Utitárs, 1965 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1965-05-01 / 5. szám
Húsvéti konferencia Svájcban «Uj ég, új föld — a reménység jegyében» volt a témája a 6. Európai Magyar Ifjúsági Konferenciának, melyre több mint tíz országból száznál több résztvevő gyűlt össze egy Basel melletti egyházi otthonban húsvét hetében. Ha a konferenciára egy-két napra látogatóba jött svájci magyarokat is beszámítjuk, körülbelül 180-ra tehető azoknak száma, akik a konferencián megfordultak. A konferencia főtémájához dr. Krüzsely József genfi református lelkész tartott bevezető előadást: «A Szentírás mondanivalója a reménységről» címmel. A témát közelebbről dr. Vajta Vilmos elemezte három előadásra terjedő sorozatban («Krisztus a világ reménysége»), melyhez mindhárom napon csoportos megbeszélések kapcsolódtak. Vajta Vilmos rámutatott, hogy a modern ember nem tud a halállal (s ezzel egyiitt minden emberi dolog végével) mit kezdeni, hiányzik nála az emberélet végének és a világmindenség végének perspektívája. Csak a jelennek él, nem valahova tartó utas (homo viator), hanem önmaga körül keringő ember (homo circulator). Ez a lelkűiét még sok mai keresztyén ember magatartására is jellemző. Van ugyanis olyan hit, amely Krisztust csak arra akarja felhasználni, hogy ebben az életben rendbehozza dolgainkat: adjon szociális biztonságot, sikereket a munkánkban, békét a népek között, eledelt az éhezőknek, szüntesse meg a szenvedést, stb. így aztán a jelen lehetőségeinek sikertelensége, bizonytalansága kétségessé teszi számunkra a véget, a jövőt. Azok a tapasztalatok, amelyeken a jelen század átment, sokakban vetik fel a kérdést: hol az Isten? Megengedheti-e lyesen jellemzi könyvében ezen gondolat irányában. S hadd tegyem hozzá, hogy a zsinat «ökumenizmusról» szóló dekrétumában ez a megújhodás az egyházak között megbocsátás jegyében történik. Csak ott, ahol a múlt és jelen bűneiért bocsánatot kereső egyházak találkoznak, válhat valósággá a megújhodás Krisztusban, az egyetlen Főben, aki testének egységét megalapozza és a Szentlélek által fenntartja. Ha a szerző által kezdeményezett új kapcsolatoknak magyar protestánsok és katolikusok között ez a benső indító ereje, akkor az evangélium útját kereső egyház csak örömmel mondhat igent a hívásra. Vajta Vilmos. mindezt? Két világháború, atombomba, koncentrációs táborok, tortúra-módszerek, az egyés néprétegek sőt világrészek kizsákmányolása nyomán merül fel ez a kérdés. Hol van Isten ebben a modern káoszban? Lehet-e Istenben hinni? Ez az emberiségért aggódók kérdése. S itt nemcsak az otromba ateizmusra kell gondolnunk (amely a gúnyban éli ki magát s mint ilyen nem jelentős), hanem az aggódó, az emberiségért agóniában levő «ateizmus»-ra, pl. Camus-ra és társaira. Ez utóbbiakkal való dialógusra égető szükség van, folytatta Vajta Vilmos. Hiszen hitünk ugyanúgy szenved, «agonizál» az emberiség ügyéért, mint azoké, akik Istent nem tudják megtalálni az emberi élet tumultusában. Krisztus velünk együtt szenvedte el a gonoszt, s valóságos emberi mivolta sikolt a kereszten: «Miért hagytál el engemet?» Krisztus magára vette az Istentől való elhagyatottság kísértését is, s így ment a halálon át az életre. A feltámadás annak a jele, hogy nincs olyan elhagyatottság, amelyből Isten fel ne emelne. A vallás nem «ópium a népnek», hogy elfeledtesse vele azt, ami körülötte van. A feltámadás hite annak