Utitárs, 1964 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1964-09-01 / 8. szám
4 4 4 uTimi1 Először közietek Külföldön élő magyar evangélikusok lapja. Szerkesztő és kiadó: Terray László Prestegárden, Innsmila, Norge. A szerkesztő bizottság tagjai: Gémes István, Kótsch Lajos, Pátkai Róbert. A lap ára egy évre 2,00 US dollár. Konferenciai jegyzetek A 6. Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferenciát a Baselben élő magyar protestáns fiatalok meghívására Svájcban rendezték. A találkozó 1965. április 10—19 között zajlott le, s azon — a néhány napra érkező látogatókkal együtt — 15 országból 183-an vettek részt. A konferencia költségeihez a svájci református egyház segélyszerve, valamint a svájci «Gesellschaft der Freunde Ungarns» (Basel) 1000—1000 svájci Frankkal (összesen kb. 500 $) járult hozzá. Az útiköltségeket is beleszámítva, a találkozó költségeinek kerek 90 %-át a résztvevők maguk fizették. A konferencián résztvett Bejczy Antal (Oslo) és Dr. András Mária (München) a Katolikus Magyar Egyetemi Mozgalom elnöke ill. Elnöki Tanácsának tagja; Unger László (Genf) és Gábor Dzsingisz (Genf), a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ-UFHS) elnöke és belügyi alelnöke; Piri Zoltán (Utrecht), a hollandiai Mikes Kelemen Kör titkára. Az «Üj Látóhatár» (München) szerkesztői közül Borbándy Gyula és Molnár József, a «Magyar Műhely» (Párizs) szerkesztőbizottságából Márton László, Nagy Pál és Papp Tibor. A találkozó résztvevői egynapos baseli kiránduláson vettek részt, amelyen megtekintették a Münstert és az ó-várost, valamint a «Kunstmuseum»-ot. A kirándulás alkalmával, a baseli egyetemen «Európa reménysége» címen előadást tartott Peter Dürrenmatt országgyűlési képviselő, a «Basler Nachrichten» főszerkesztője. A konferencia a Katolikus Magyar Egyetemi Mozgalom 7. kongresszusára két ifjúsági megfigyelőt küldött. A konferencia tanácsadó testületet választott. A «Vének Tanácsa» tagjai: Cs. Szabó László (London), Nagy Pál (Párizs), Szabó Zoltán (London) és Tóth János (Genf). Néhány konferenciai résztvevőt megkértünk arra, mondják el véleményüket szerzett benyomásukról, kritikailag is értékelve a találkozót. Három beérkezett választ közlünk. 1. Először evangéliumi konferencián. Ez a konferencia életem első nyugati magyar, és egyben első evangélikus konferenciája volt, ugyanis római katolikus vallású vagyok. Ha összehasonlításokat akarok tenni a bennem kialakult kép és a Baselben megismert tények között, szinte csak előnyös dolgokat tudok mondani. Otthoni újságokból alig értesülhettem a két egyház közeledési törekvéseiről, s mikor erről itt kint, Nyugaton alaposabban értesültem, azt a feltételezésemet még mindig fenntartottam, hogy az emigrációba került magyar egyházak — sok oknál fogva is — nem képesek részesei lenni ennek a mozgásnak. Mintahogy az otthon lévő egyházak jóformán semmit sem tesznek — talán nem is sokat tehetnek — a közelebbjutáshoz. Egyenesen meglepett engem az a tény, hogy ez a hidverés katolikusok és reformáltak között az emigrált magyar egyházakban már évekkel ezelőtt megkezdődött. Bármennyire is próbáltam elengedni a fülem mellett az otthoni sajtó hangját, mégis meglehetősen maradinak tekintettem az egyházat. S az otthoniaknál, a szétszórtság kényszere miatt, még maradibbnak a kinti egyházakat. Hát ezt a véleményemet bizony