Utitárs, 1965 (9. évfolyam, 1-11. szám)

1965-01-01 / 1. szám

uTirm Kl oldi lelkészek A Budapesten megjelenő Evangélikus Élet egyik decemberi számában «Ma­gyar evangélikus lelkészek itthon és külföldön» címmel részleteket közöl Káldy Zoltánnak egy beszédéből, melyben, a déli evangélikus egyházkerület közgyűlé­sén, magyarországi lelkészek külföldi utazásairól és a külföldi magyar evangéli­kus lelkészekről tett említést. A lap nyomán közöljük a beszédnek azt a részét, melynek címe: «A külföldön élő magyar evangélikus lelkészek és hazai egyhá­zunk viszonya». Szerk. • r Külföldön élt magyar evangélikusok lapja. Szerkesztő és kiadó: Terray László PrestegSrden, lnnsmfila, Norge. A szerkesztő bizottság tagjai: Gémes István, Kótsch Lajos, Pátkai Róbert. A lap ára egy évre 2,00 US dollár. Dicséret és bírálat Lapunk más helyén közöljük Káldy Zoltán püspöknek a külföldi magyar e­­vangélikus lelkészekről tett nyilatkozatát. Kijelentései aligha okoznak meglepetést azoknak, akik tudják, hogy az utóbbi években lelkészi gyűléseken ismételten heves támadásokat intézett névvel meg­nevezett külföldi magyar lelkészek ellen. A meglepő az, hogy most írásban is megismétli, hogy külföldi magyar evan­gélikus lelkészek a valóságnak meg nem felelő híreket terjesztenek, s a magyar nép és evangélikus egyház munkáját «ál­landóan kritizálják».. Minden önkényuralomnak jellemvoná­sa, hogy bírálatot nem tűr meg, csak di­cséretet. Nem kerülheti el figyelmünket, hogyan jelenik meg minden külföldi lá­togató nyilatkozata nyomtatásban, ha van benne valami, ami dicséretnek tekint­hető, — akár ismerős az illető a helyzet­tel, akár nem. Még egy egyszerű udvarias­­sági köszönőlevél is kéthasábos cikké vá­lik az Evangélikus Életben, mihelyt elis­merést tartalmaz valamilyen vonatkozás­ban. Ha azonban bírál valaki, akkor — «a valóságnak meg nem felelő híreket terjeszt». A kritikai hangok bizony nem hiányoz­tak lelkészeinknél, s az Utitárs hasábjain sem. Mondanivalónk azonban soha nem irányult a magyar nép vagy az egyház népe ellen. Az egyház népét csodálatunk illeti, áldozatkészségéért, az evangélium iránti hűségéért, felelősségvállalásáért. Az egyház népe felé a külföldi egyházak is megbecsüléssel fordulnak, s őszinte ér­deklődésük annak szól. De amint a kül­földi egyházak, úgy a külföldi magyar e­­vangélikus laikusok és lelkészek is aggo­dalommal szemlélik annak az egyházi vezetőségnek a működését, amely önként dobja el az egyháznak egyezményben biz­tosított igeszolgálati lehetőségeit, és ame­ly — ép amikor a magyar közéletet a li­beralizálódás jellemzi — Krisztus szol­gáihoz méltatlan módszerekkel kormá­nyozza az egyházat. A külföldi egyházak nem egykönnyen térnek napirendre a magyar egyházi veze­«Köztudomású, hogy több magyar e­­vangélikus lelkész él nyugati országok­ban, elsősorban az Észak-amerikai Egye­sült Államokban, de Nyugat-Németor­­szágban, Svédországban, Norvégiában és Dél-Amerikában is. Ezeknek egy része még 1945 előtt került külföldre, mások 1945 körül és ismét mások 1956-ban A lelkészek túlnyomó része odakint magyar nyelvű gyülekezetben szolgál, kisebb része azonban az őket befogadó ország nyelvén szolgál nem magyar nyelvű gyülekezet­ben. A kint élő magyar evangélikus lel­készek nagyobb része a maga munkaköré­ben hűséggel és becsülettel szolgál és vala­milyen formában igyekszik kapcsolatot tartani egyházunkkal. Velük kapcsolatban az a