Utitárs, 1967 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1-2. szám
i-LijcíLi, KÜLFÖLDÖN ÉLŐ MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA XI. évf. 1.—2. szám. Megjelenik havonként 1967. január—február DR. TÖTH JÁNOS Együtt az úton Az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia 1967 évi témája: Együtt az úton. A téma szuggesztív, a gondolatok láncreakcióját ébreszti. Minél többet gondolunk rá, annál kevésbé hagy nyugton. Ezzel az eljövendő nagyheti konferenciával kapcsolatosan néhány kérdést teszek az Utitárs olvasói elé, vázlatosan összefoglalva, utalásszerűén, abban a reményben, hogy megvitatásukra akár a lap hasábjain, akár magán a konferencián sor kerül. 1. Mit jelent ma az «Együtt»? A történelemből számos nevezetes «együtt-menetelést» ismerünk. Egy csoport — kisebb, vagy nagyobb — hatol előre ellenséges területen, kiszolgáltatva a természeti erők kénye-kedvének, a lakosság támadásainak. A csapat mégis lankadatlanul tör előre az Ígéret földje felé. A közös cél vonzása hivatástudatot alakít ki bennük, kiválasztottaknak érzik magukat. A közös nehézségek leküzdése néppé, vagy elit-hadsereggé formálja őket. Keresztyének és zsidók számára felejthetetlen őskép az exodus, Izráel törzseinek vonulása a szolgálat házából az Ígéret földjére. Az úton csaták, csodák, törvényhozás. A csoport még áttekinthető, emberi méretű, közöttük kialakulhat az «együtt» érzése. Ma már nincsenek felfedezésre váró, meghódítható területek. A Föld lakható területei megteltek emberrel. Az út fogalma is megváltozott: hét óra alatt repülünk át az Óceánon és az űrhajós egy óra alatt köriilpörgi a Földet. Zarándokcsapatok vagy hódítóseregek vonulásának vége. Mit jelent tehát ma «együtt járni az úton»? 2. Van-e ma egyáltalán «együttlét»? Utón járók pedig ma is vannak. Az Atlanti óceán partjain, Északamerikában vagy Nyugateurópában az autósok tízezrei vonulnak minden hét végén ki a városból — pihenni, majd vissza a városba. A vonulás az úton nem jelent együttlétet, csak közös veszélyviselést. Az útszélről az áldozatok ezreit szedik össze. A kocsik utasai nagy, áttekinthetetlen tömegbe vannak ágyazva. A magára maradt egyén — mint Kafka írja — didereg a tömegben. 3. Jelent-e a repülőgép-adta szomszédság «együttlétet»? Vannak útonjárók, akik tehén vagy ökörvontatta kordákat használnak — többezer kilométerre a zsúfolt autostrádáktól, de néhány óra repülőjárásnyira csupán — Indiában, Indonéziában, az Andok fennsíkjain. Ott az útszéli áldozatokat nem a karambol, az éhség pusztította el, és eltakarításukról az őstermészet gondoskodik: a keselyűk hada. A magány, az elhagyatottság érzése a technizált jólétben és a tömegnyomorban is rombol. Tud-e a tudomány ennél a megállapításnál többet adni? És jelent-e az a puszta tény, hogy a jólét és a nyomor övezetei egyaránt ugyanazon a planétán vannak, együttlétet a szó igazi értelmében, úgy, hogy az egyik övezet lakói törődnek a többiekkel? 4- Mit jelent az egyház életében az «együtt»? A mai emberiségben él egy közösség, mely közösség tagjai számára a gyötrő magányosságból és tehetetlenségből van szabadulás. A Názáreti Jézus élete, halála és feltámadása, követőinek hite szerint alapjában megváltoztatta a világot és az életet. Győzött a magány, a rombolás és a halál felett. Utolsó intézkedésével Jézus szétkiildte híveit a világba, hogy minden népet tanítvánnyá tegyenek. Két ezer évvel később, ma, a világ minden részén vannak keresztyén közösségek és a keresztyén egyház mai nagy élménye az, hogy egyetemes, az egész lakott világot magában foglalja. Mit jelent az egyház életében ma az «együtt az úton»? Erre a kérdésre keresett feleletet az Egyházak Világtanácsa 1966 júliusában Genfben «Egyház és társadalom» címmel tartott világkonferenciája. Hasonló feladata volt az elmúlt években Rómában tartott II. Vatikáni Zsinatnak, melynek eredményeit az 1966 évi evangéliumi ifjúsági konferencia számára Dr. Gánóczy Sándor római katolikus teológiai tanár ismertette. Az «együtt» mind a zsinaton, mind a világkonferencián kifejezésre jutott abban is, hogy a világ minden tájáról öszszehívott keresztyének dolgoztak együtt, de abban is, hogy a századokkal ezelőtt szervezetileg különvált egyházak — ortodoxok, katolikusok, protestánsok — mind együtt voltak Rómában is, Genfben is. Ha tehát a nagyheti konferencián az «együtt»-et vizsgáljuk, az ökumenikus világkonferencia és a vatikáni zsinat anyagának minél intenzívebb hasznosítására kell törekednünk. 3. Alit jelent ma az «út»? Az út többé nem egyes embercsoportok
