Utitárs, 1966 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1966-01-01 / 1. szám
KÜLFÖLDÖN ÉLŐ MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA X. évf. 1. szám Megjelenik havonként 1966. január. Induláskor Uj év kezdetén ezzel a beszéddel köszöntjük olvasóinkat, amelyet Ráth Károly gyülekezeti felügyelő intézett Sao Paolo-ban az ősszel konfirmált fiatalokhoz. Konkrét helyzetben és alkalommal (október 31-én) hangoztt el, de mondanivalója mindnyájunk részére megszívlelendő. Szerk. Kedves fiatal keresztyén Testvéreim! Reformáció ünnepén jöttetek el, hogy a gyülekezet előtt vallást tegyetek keresztyén hitetekről. Konfirmációtok alkalmából igaz szeretettel köszöntelek Benneteket. Gyülekezetünk vezetősége szeretné továbbadni Nektek azt az örömöt, amit a keresztyén gyülekezethez való tartozás jelent. Keresztyénnek lenni, nemcsak papíron, de tudatosan és büszkén, manapság különösen nehéz és igen fontos feladat. Ha keresztyénnek vallj átok magatokat, ma ezért nem vetnek az oroszlánok ketrecébe, sem gályarabságra nem hurcolnak el Benneteket. De az unott közöny, a teljes tájékozatlanság és nemtörődömség, sőt Krisztus tanításának fölényes lekicsinylése, amivel lépten-nyomon találkozni fogtok, veszélyesebb ellenségei hitünknek. Egyre nagyobb teret hódít napjainkban, különösen közép- és felső iskolákban, egy alattomos, bizonyos rétegek által tudatosan irányított, keresztyénellenes irányzat, amelynek egyik fő fegyvere az, hogy otromba tréfákkal rombolja a fogékony, ifjú lelkeket, nevetségessé akarván tenni a legszentebb fogalmakat, kigúnyolva magát Jézus Krisztus Urunkat is. De az iskola padjain túl, munkahelyen, uccán, társaságban, egy szóval bárhol, egész életeteken át mindig ki lesztek téve ilyen és hasonló veszélyeknek. Fölkészültetek a harcra, el tudjátok hallgattatni adandó alkalommal ennek a keresztyén-ellenes szellemnek megnyilvánulásait? Igen, én azt hiszem, sőt biztos vagyok benne, hogy most Ti kitünően fel vagytok készülve, hála a Nagytiszteletű Ur fáradhatatlan munkájának. De amint a sportembernek vagy a katonának rendszeres tréningre, gyakorlatra van szüksége, az igaz keresztyénnek is állandóan fel kell frissítenie, formában kell tartania hitét. Erre való a templom, ezért vannak istentiszteletek, ezért van Bibliánk, azért a gyülekezet! Egy-egy istentisztelet után innen mindig lélekben megerősödve fogtok távozni, és már maga a puszta együttlét keresztyén testvéreitekkel az isten-A vén antikvárius A Szajna-parti könyvesbolt-soron Ahol olcsón mérik a tudományt, Kapu aljában csöndes egyedül Öreg ember kínálja könyveit. Fiatalon került ő még ide. Dér szállt azóta hosszú fürtire. Az évek tüntén minden változott, Palota-sor emelkedik ma ott. Ám köztük ő a réginek maradt, Kopott emlék az új kapu alatt. Kavarg körötte az ember-tömeg, ö mind nem látja, mind nem érti meg, A csillogás, a fény, a pompa-ár Bűvös körébe őt nem vonja már. Ül könyvei közt sok-sok éven át S nem árul mást, mint csak a Bibliát! házában újra meg újra felújítja keresztyén öntudatotokat. Még valamit szeretnék ehhez hozzáfűzni. Ez már inkább a távolabbi jövőre vonatkozik. Maradjatok hűségesek, járjatok rendszeresen templomba később is, öt, tíz, tizenöt esztendő múltán is. Legyetek Ti az a generáció, amelyik megmutatja, hogy járnak ebbe a kápolnába középkorúak is. Statisztikánk szerint ugyanis a templomlátogatóknak túlnyomó része vagy egészen fiatal — mint Ti például — vagy már túlhaladta ötvenedik életévét. Nagyon elszomorító azt hallani, amikor egy középkorú úgynevezett «keresztyén» azzal mentegetőzik, «majd ha hatvan éves leszek, én is eljárok a templomba, apám sem járt fiatal korában». Aki így gondolkozik, teljesen szembehelyezkedik Krisztussal, Aki minket életünk minden órájában hívogat. Kedves konfirmandus Testvéreim, ez a gyülekezet kitárta kapuit Előttetek és ki-Tudás vágyától égve egykoron, Amíg köröttem folyt új Babylon, Ott jártam én. A bolt elé kiállt S így szólt: vegyek egy ócska bibliát. Jó ember, tudd meg, fordult a világ. Regényt olvasnak ma, nem bibliát! S te nékem mégis azt kínálgatod? Legyen tehát meg az akaratod! Kicsiny szobámban üldögélek itt És forgatom az Írás lapjait, És a szívembe csöndes béke száll. Csapzott lelkem itt enyhülést talál. Oh áldott légy, te ócska biblia! Megenyhült benned az újkor fia. És áldva legyen az az öreg ott A Szajna-parton, aki eladott. Róna Béla.