véleményünk, hogyha úgy döntöttek, hogy külföldön szolgálják az evangélikus egyházat, azt tegyék továbbra is hűséggel. Egy elfelejtett . . . dent rosszul csináltak és mindent jól a luteránusok! Távol áll tőle minden ilyen beszűkülés! ö csak az egyház elesettségét látja, s a békés-bihari keresztyéneknek — nyilván híveknek és papoknak egyként — a (luteri értelemben vett) reformálás szükségességét szeretné szívébe vésni! Természetes, hogy érvei a Lutherék által is hangoztatottak, de úgy, mint amazok sem, ő sem akarja a fürdővízzel együtt a gyermeket is kiönteni! Sajnálatát fejezi ki pl. a gyónás elhagyása fölött, de ugyan­tőség kínos helsinkii fellépése felett. Van aki arra is emlékszik, hogy a helsinkii világgyűlés után is «hamis hírek köz­lésének» vádját emelte Káldy Zoltán, — akkor a sajtókonferenciáján résztvett skandináv sajtó ellen .... Az pedig köz­tudomású, hogy az egyházban fenyegeté­sek, kényszernyugdíjazások és — áthelye­zések egymást követik és új, hierarchikus­centralizáló tendenciájú törvényekkel eh­hez most «jogi alapot» is igyekeznek te­remteni. Mindezt nem a külföldre most seregestül utazó túristáktól kell megtud­ni, híradója és hű tükre mindennek maga a magyarországi egyházi sajtó. Az egyház ilyen vezetésének teológiai alapja nincsen. Legfeljebb egyházon kí­vüli példaképei lehetnek. Hogy ezt szó­­vátesszük, azt épen a magyarországi e­­vangélikus egyház és annak népe iránti féltő szeretetünk diktálja. És tudjanak hazai egyházunkról és ma­gyar hazájukról megbecsüléssel beszélni. Sajnos, vannak a külföldön élő magyar evangélikus lelkészek között kisebb szám­mal olyanok is, akik hazánkról és hazai evangélikus egyházunkról valóságnak meg nem felelő híreket terjesztenek, né­pünk kialakuló új életét és egyházunk munkáját állandóan kritizálják. Vélemé­nyünk szerint ezek a hangok egyre kevés­bé illenek bele abba az őszinte viszonyba, amely egyházunk és a külföldi egyházak között mindjobban kialakul. E mellett az a meggyőződésünk, hogy nincs erkölcsi alapja a kritizálásnak azoknál a külföldre ment magyar evangélikus lelkészeknél, akik elhagyták hazájukat és nem segítet­ték kialakítani egyházunk és népünk új életét a világháború után.» (Folyt a 2. oldalról) akkor a szentség két szín alatt való kiszol­gáltatásának elhagyását is; tud a papok tudatlanságáról, de a jócselekedetek fon­tosságáról is. De Ozorai nem gyűlölködik, nem át­­kozódik, sőt éppen, töredékben meg­maradt könyve legelső mondatával is az egyház (és nem valami kifejezett luterá­­nus egyház!) fennmaradásának elenged­hetetlenségét hangoztatja: «__ azzon képpen azt kivannia az Ur Isten mindön embertül, hogy az egyházba lakiék ...» * # • Becsüljük meg Ozorai Imre, békési prédikátort! Emlékezzünk rá büszkeség­gel és kegyelettel! Úgy is, mint az önálló magyar prózairodalom atyjára, úgy is mint első luteránus szellemben gondol­kozó és író prédikátorunkra, s úgy is, mint a, minden más szemponttól mente­sen csak az Egyház javát kívánó reformá­torunkra! Ozorai valamennyiünk értéke, s hálát kell adnunk érte Istennek! Gémes István. Madrid. Spanyolroszágban új törvény készül, mely a protestánsok helyzetét sza­bályozza és számukra az eddiginél na­gyobb szabadságot biztosít. Az előkészítő munkálatokról a spanyol közvélemény ed­dig csak külföldi lapokból értesült, de szeptemberben már spanyol lapok is hírt adtak róla. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom