a reggeli áhítatok az egyház történelmének múlt századaival teremtettek kapcsolatot. Az esti áhítatok az efezusi levél alapján arra az egységre mutattak rá, melyet Isten Krisztus által teremt a világban. Ennek az egységnek megtestesítője és modellje az egyház. Erre az egységre nem bölcseleti úton jutunk, hanem állandó harcban a bennünk lakozó bőn és a gonoszság emberfeletti hatalma ellen. A konferencia három kirándulást tett. Megtekintette a fontainebleaui kastélyt, ahol a mi Rákóczink is több éven át lakott. A kastélyban tett körséta után a városi színházban Szabó Zoltán tartott előadást „Rodostó és a nagyvilág" címen. A párizsi kirándulást „Franciaországi ízelítő" előzte meg. Szabó Zoltán összeállításában, neves francia írók tollából vett szemelvények mutatták be a francia népet, országát és szokásait. A város nevezetességeivel részben egyénileg, részben közös — délelőtti és „éjszakai" — autóbuszkörúton ismerkedett a konferencia. Többek között együttesen megtekintették az UNESCO palotát. Felkeresték Gara László sírját, melyen Koltai Rezső lelkész és Dr. Tóth János helyezték el a konferencia koszorúját. A szertartást Tüski István református lelkész vezette. A kirándulást követő napon Párizsban élő fiatal konferenciai résztvevők mutatták be a mai Franciaországot; Nagy Pál a francia regényt, Karácsony Endre a francia kritikát, Papp Tibor a francia költészetet, Márton László pedig a francia zenét. Nagypénteken a chartresi református templomban Szépfalusi István hirdette az igét és osztott úrvacsorát. Zinzendorf híres élményéből kiindulva nagypéntek kihívásáról szólt: Ezt tettem teérted, mit tettél te értem? A harmadik jánosi levél alapján a keresztyén vendégszeretet jelentőségét hangsúlyozta és a szűkkeblűségtől óvott. A katedrális megtekintése után ugyanezen a szószéken tartott előadást Cs. Szabó László „Mélység kiált mélységet — feltámadás, együttélés, diaspora, emlékek Izraelről" címen. Igehirdetés és előadás összhangban voltak. A találkozón a fentieken kívül még az alábbi előadások hangzottak el: Pátkai Ervin szobrászművész: „Az ember és a művészet"; Lökkös Antal: „Az emberi sors néhány kérdése Sartre müveiben"; Dr. Tóth János: „A vallásszabadság kérdése az ENSZ előtt." A hagyományos irodalmi est idén a fiatalok részvétele jegyében állott. Karácsony Endre, Márton László, Mátray Eszter/ Nagy Pál, folyt, az 5. oldalon Ez a bogaram . Pátkai Ervin szobrászművész előadást tart a meluni konferencián 3
