Utitárs, 1965 (9. évfolyam, 1-11. szám)

1965-08-01 / 7. szám

A reménység embere arccal a jövő felé áll! A jövőbe — az új ég és új föld felé — a reménység jegyében tekint. Ezért jellemzője a keresztyéneknek — a há­borúságban is megedződött embereknek! — a savanyú és zord tekintet, a csügge­­dés és reménytelenség helyett a Krisztus­ban és ezért a jövőbe vetett biztos remé­nység! Vagyis, mivel Isten a háborúság alá rejti a békességet, az evangélium Is­tent emberrel és ezáltal embert emberrel is békítő, üzenetének belekiáltása ebbe a világba a mi feladatunk. Isten szolgatár­sainak felbecsülhetetlen lehetősége. Brüsszelben, az 1958-ban megtartott «A haladás és az ember» témakört viselt világkiállítás német pavilonának jelmon­data Luther Asztali Beszélgetéseinek egyik mondata volt. Fiatal diákjainak kérdésé­re: mit tenne Márton atya, ha holnap a vég napja köszöntene be, és ezt előre tudná?, hangzott a mester válasza: «ha tudnám is, holnap elmúlik a világ, akkor is elültetném ma almafa palántámat!» Ez a palánta ültetés: keresztyén re­ménység! Vagyis van kiút a próbatételből! 2) Isten próbatétel alá rejti a remény­séget. Ezért vállaljuk zúgolódás és önsajnál­kozás helyett próbatételeinket, veresé­geinket is! A reménység jegyében vállal­juk a próbatétel alatt is ránk mérte fel­adatok teljesítését. Napjainkban az élet kényszerítő erejé­vel fellépő feladatainak vállalása elől a végső holnaputánba menekülő és így a keresztyén reménységet alapjában véve félreértő keresztyénség csak önmaga te­hetetlenségéről tesz ország-világ előtt bi­zonyságot és legfeljebb csak elősegítője lehet ezáltal az egyház szolgálata felé gyanakvással és aggodalommal, vagy gya­­kortább közönnyel tekintők érdektelen­ségének. A középkori szerzetes minden tiszte­letet megérdemlő becsülettel járta korá­ban a világtól való elfordulás kolostori útját. Babits Mihály «Amor sanctus»­­ában, a 17. században kiadott éekeskönyv­­ből vett, erdélyi végegről eredő «Magyar­­országi ének a világ megvetéséről» című himnuszában énekel arról, hogy amit a világ, a Föld, a Tenger, a Levegő, a Tűz, a Hús, az Ördög és végül a Minden kí­nál, az «Jézushoz képest mind silány.» Ma viszont azokat, akik Jézust szeretik kérem: szeressék a Földet, a Tengert, a Levegőt, a Létet is. Ne féljenek az Isten adta drága ajándékoktól, a teljes élettől. Keressék ők is a teremtés eddig felfede­zetlen kincseit, énekeljék meg őket. Ku­tassák az ismeretlent is! Akik pedig csak a Földet, a Tengert, a Tüzet, a Holdat szeretik és settenkedő Ördöggel cimboráznak, azokat kérem: 4 szeressék Jézust is! Akihez képest bizony valóban minden silány! Aki jövendőt építő reménységüknek alapja, s feladatok teljesítését elősegítő, új lehetőségeket fel­táró munkára ösztönző erővé válhat. Nemcsak a csiiggedés idején. Akik gyanakvással tekintenek ifjúsági konferenciáink felé, azokat kérem: lássák meg a jövendő nemzedék egybegyűjtése tényében azt az erőt, amely abból a re­ménységünk szerint az ősatyák által is megtalált forrásból ered, aki megtanít próbatételek legyőzése árán is remény­kedni a holnapban! Segítsenek negativ bírálatuk, visszahúzó erejük latbavetése helyett a közös út járásában a bizalom és a reménység jegyében. S ne feledkezze­nek el arról, hogy olyan ifjúsággal van dolguk, akiknek tagjai közül egyesek első havi keresetük felét társuk rendelkezésére bocsájtották, hogy ezzel segítsenek kon­ferenciánkon. Vagy elküldték távollétük­ben is a saját részvételi díjukat, csakhogy egynek se kelljen elmaradnia. Áldozatok­tól vissza nem riadó ifjúság épít konfe­renciánkon új eget, új földet — a re­ménység jegyében! Akik a későbbiek során, az írott