Utitárs, 1966 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1966-11-01 / 10-11. szám
Karácsonyi disszonancia 1 Keresztyén — Keresztyén Az alábbi levél az Ausztriai Magyar Evangélikus Egyháztanácshoz érkezett Magyarországról, azzal a határozatukkal ill. javaslatukkal kapcsolatban, melyet már idéztünk lapunk hasábjain. Szerk. Hallom, hogy kísérletet tesztek a «keresztyén» — «keresztény* megkülönböztetés megszüntetésére. Örülnék, ha sikerülne. Sok vita folyt már erről az «y-háborúról» évekkel ezelőtt. Akkor a magam részéről meg tudtam állapítani, — amit különben a nyelvészek is megállapítottak, — hogy «a keresztyén a régibb, a keresztény az újabb alak» (Bárczi Géza: Magyar szófejtő szótár, 1941, 161. lap). A keresztyén alak már eléggé kiveszőben volt, ha református testvéreink fel nem újítják és fel nem kapják. Ök ti. abból a hamis feltevésből indultak ki, hogy a keresztény alak katolikus újképzés és a kereszt szóhoz kapcsolódik. Mivel pedig a magyar reformátusok a keresztben kimondottan katolikus szimbólumot láttak (sokszor a kereszttel verték fejbe őseiket, mikor őket katolikus hitre kényszerítették! — mondták), és mivel a keresztet mint szimbólumot sem tűrték meg a templomokban, stb., azért tiltakoztak a keresztény alak ellen, ragaszkodtak váltig a keresztyén formához. Sajnos, ez ellen a nézet ellen akkor nem lehetett semmit sem tenni. A helyes megoldás akkor is az lett volna, ha mi következetesen lemondunk a keresztyén alakról és következetesen a keresztényt használjuk. De ezt sem az evangélikus egyházon belül nem lehetett keresztülvinni, sem egyénileg nem lehetett erre az álláspontra helyezkedni a katolikusdodás gyanúja nélkül, amivel nagyon hamar és könnyen megvádoltak volna valakit. De eredménytelen is lett volna egy ilyen lépés pl. az evangélikus részről, mert a kétféle írásmód országos viszonylatban mégis csak megmaradt volna. örülnék, ha ebben a kérdésben valami eredményt el tudnátok érni. De ehhez hozzá tartoznék valamiképen az is, hogy az eredményt ne csak Ti érjétek el, hanem hogy az idehaza is érvényesüljön. E nélkül a Ti eredményetek sem ér semmit.» !! Az Utitárs mondén olvasójának '! !; áldott karácsonyi ünne- !; i; pékét és boldog újévet ; ’ kíván ; ■ A SZERKESZTŐSÉG 1; Karácsony másnapja az első keresztyén mártír, István vértanú ünnepe. Az egyház népe ebben a vértanúságban nem üldöztetést és nyomorúságot, első sorban nem azt, hanem a Krisztusban nyert győzedelmes élet diadalát látja. Az angyalok kórusába «Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség és az emberek között jóakarat» ma belecseng a mártír István éneke is «Atyám, kezedbe teszem le lelkemet.» Nyugtalanító ez az ének; disszonáns, mint a modern zene. Mi nem így képzeltük el a békességet, karácsony éjszakájának a titkát: kővel térdre, halálra veretve. A modern élet hajszájától, mások agresszivitásától, erőszakosságától zaklatott emberek egy kis csendes nyugalmat vágyunk, kis kikapcsolódást, néhány csendes órát, gondtalan ünneplést a családi körben. Kedves Testvéreim! Én is ezt kívánom, Nektek és magamnak is, de nézzétek, — lassan az ünnep is végére jár és világunk telve idegesítő nyugtalansággal, békétlenséggel. Ebben az áldatlan hadakozásban van szükségünk békességre, ■— az István békességére van szükségünk__ Mit is mond karácsony? Mi a karácsonyi evangélium vigasztalása? Ha jól megfigyeljük az evangéliumot, megérthetjük, hogy karácsony sem mond mást, mint nagypéntek és húsvét. A jászol és a kereszt egymáshoz közel állnak, a betlehemi istálló, miképp a Golgota hegye is, kitaszítottság helye. A csendes éj ijesztő árnyakkal van tele. József és Mária Heródes haragja elől Egyiptomba menekül a gyermekkel. Urunk velünk van minden nyomorúságban, — de ez még nem elég vigasz. Mások is vannak hozzánk hasonló helyzetben. Hogyan énekelhették az angyalok «bekésség a földön»?! Miféle békesség ütött tanyát Heródes haragjának árnyékában? Ez a titok csak a történet végén, nagypénteken tárul föl előttünk igazán, amikor a kereszten függő Megváltó utolsó szavával Atyja kezébe ajánlja lelkét. Ennek a gyermeknek békessége van az Istennel! Ezért énekelhették az angyalok «békesség a földön». Karácsony békessége az a csodálatos békesség, amit semmiféle hatalmasság, bűn, halál, ördög hatalma sem vehet el tőlünk. Ez a békesség nem néhány órára költözik az otthonunkba, hogy gondjainkról megfeledkezve egy rövid ideig örvendezzünk. Karácsony Isten gyermekeinek békessége, mely velünk marad az ünnepből kilépve, el halálunk órájáig. Ez István vértanú békessége a reázúduló kőzáporban, amikor gyűlölőiért imádkozik és utolsót lehelve Atyja kezébe teszi le a lelkét. Karácsony nem zsongítani, nem megnyugtatni akar; nyugtalanít: van-e békességed Istennel? Békességben vagy-e Vele? Ez a kérdés égő tűzként nyugtalanítja a világot, de a Krisztusban elnyert békesség diadalmasan velünk marad, át minden nyomorúságon és éltető áldás a zaklatott, hajszolt, hadakozó világban. Erről tanúskodik ma már a mennyekben — Jézus Krisztus minden szentjeivel együtt —, István vértanú is. Ezért van «Dicsőség a magasságban Istennek, békesség a földön és jóakarat az emberek között»! Glatz József (Rádióáhítat, elhangzott 1965 karácsony 2. napján.) Ne féli! Ne félj, te kicsiny nyáj! Mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot. Lukács 12, 32. Uram! Ha arra a kérdésre kellene válaszolnom: mi jellemzi legfeltűnőbben a mai embert, akkor alighanem így felelnék: Az ember fél egymástól. Az emberek ellenségesen állnak egymással szemben. És ebben a harcban olyan sok drága értéket vesztett el már az ember. Keresztyén lelkektől is elő-előtör az aggódó kérdés: az értékek pusztulása közben mi lesz Isten országának a sorsa? Győz-e vagy legyőzetik? Csüggedt embereknek nyújtottál karácsonykor erőforrást: Isten szeretetét. Mert a szeretet valóban erőforrás. Már akkor is, ha ember ajándékoz meg valakit a szeretetével. Ezáltal csodák véghezvitelére képesíti. Aki pedig Isten szeretete felől bizonyosodik meg, az nem ismeri a lehetetlent. Mindent képes elviselni és még a legnagyobb nehézségek fölött is úrrá lesz. Uram! Te Isten országának sorsa felől nyugodt voltál. Tudtad: Isten uralkodik az egész világ fölött. Ezt a nyugalmat add meg nekem is. Isten országát nem nekem kell megvédelmeznem. Nem nekem kell kiharcolnom. Isten minden reá hagyatkozó gyermekének ajándékként adja azt. Ha pedig jótetszése megajándékoz vele valakit, attól ezt az országot el nem veheti semmiféle földi hatalom. 4
