Utitárs, 1965 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1965-05-01 / 5. szám
Ünnep Strasbourgban Február hónapban ünnepe volt az evangélikus egyházak családjának. Meszsziről jött vendégek jelenlétében nyitották meg hivatalosan a strasbourgi Ökumenikus kutatóintézetet, melynek vezetője Dr. Vajta Vilmos, a külföldön élő magyar lelkészek munkaközösségének elnöke. Az intézet fenntartására szervezett alapítvány elnöke, Hermann Dietzfelbinger müncheni evangélikus püspök, mega pogányok közül választott magának népet» (Csel. 15, 14.). Vagy gondoljunk Pálra, aki még a Hózseástól vett idézettel is ezt igyekszik bebizonyítani. (Rom 9, 23 kk.). Igaza van Yves Congarnak, hogy a zsinati határozatban az Isten népének fogalmát «rekuperálta» a római katolikus egyház. Örömünk az oka, hogy nem tudjuk sok protestáns kommentátor teljesen negatív álláspontját osztani e kérdésben. Jól tudjuk, hogy a «hierarchikus-monarchikus» szemléletből ezzel még nem lépett ki a katolicizmus, de azt is észre kell vennünk, hogy a határozat az Isten népéről már azelőtt beszél, mielőtt a klérusról egyáltalán szó esnék! — Látjuk, hogy a római katolikus teológiának még csak mostantól kezdve kell majd az egyháztan kérdéseivel igazán megküzdenie, de ugyanakkor nem hallgathatjuk el a forradalminak számító mondatot sem e határozatból: «A hívők közönséges papsága (sacerdotium commune) és a hierarchikus papság (sacerdotium ministeriale) egymáshoz tartoznak.» El tudták volna ezt pesszimista kommentátorok 10 évvel ezelőtt képzelni? — Meg azt is tudjuk, hogy a határozat a bűnbánat szentségével kapcsolatban a «megsértett egyházat» is kiemeli, de azt se hallgassuk el, hogy megállapítja: az Isten szent népe résztvesz a Krisztus prófétai feladatában, amennyiben élő bizonyságtétele, hite és szeretete révén az Isten szolgálatában áll! Ezek után nem lesz vállveregetés a római katolikus-felé, ha azt mondjuk, hogy jó útra lépett egyháza ezzel! A cél még messze van, mert úgy látjuk, hogy találkozásunk akkor következhet be, ha bibliai felismeréseket mindkét oldal függetleníteni tud minden más szemlélettől és szemléleti módtól. Az «Istennépe» felfedezése a rk. teológiában ennek lehetőségeit nyílván megmutatja. Gémes István. nyitó beszédében hangsúlyozta, hogy ennek az intézetnek a munkája az egész keresztyénségre nézve haszonnal járhat. Szerény keretek között már évek óta komoly kutatómunkát végzett az intézet, s mikor most a munkát szilárdabb alapokra helyezik saját központban, ezzel a világ evangélikussága is jelentős részt kap abban a «dialógus teológiájában», mely az egész keresztyénséget egyre élénkebben foglalkoztatja. Külön köszönetét mondott a püspök az Elszász-Lotharingiai evangélikus egyház elnökének, Etienne Jungnak, akinek jelentős része volt abban, hogy az intézet állandó jellegű központot kapott Strasbourgban. A város lakosságának egy negyedrésze protestáns, s így az intézet már puszta elhelyezésével «ökuménikus helyzetbe» került. Az intézet igazgatója, Dr. Vajta Vilmos, a megnyitás alkalmából előadást tartott a strasbourgi egyetemen nagyszámú hallgatóság jelenlétében. Az ünnepi istentiszteletet a strasbourgi Tamás-templomban K. E. Skydsgaard koppenhágai egyetemi tanár tartotta, a rákövetkező ünnepségen pedig az Evangélikus Világszövetség elnöke, Dr. Fredrik