Utitárs, 1964 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1964-01-01 / 1. szám
Bécsi levél — A magyarországi látogatók jegyében ... — Ausztriai munkatársaink e számunktól kezdve «Bécsi levelek» címen sorozatot indítanak lapunkban. Az első alkalommal az 1963. évi bécsi lelkészi jelentésből közlünk kivonatot. Szerk. Az elmúlt esztendő a meglévő bázisok kiépítése, súlypontok keresése és a jövő új feladatai számbavételének jegyében állt Ha elsődleges egyházi feladatunknak — Krisztus evangéliuma és törvénye hirdetésének — hűségesen eleget akarunk tenni, ezt csak akkor tudjuk elvégezni, ha számolva az új követelményekkel és adottságainkkal: népegyházi keretben, szabadegyházi módszerekkel végezzük munkánkat. A régi típusú vallásosság és népegyházi keret fokozatos szétesését gyülekezeti tagjaink nagyrésze még Magyarországon élte át. A magát részben még ma is ún. «keresztyén» országnak valló Ausztria széleskörű egyházi berendezkedésével sem tudta híveinkben a kiveszőben lévő tradicionális, ún. nevelési keresztyénséget újraeleveniteni és feltámasztani. S talán jobb is ha ezt megtenni nem tudta, mert korunkban élő Krisztus-hit nélkül, pusztán a múlt pedagógiája eredményeként még el nem felejtett vallásosságával ezen a földön — mégkevésbbé az örökkévalóságban! — nem lehet bármit is elkezdeni. Ausztriai egyházunk adta új és korlátlan lehetőségeink kihasználásának utján elindulva azonban semmiképpen sem feledkezhetünk meg eleink és a magunk könyörgéséről: «Jövel, Szent Lélek Úristen!» — ébreszd fel, elevenítsd meg az igehirdetés szolgálatát és istentiszteleti gyülekezeteink életét. • Uj helyzetünk legfontosabb felismerése már az elmúlt évben is a személyes látogatások szükségessége volt. Ezt a feladatot egyháztanácsunk is megáévá tette, amikor elmúlt évi összevont grazi ülésén elhatározta, egyháztanácsunk tagjai elindulnak híveink után. Noha az 1962 es asztendőhöz viszonyítva a lelkész látogatásainak száma 1963-ban valamivel csökkent (1962: 146, 1963: 114), ugyanakkor — főleg a magyarországi látogatások jegyében — egy esztendővel ezelőtt még elképzelhetetlen módon, megnövekedett a lelkészi hivatalt felkeresők és a beérkező levelek száma. Amint minden, magyarországi rokonsággal rendelkező ausztriai család valamiképpen érintett volt a magyarországi invázió által — sokan most fedezték fel a régen elfelejtett ausztriai rokonokat, akik, egyik napról a másikra, az amerikai «nagybácsiknál» is kedvesebbek lettek! — úgy a lelkészi hivatalnak is át kellett állítania egész munkatervét. Érdemes egy pillanatra felfigyelnünk a bécsi Statisztikai Hivatal elmúlt évi idegenforgalmi adataira. Az 1962 november 1 és 1963 október 31 közti szezon-év alatt 21.637 magyar állampolgár, összesen 69-526 alkalommal szállt meg bécsi szállodákban. A német, amerikai, olasz, svájci és francia turisták után a magyarok foglalják el a «nemzetek versenyében» a hatodik helyet. Két alkalommal — márciusban és októberban — a magyarok a harmadik helyen voltak! 1963 októberében pl. 3741 magyar lakott bécsi szállodákban. (S ezenkívül hányán laktak rokonoknál?!) 