betű szolgálata nyomán vesznek majd tudo­mást konferenciai munkánkról: ne félje­nek! Ne legyenek reménység nélküliek! A félelem, az aggodalom, a reménytelen­ség egyik formája. Talán a kezdete. Ma a kérdésekkel való nyílt szembenézés ,és a kész recept-válaszok háttérbeszor írásá­nak idejét éli ifjúságunk. Néhány évvel ezelőtt külföldön élő magyar lelkigondozók egy csoportja szol­gálatuk meghatározásánál «emberi re­ménységek» táplálta elgondolások helyett Krisztus szolgálatának elsődleges szük­ségességét hangoztatta. Kétségtelenül he­lyes és igaz volt a megütött hang — az akkori idők adta szűk lehetőségekre gon­dolva nincsen is benne semmi kivetniva­ló —, de mintha a jelen feladatainak és a jövendő építésének konkrét szükséges­ségéről elfeledkezett volna, vagy legalább is nem oldotta volna meg a Krisztusban való reménység és a jövendő konkrét épí­tésének egymást támogató és követő kér­dését. Ma úgy tűnik, hogy egyre gyakrab­ban ismét jelentkeznek azok a már el­veszettnek hitt barátaink, akik egyéni sor­suk alakulását — jó és rossz hírt keltők­től, vagy az eredeti görög szöveg szerint: gonosz és elismerő hiresztelőktől függet­lenül — hajlandók mások javának elő­mozdítására feláldozni. Magukkal hozott, vagy a nagyvilágban szerzett tudásuk, becsületük, életerejük súlyát az emberiség, a nemzet, az egy és oszthatatlan népek szolgálatába is hajlandók állítani. Maga­tartásuknak alapja: rájöttek arra, hogy létük nem önző cél, egyéni sorsuk emelé­séért, újabb összeköttetésekért avagy zsi­­(Folyt. all. oldalon) Olvassuk együtt a bibliát Bibliaolvasó kalauzunk Augusztus 22. Szentháromság u. 10. vas. Heti ige: Példab. 14, 34. — Napi igék: Máté 21, 33-46. — Zsoltár 55, 2-17. 1. Tim. 2, 1-7. — Csel. 20, 1-16. Nehemiás 4, 1-15. — Csel. 20, 17-38 1. Péter 2, 13-17. — Csel. 21, 1-14. Róma 13, 1-7. — Csel. 21, 15-26. Jeremiás 18, 1-6. — Csel. 21, 27-40. Róma 9, 1-5. — Csel. 22, 1-22. Augusztus 29. Szentháromság u. 11. vas. Heti ige: 1. Péter 5, 5. — Napi igék• Máté 23, 1-12. — Zsoltár 68, 1-21. Márk 9, 33-37. — Csel. 22, 23-30. 1. Sám. 17, 40-51. — Csel. 23, 1-11. Lukács 7, 1-10. — Csel. 23, 12-35. Csel. 12, 18-25. — Csel. 24, 1-21. Galata 1, 11-24. — Csel. 24, 22-27. Efezus 2, 1-7. — Csel. 25, 1-12. Szeptember 5. Szentháromság u. 12. vas. Heti ige: Máté 12, 20. — Napi igék: Máté 9, 35-10,5. — Zsoltár 71, 1-16. Márk 1, 21-28. — Csel. 25, 13-27. 2. Kir. 20, 1-7. — Csel. 26, 1-23. Jakab 5, 13-18. — Csel. 26, 24-32. Máté 9, 35-38. — Csel. 27, 1-12. Márk 5, 22-43. — Csel. 27, 13-26. Lukács 4, 38-44. — Csel. 27, 27-44. Szeptember 12. Szentháromság u. 13. vas. Heti ige: Máté 25, 40. — Napi igék: Márk 12, 41-44. — Zsoltár 73. Jakab 2, 1-13. — Csel. 28, 1-10. Máté 10, 40-42. — Csel. 28, 11-16. Zakariás 7, 8-14. — Csel. 28, 17-31. 2. Mózes 22, 20-26. — Ezékiel 1. Zsidók 2, 11-18. — Ezékiel 2, 1-3, 3. Jeremiás 22, 13-19. — Ezékiel 3, 16-21. Szeptember 19. Szentháromság u. 14■ vas. Heti ige: Zsoltár 103, 2. — Napi igék: 1. Sámuel 2, 1-10. — Zsoltár 84. Márk 1, 40-45. — Ezékiel 3, 22-27. 1. Timotheus 1,12-17. — Ezékiel 6,1-14. 2. Korinthus 9, 10-15. — Ezékiel 9. 1. Thessalonika 1, 2-10. — Ezékiel 11. Filippi 1, 12-18. — Ezékiel 13, 1-16. Filippi 1, 19-26. — Ezékiel 13, 17-23. Szeptember 26. Szentháromság u. 13. vas. Heti ige: 1. Péter 5, 7. — Napi igék: Máté 19, 16-26. — Zsoltár 86, 1-11. Példabesz. 30, 4-9. — Ezékiel 18, 1-3. 20-32. 1. Tim;theus 6, 6-12. — Ezékiel 20, 1-17. Jelenések 12, 7-12. — Ezékiel 20, 18-29. Csel. 5, 12-21. — Ezékiel 20, 30-44. János 12, 27-33. — Ezékiel 24, 15-27. 2. Mózes 23, 20-26. — Ezékiel 33, 1-20. ■J 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom