Utitárs, 1966 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1966-11-01 / 10-11. szám
Visszatekintés Nem szeretnénk, ha az 1966. év a nélkül múlnék el, hogy legalább röviden meg ne emlékeznénk az év néhány olyan jelentős egyházi eseményéről, amelyek közvetve vagy közvetlenül minket is érintenek, de amelyeknek annakidején nem szentelhettünk elég figyelmet az Utitárs hasábjain. Februárban két fontos egyházi választás folyt le. Az Egyházak Világtanácsa központi bizottsága genfi ülésén utódot választott az eddigi főtitkár, Dr. Visser ’t Hooft, lemondásával megüresedett állásra. Az új főtitkár Dr. Eugene Carson Blake lett, az USA-beli Egyesült Presbiteriánus Egyház főtitkára. Dr. Blake 59 éves, s az utóbbi 10—15 év folyamán vezető szerepet vitt több egyházközi szervezetben. 1954—57-ig az USA-beli keresztyén egyházak szövetségének (National Council of the Churches of Christ) elnöke volt. Uj tisztét ez év december elsején veszi át. A másik fontos választás a Berlin-Brandenburg-i egyházban volt, ahol a magas kora miatt visszavonuló Otto Dibelius püspök utódját jelölték ki, Dr. Kurt Scharf személyében. Dr. Scharf-ot 1960- ban a németországi evangéliumi egyházak szövetségének (EKiD) elnökévé választották. Néhány évvel ezelőtt kiutasították Kelet-Berlinből és Kelet-Németországból. Mivel a Berlin-Brandenburg-i egyház nagyobb részben keletnémet, kisebb részben nyugatnémet területen fekszik, a választó zsinatot nem tudták együtt tartani, hanem a keletnémet és nyugatnémet területhez tartozó egyházrészek külön-külön üléseztek. Dr. Scharf a szavazatoknak számunkra talán meglepő nagy többségét kapta: a nyugatnémet egyházrész zsinatán 81 szavazat közűi 63-at, a keletnémet egyházrészén pedig 154 közül 132-t. Beiktatásán Nyugat-Berlinben a keletnémet területen fekvő egyházrész képviselői nem jelenhettek meg, de emlékiratban loyalitásukról és ragaszkodásukról biztosították püspöküket. A beiktatási beszédben Dibelius püspök különösen is a gyülekezetek imádságába ajánlotta munkáját oly nehéz körülmények között elkezdő utódját. Az Evangélikus Világszövetség elnöke, Dr. Fredrik Schiotz, és főtitkára, Dr. André Appel, március folyamán hosszabb látogatást tettek Kelet-Németországban, s ennek folyamán megegyezés jött létre a Világszövetség és a kelet-német hatóságok között arra nézve, hogy az 1969-re tervezett 5. evangélikus világgyűlést Weimarban tartják meg. Néhány hónapra rá, a megegyezés írásban való megerősítése helyett, a kelet-német hatóságok azt hozták a Világszövetség tudomására, hogy a világgyűlés kelet-német területen való megtartását mégsem engedélyezik. Ez többek között azt is magával vonta, hogy a világgyűlést egy évvel elhalasztották. Áprilisban ünnepelte Lengyelország a keresztyénség felvételének ezredik évfordulóját. Mivel az évfordulónak nemzeti jelentősége is van, a lengyel hatóságok is ünnepségeket rendeztek. Ezeknek csúcspontja az az ünnepség volt Poznanban, melyen Gomulka miniszterelnök tartotta a beszédet. Ebben azzal vádolta a katolikus egyházat, hogy politikai célokra használja ki a megemlékezést. Svájci lapok jelentése szerint a tömeg minden tetszésnyilvánítás nélkül hallgatta végig a beszédet. Korunk egyik legnagyobb protestáns teológusa, Dr. Brunner Emil zürichi egyetemi tanár, áprilisban elhunyt. Barth Károly mellett az ún. dialektikus teológia legismertebb képviselője volt. Hosszú professzori ténykedése alatt sok magyar hallgatója is volt. Az 1950-es évek elején arra az — akkoriban szokatlan — lépésre határozta el magát, hogy három éven át Tokyban ad elő