A. Schiotz, tartott ünnepi beszédet mintegy 2000 résztvevő előtt. Jelen volt ezen az ünnepségen a francia protestáns egyházak szövetségének tiszteletbeli elnöke, az ökuménikus mozgalom munkájából oly jól ismert Marc Boegner, és a strasbourgi katolikus érsek Johannes J. Weber, is. Schiotz elnök többek között örömét fejezte ki a felett, hogy a római egyház zsinatának munkájában a Szentlélek megújító ereje nyilvánul meg, s örömmel üdvözölte az evangéliumi keresztyének és római katolikusok közötti dialógust. Az ilyen párbeszédben, mondotta, mindnyájunk közös birtokává válhatnak azok a kincsek, melyeket a Szentlélek a reformáció munkájával napvilágra hozott. Felszólalt az ünnepségen az Evangélikus Világszövetség főtitkára, Dr. Kurt Schmidt- Clausen is. Mi külföldi magyar evangélikusok örömmel tekintünk az intézet munkássága elé, s csatlakozunk az evangélikus egyházak családjának öröméhez, mely abban is kifejezésre jutott, hogy a testvéregyházak lapjai mind vezető helyen emlékeztek meg az eseményről. Nem követte őket ebben a budapesti Evangélikus Élet, mely csak egy rövid hírben emlékezett meg az intézet megnyitásáról (Dr. Vajta Vilmos nevének említése nélkül). Nagy jelentőséget tulajdonítanak az intézetnek katolikus lapok is, többek között a Budapesten megjelenő Uj Ember. Olvassuk együtt a bibliát Bibliaolvasó kalauzunk Május 30. Husvét titánt 6. vasárnap Heti ige: János 12, 32. — Napi igék: 1. Mózes 11, 1-9. — Zsoltár 27, 1-7. János 14, 15-21. — Joel 2, 12-17. János 15, 17-21. — Joel 2, 18-27. 1. Kor. 2, 12-16. — Joel 3. János 7, 37-39. — Joel 4, 1-3. 10-21. Zsidók 11, 32-40. — Csel. 1, 1-14. Ésaiás 41, 17-20. — Csel. 1, 15-26. Június 6. Pünkösd Heti ige: Zak. 4, 6. — Napi igék: János 14, 23-31. — Zsoltár 118, 24-29. Csel. 10, 42-48. — Zsoltár 106, 1-12. Csel. 2, 42-47. — Csel. 2, 1-13. Csel. 3, 1-10. — Csel. 2, 14-24. Csel. 4, 6-21. — Csel. 2, 25-36. Efezus 2, 17-22. — Csel. 2, 37-41. Csel. 8, 14-25. — Csel. 2, 42-47. Június 13. Szentháromság vasárnapja Heti ige: Ésaiás 6, 3. — Napi igék: Lukács 10, 21-24. — Zsoltár 145. 5. Mózes 6, 4-13. — Csel. 3, 1-10. Kol. 2, 1-9- — Csel. 3, 11-18. Efezus 4, 1-6. — Csel. 3, 19-26. 1. Tim. 3, 14-16. — Csel. 4, 1-12. Efezus 1, 3-14. — Csel. 4, 13-22. János 5, 17-23. — Csel. 4, 23-31. Június 20. Szentháromság u. 1. vas. Heti ige: Luk. 10, 16. — Napi igék: Ez. 2, 3-8. 3, 17-19. — Zsoltár 13. Máté 3, 1-12. — Csel. 4, 32-37. Fii. 12-21. — Csel. 5, 1-11. Fii. 2, 19-30. — Csel. 5, 12-16. Ésaiás 40, 1-8. — Csel. 5, 17-33. Lukács 12, 49-53. — Csel. 5, 34-42. János 10, 40-42. — Csel. 6. Június 21. Szentháromság u. 2. vas. Heti ige: Máté 11, 28. — Napi igék: Máté 10, 7-15. — Zsoltár 18, 31-51. Csel. 6, 1-7. — Csel. 7, 1-16. Prédikátor 4, 17-5, 6. — Csel. 7, 17-29. Máté 11, 25-30. — Csel. 7, 30-53. Lukács 14, 12-15. — Csel. 7, 54-8, 4. 1. Kor. 1, 20-25. — Csel. 8, 5-25. Jakab 2, 1-9. — Csel. 8, 26-40. Ebben a vonatkozásban hadd említsük meg, hogy a külföldi magyar keresztyénség soraiban az utóbbi időkben ismételten történtek események, melyek abba az irányba mutatnak, hogy fokozódik a keresztyén egyházaknak egymás iránti érdeklődése és egymás komoly megbecsülése. Az elmúlt év őszén a katolikus egységmozgalom ismert előhartosa, P. Király Kelemen, előadást tartott az amerikai (folyt, a 8. oldalon) 2