alaposan megcáfolta a baseli konferencia. Hasonló bátorság a vitatémák megválasztásában, a «kényes» kérdések felvetésében nem mondható el az otthoniakról. Igen, tudom, hogy egy államapparátussal szemben nincs könnyű dolguk. De azt hiszem, hogy míg a Nyugaton az egyháziak túllépik korlátáikat és kereteiket, az otthon élők messze nem töltik be azokat. Szerencsésnek találtam a konferencián a világi és egyházi jellegnek az összeötvöződését. Sokan, kik csak a világi előadások miatt jönnek, meghallgatták az egyháziakat, így a hitüket őrizhetik meg és sokan, kik csak az egyháziak miatt vesznek részt a konferencián, meghallgatják a világi, irodalmi előadásokat is, és ez a magyarságuk megőrzését és továbbadását segíti elő. .És mindenki számára csak előnyül szolgál a különféle nézetek összevetése, így jóval reálisabb képet tudnak alkotni a jelenlegi Magyarországról. A konferencia, mely a nevében is a megújulást kívánta képviselni, előadásaival sikerrel jutott közelebb az európai magyarság képének kialakításához. Szabó Zoltán, ez az elragadó frisseségű ember, könnyű köntösbe öltöztette az Európával foglalkozó mély gondolatokat felvető előadását, Ebben az előadásban is, a másikban is, mely 1945 vajúdó Magyarországával foglalkozott, megcsillogtatta egyéni humorát. A Nyugat éveibe vezetett vissza Cs. Szabó László előadása életút járói. Ez a «Pályám emlékezete» sok, számunkra ismeretlen adatot hozott a felszínre, s új oldalról vetett fényt a Nyugat köréhez tartozó írókra. Irodalmi előadásából ki szeretném emelni «A gyávák»-at, ezt az emberi felelősséggel foglalkozó, brilliáns rádiójátékot, amit már a BBC is bemutatott. Az általa jogfolytonosaknak nevezett fiatal írókat a legkiválóbb emigráns irodalmi lap, a Magyar Műhely két tagja, Papp Tibor és Nagy Pál képviselte. Papp Tibor kiváló ritmikájú, Weöres Sándor 50. születésnapjára írt pogány ritmusai, és Nagy Pál fekete humora a Végrendelet című novellában aratta a legnagyobb sikert irodalmi estjükön. A konferencia külföldi meghívottjai Rolf Hochhuth, Peter Dürrenmatt és Heinrich Ott voltak. Hochhuth a «Die Berliner Antigone» című kisregényét küldte el a résztvevőknek, személyesen nem tudott eljönni. Hogy ez a meghívás miért történt, nem tudom, ha Hochhuth emberi becsületességében nem is kételkedem, írói kvalitásában annál inkább. Peter Dürrenmatt előadása segített a jelenlegi világhelyzetet alakító erők felismerésében. Legnagyobb örömöm a konferencia résztvevőinek józansága volt, az esetlegesen felbukkanó kardcsörtető hangot a konferencia közönsége egyöntetűen utasította vissza, ami számomra ma is megmagyarázhatatlannak tűnik, hiszen ezek az emberek saját akaratukból, önszántukból, az otthon jelenleg fennálló rendszert nem megfelelőnek érezve hagyták el Magyarországot, és így egy kis részrehajlás érthető és szinte természetes lenne. Arról, hogy ez a konferencia táplálja, erősíti ezt a józan, reális hangot, arról csak a legnagyobb elismerés hangján tudok szólani. Mintahogy arról is, hogy a konferencia nem marad csak az evangélikusok összefogásánál, szélesre tárja kapuit a más vallásúak előtt is. A konferencia feladatának érzem a közeledést az otthoni evangélikus egyházhoz. Csak hasznára lehetne a konferenciának otthoni evangélikus lelkészek meghívása. Ez, remélhetőleg nem fog magyarországi részről hivatalos nehézségekbe ütközni. —e 5