teológiát. Magyarországon leginkább az tette nevét emlékezetessée, hogy 1948-ban erélyesen emelte fel szavát Barth Károly ellen, aki a politikai rendszerrel való együttműködésre buzdította a magyar protestantizmust. Júliusban Genfben folyt le az Egyházak Világtanácsa szociális kérdésekkel foglalkozó nemzetközi konferenciája, melynek főtámája «Az egyház és a társadalom» volt. A kéthetes konferencián 70 országból 410 kiküldött vett részt. A résztvevők % része laikus volt, s az összes résztvevőknek majdnem fele a «fejlődésben levő országok» egyházaiból jött. Egy amerikai teológus a következő szójátékkal adta rövid jellemzését a konferenciának: Több szó volt forradalomról (revolution) mint kinyilatkoztatásról (revelation). — A második világháború előtt két hasonló konferencia volt: Stockholmban 1925-ben és Oxfordban 1937-ben. Ezeket az ún. «Life and Work» mozgalom rendezte, míg az idei az 1948-ban alakult Világtanács első szociális kérdésekkel foglalkozó világkonferenciája volt. Az elmúlt évben is folytatták munkájukat azok a tanulmányi bizottságok, melyek egyrészt a katolikus egyház, másrészt az Egyházak Világtanácsa, ill. az E- vangélikus Világszövetség megbízottjaiból alakultak. Augusztusban irodalmi szenzációt élt meg Moszkva. Az 1917-es forradalom óta elsőízben jelent meg az Otestámentumnak olyan kiadása, melyet állami kiadó adott ki, rövidítve ugyan, de elferdítések és belemagyarázások nélkül. A gyüjír j 1 '«| !; ISII * 1 A 4 y\ A A Norvég Bibliatársulat alapításának 150. évfordulója alkalmából emlékbélyegeket adott ki a norvég posta. teményt Kosibovsky lengyel író állította össze, s az korszerű orosz nyelven jelent meg. A könyvkereskedések előtt hosszú sorok alakultak, s a 100.000 példányban megjelent kiadást rövid idő alatt elkapkodták. Dr. Karner Károly 70 éves Akik tíz vagy húsz év óta nem látták Karner Károlyt, talán el sem hiszik, hogy január 3-án már 70. életévét tölti be. Egy egész lelkészgeneráció úgy emlékszik rá, mint az újtestámentomi tudományok nemzetközi méretű és nemzetközileg elismert, de fellépésében, gondolkodásában mindig fiatalos professzorára. Mikor a magyarországi evangélikus egyháznak ma olyan lelkészgárdája van, amely hű a reformátori «sola scriptura» elvéhez, ez nem kis részben Karner Károly érdeme. Előadásaiban, írásaiban soha nem igyekezett eltitkolni az írásmagyarázat nehézségeit, s a tudomány legújabb eredményeit mindig őszintén, kertelés nélkül tárta hallgatói elé. Jellemző, hogy a bultmanni «mitológiátlanítás» programját már akkor tette ismertté Magyarországon, amikor az még magában Németországban is csak kevesek előtt volt ismeretes. De semmiféle tudományos köntösben jelentkező elmélet kedvéért nem volt hajlandó feladni azt a meggyőződést, hogy a Szentírás elsősorban nem akármilyen történelmi dokumentum, hanem Isten kinyilatkoztatott Igéje. Máté és János evangéliumához s a Római levélhez írt kommentárjai hosszú időre a magyarnyelvű bibliai tudománynak alapvető munkái maradnak. Teológiai bevezetőjét német nyelven is kiadták. 1958-ban bekövetkezett kényszernyugdíjazása óta hallgatásra van ítélve. Nemcsak előadásokat nem tarthat, de még a nyomtatott betűt sem használhatja egyháza javára. De a külföldi tudományos irodalomnak továbbra is értékelt munkatársa. Német és angol lexikonok és teológiai folyóiratok az utóbbi években is hozták írásait. Legyenek ezek a sorok a magyar evangélikusság hálájának kifejezői, melyet az egyház mai vezetői aligha fognak tolmácsolni feléje (hiszen munkáját nékülözhetőnek tartják), de amely kétségkívül megilleti. T. L. 11