jele, hogy van megtisztult emberi élet. A mindent újjáteremtő Krisztus itt él közöttünk és bennünk, akik hisznek benne. A reménység csak akkor tud élni (különben elsorvad), ha már most átalakítja életünket: ugyanolyan odaadó áldozatot tud hozni az emberiségért, mint ahogyan Krisztus szeretett minket. Ha ilyen új emberéletet lát a világ, akkor válik már itt valósággá: «A régiek elmúltak, íme újjá lett minden.» Vajta Vilmos előadássorozatához közvetlenül kapcsolódtak azok a gondolatok, melyeknek Pósfay György «Utravaló» c. előadásában adott kifejezést. A «vég» felé úton lévő embernek Krisztus állandóan útravalót ad, különösen is az úrvacsorában. A reggeli és esti áhítatok, az O- és Ujtestamentumból vett példákkal, arról tettek bizonyságot, hogyan lesz Krisztus reménységévé a reményteleneknek. A hét végén aztán újból felelevenítette a főtémához kapcsolódó sok gondolatot dr. Heinrich Ott, a baseli egyetem református teológiai karának ezidei dékánja a konferenciát befejező előadásában: «A jövő alakítása és a keresztyén reménység». A magyarországi református egyház reménységének kérdését érintette dr. Bárczay Gyula «Ujszászy Kálmán: Három fáklyám ég» c. előadása. «Európa reménysége» címen Dürrenmatt Péter, a Basler Nachrichten főszerkesztője tartott előadást. Ebbe az összefüggésbe tartozott dr. Tóth János egyetemi magántanár két előadása: «Az új Európa és az emberi jogok» valamint «Az emberi együttélés új formái». Cs. Szabó László «Régi föld — új ég» címen adott számot 60 esztendejéről. Szabó Zoltán «Két világ» címen tartott előadást. Szente Imre Illyés Gyula írásait elemezte, akinek 1964—65-ben megjelent verseiből külön Illyés-esten is hallottunk szemelvényeket. A párizsi «Magyar Műhely» szerkesztői közűi Nagy Pál és Papp Tibor egy alkalommal irodalmi estet tartottak. A konferencia szervesen belekapcsolódott a svájci magyar protestáns gyülekezetek életébe. Lelkész előadói Bernben, Zürichben és Genfben tartottak istentiszteleteket. Magát a konferencia záróistentiszteletét Baselben tartották. Ugyanitt nagyszabású szerzői estet adott Cs. Szabó László, melynek során egy, a nagyheti események szereplőivel folytatott, beszélgetésben meggyőző erővel érzékeltette a húsvéti csoda valóságát. Hasonló irodalmi estet tartott Cs. Szabó László Zürichben, Szabó Zoltán, Szente Imre és Cs. Szabó András pedig Bernben és Genfben. A konferencia kezdőistentiszteletének perselypénzét a helyőpapi református gyülekezet tavaly leégett temploma újjáépítésére ajánlotta fel, a nagypénteki istentisztelet perselypénzét pedig a magyarországi Actio Catholica rendelkezésére bocsátja. Mindkét perselypénzt a svájci Evangéliumi Segélyakció közvetítésével juttatja el a konferencia Magyarországra. Az Ifjúsági Konferencia 7. találkozóját 1966 nagy hetében Hollandiában rendezi. A rákövetkező években Svédországban, Franciaországban és Olaszországban tervez konferenciát. Az eddigi gyakorlatnok megfelelően a konferencia a svájci találkozó előadásait is kiadja külön kötetben. Az 1964 évi dániai kötet 340 oldalon ezév májusában jelenik meg. Cs. Szabó László «A nyomozásié legújabb kötetének kiadói jogát az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferenciának adta. Ez a könyv, a konferenciai könyvsorozatban, 1965 októberében jelenik meg. Az Utitárs ez év július-augusztusi száma teljes egészében a svájci húsvéti konferenciával fog foglalkozni. óz. G. T. 4
