Utitárs, 1966 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1966-02-01 / 2. szám
«Non moriar sed vivam et narrabo opera domini» Sok magyarországi Ielkészi hivatal falán láthattuk Lünsdorf Károly festőművész Luthert ábrázoló képét, amely alá a fenti zsoltáridézetet írta a művész. Magyarra fordítva annyit tesz e mondat: «Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak a cselekedeteit!» és a 118. zsoltár 17. verseében található. Ugyanezt a Luther-képet sok skandináviai, finnországi, németországi és ausztriai Ielkészi hivatalban vagy egyházi tanácsteremben is felfedezhetjük, hiszen magyarországi evangélikus egyházunk lelkészei a múltban nagy számban eljutottak ezen országokba és vendéglátóikat ilyen művészeti alkotásokkal örvendeztették meg sok esetben. Amikor a kép alatt szereplő zsoltáridézetre gondolunk, eszünkbe jut egy pár éve Magyarország' fővárosában lejátszódott jelenet. A külföldi testvéregyházak küldöttsége járt Budapesten. Az Állami Egyházügyi Hivatal és az Evangélikus Egyház hivatalosai mindent elkövettek, hogy a külföldi vendégek ne csupán jól érezzék magukat, hanem hogy azzal a benyomással térjenek vissza nyugati hazájukba, hogy Magyarországon radikálisan megváltoztak a viszonyok. Fáradozásukat majdnem siker koronázta. De egy alkalommal az egyik külföldi vendég, hivatkozva a nagy változásokat ecsetelő előadásokra, szép csendesen megkérdezte: «Ugye, ezek szerint nem lesz akadálya annak, hogy Ordass Lajos püspök úr is résztvehessen a Helsinki-i nagy evangélikus találkozón? —- Az Állami Egyházügyi Hivatal egyik tisztviselője ekkor elvesztette idegeit és durván így fakadt ki: S «Kérem, ezt a nevet ne említsék! Ordass számunkra meghalt!» Az említett egyházi emberek, akik a vasfüggöny mögött — beleértve a Szovjetuniót is — nem egy helyen tárgyaltak hatóságokkal, annyira meg voltak döbbenve ettől a kijelentéstől, hogy szóhoz sem jutottak. Ekkora udvariatlanságot sehol sem tapasztaltak, hiszen Ordass Lajos annak a szervezetnek, amely őket kiküldte, alelnöke volt akkor még. Ha nem lett volna bennük keresztyén alázat, azonnal elhagyták volna az országot. De mivel egy belső gyengeség jelének látták ezt a felindultságot, csupán megjegyezték ezt a kijelentést és természetesen jelentést tettek arról azoknak, akiket a magyarországi viszonyok érdekeltek. Mi, külföldön élő magyar evangélikusok ne azon szomorkodjunk, hogy ilyen események is belekerülnek a magyar-külföldi egyházi kapcsolatok annaleseibe, hanem vizsgáljuk meg inkább azt, hogy igazat mondott-e az Állami Egyházügyi Hivatal udvariatlan tisztviselője? Sok adat birtokában elmondhatjuk, hogy nem! Az igaz, hogy Ordass Lajos püspök 195£T júniusa óta, amióta állami nyomásra elmozdították egyházi tisztéből, gyakorlatilag némán él Márvány utcai szerény otthonában. Nemcsak nem prédikálhat, nem írhat cikkeket, nem tarthat előadásokat, De igyekszik még leveleket sem írni, nehogy valaki is beleköthessen abba, hogy «illegális kapcsolatokat» rart fenn «bizonyos körökkel». Mégsem halt meg. Él, és hirdeti az Úrnak cselekedeteit! Hogyan? "Egy angliai ifjúsági konferencián Ordass püspök úr tartotta az úrvacsorái előkészítőt. Minneapolisban, 1957-ben felvett úrvacsorái beszéde szólalt meg hangszalagról. Nem egy egyházi újság közli egyik vagy másik igehirdetését, amelyek szövege egy időben magyarszági egyházi lapokban is nyomtatást látott. Vasárnapi iskolai tanításokat magában foglaló, Ordass püspök által fordított kézikönyvek alapján ma is tanítanak külföldön élő magyar gyermekeket. Külföldi egyetemek egyháztörténeti szemináriumaiban dolgozatokat írnak diákok a Magyarországi Evangélikus Egyház utolsó 25 évének a történetéről. A professzor figyelmezteti a diákokat: ne írjának általánosságokat, hanem konkrét helyzeteket ismertessenek. Különösen a figyelmükbe ajánlja Ordass Lajos püspök szerepének a vizsgálatát. A diákok többet akarnak tudni a magyar püspökről. Odamennek a könyvespolchoz és felütik a legtekintélyesebb evangélikus egyházi lexikont, az RGG (Die Religion in Geschichte und Gegenwart) legújabb kiadását. Kevés magyar egyházi ember szerepel abban külön címszó alatt. Ordass Lajos neve azonban bekerült ebbe a nagytekintélyű műbe. Mert ő nem halt meg, hanem némán is hirdeti az Úr cselekedeteit. Akik ott voltak a Helsinki-i nagy evangélikus gyűlésen, jól tudják, hogy a magyar delegáció minden ügyeskedése és sokszor nagyon is ügyetlen igyekezete ellenére Ordass Lajos magyar püspök volt egyike azonszemelyeknek, akikről legtöbben beszéltek a hivatalos gyűléseken és négyszemközt. Nem egy esetben fordulnak talán kissé naiv egyházi emberek külföldi országokba közéjük érkező magyar lelkészekhez azzal a kérdéssel: «És miképpen van Ordass püspök úr?» — nem tudva azt, hogy a hivatalos küldetésben külföldre kikerülő magyar lelkészek nem tartoznak azok közé, akik a Márvány utcai otthont felkeresik. Sokszor még a nekik átadott, Ordass Lajosnak közvetítendő könyvet sem merik személyesen eljuttatni hozzá. Ordass Lajos nem keresi a népszerűséget. Nem hív senkit, nem beszél sokat, akkor is, ha szól, nagyon vigyáz minden szavára, nagyon szerény körülmények közt tudja csak fogadni vendégeit. És mégis jönnek. Belföldről és külföldről, lelkipásztori tanácsért és a testvéri közösség érzésének a kifejezésére. A Magyarországi Evangélikus Egyház jelenlegi hivatalosai hatalmas összegeket költenek arra, hogy hivatalos delegációkat fogadjanak, vendégül lássanak, hogy biztosítsák fáradságos és idegölő meggyőzéssel a kételkedőket: a Magyarországi Evangélikus Egyház él, még nem szűnt meg, még szolgái. Külföldön körülményes és nagy diplomáciával átgondolt előadásokat tartanak ugyanerről a témáról. Kevés eredménnyel. Ordass Lajosnak sem vendégeket nem kell hívnia, sem nem kell szórakoztatásukról gondoskodnia. Azok jönnek maguktól. És mikor 1957-ben Minneapolisban járt, nem kellett sohasem meggyőznie érdeklődőket a magyarországi vallási helyzet akkori állapota felől. Az ő jelenléte elég volt ahhoz, hogy az emberek megtudhassák: ha korlátok között is, de él az E- vangélikus Egyház Magyarországon. Ennek a legjobb jele, hogy Ordass Lajos püspök úr köztünk van! Köztudomású az is, hogy Ordass Lajos azon kevesek egyike, aki az összes skandináv nyelveket jól ismeri. Svédből, norvégből, dánból, sőt «új-norvégből» és iz-4