1963 márciusában pedig 2843 magyar állampolgár lakott Bécsben. (Ugyan ezen hónapban, de 1962-ben 497, 1961- ben 321, 1955-ben 121, 1954-ben pedig 92!) Az Ausztriát felkereső, vagy azon átutazó magyarországi látogatók jelentős mértékben megnövelték a lelkigondozói szolgálat posta- és telefonforgalmát, s ezzel egyidőben istentiszteleti alkalmaink, Csendesnapunk látogatottságát is. Ha a látogatók számtalan szálloda- vagy szállásigényét bevásárlási és tolmácsolási segitségkérését. csak részben tudtuk is kielégíteni, mindezek mögött talán mégis megérezték szeretetünket, amellyel fogadtuk és a jövőben is várjuk őket, remélhetőleg még nagyobb látszámmal. A magyarországi látogatók érkezését követően — 1956 óta Ausztriában élő híveink közül is — többen, sok esetben ugyan nagy belső félelemmel, de felkeresték Magyarországon élő hozzátartozóikat. Karácsonykor nem egy esetben fordult elő, hogy ausztriai egyházunk hívei magyarországi vagy pozsonyi, a magyarországi evangélikus egyház hívei pedig ausztriai magyar istentiszteleten vettek részt. A Jugoszlávia felé évek óta meglévő kapcsolatok mellett így fokozódott az elmúlt évben a magyarországi családtagokkal, turistákkal, hivatalos delegációkkal, sportolókkal és egyházi hivatalokkal való párbeszéd, s ehhez csadakoztak az év végén a bratislavaiak. A bécsi kapú — keletnyugat találkozási pontja — 1963-ban minden vonatkozásban tovább épült. Jelképes dolog, hogy nem lehet keletről vagy nyugatról jövet — gépkocsival, vonattal vagy akár repülővel — Bécsbe úgy megérkezni, hogy a Westbahnhof mellett haladó Mariahilferstrasse-Gürtel kereszteződésnél észre ne venné valaki a kivilágított útjelzőtáblákat: Ausztria déli Autobahnja, Klagenfurt és Budapest felé; vagy a Ringről: Pressburg (Bratislava, Pozsony), Budapest és a schwechati repülőtér felé. Magyarországra egy evangélikus család visszatelepüléséről van tudomásunk. Lelkészi hivatalunk felkérésre a visszatérőknek is segítségére siet lehetőségéhez mérten. Mindebben az a meggyőződés vezet, hogy az Emberi Jogok 1948 december 10- én aláirt általános nyilatkozat, 13/1-2 paragrafusa értelmében, minden ember szabadon választhatja meg, valamelyik ország területén, lakhelyét. Egyházi szolgálatunkat abban látjuk, hogy minden körülmények között e jog lehetőségei keresőinek segítségére legyünk és Isten s ember előtt való cselekedetük felelősségteljes mivoltára figyelmeztessük őket. Döntésük ideiglenes jellege helyett így szeretnénk az áttelepülőknek távlatot nyitni magartásunk és annak következményei helyes megítélése számára. Ugyanez vonatkozik a szétszakított családok egyesítésével kapcsolatos fáradozásainkra is. A Jugoszláviából nagyszámban Ausztriába érkező idegenmunkások között számos magyar evangélikus is akadt. A velük való találkozás továbbfejlesztette a gyülekezeteikkel már régebb idő óta meglévő baráti viszonyt. * A Magyarországi Evangélikus Egyház 1963 püukösdjén elrendelte az 1938 óta használatban lévő liturgikus-rend megváltoztatását és bevezette új Ágendáját (szertartáskönyv). — Ezzel egyidőben tértünk át Ausztriában is magyarnyelvű is-Rádióadásainlc Az Utitárs és a Norvég Egyházi Misszió rádióadásait minden pénteken délután középeurópai idő szerint 15, 45-kor lehet hallani a 41 méteres hullámhosszon. Február—márciusi programunk: Febr. 7. Keresztyén szabadság. (Pátkai Róbert) Febr. 14. Bibliaiskola. II. Jézus Krisztus eljövetelének előkészétése: törvény, ígéretek. (Gémes István) Febr. 21. Egyház a világban. (Terray László) Febr. 28. Böjti gondolatok egy szentföldi utazás nyomán. (Seland Bernát norvég lelkész) Márc. 6. Üdvözlet Dániából. (Zeuthen Mogens dán lelkész) Márc. 13. Bibliaiskola. III. Jézus Krisztus eljövetelének előkészítése: a próféták. (Gémes István) Márc. 20. Múlt — jelen — jövő. (Pátkai Róbert) Márc. 27. Nagypéntek. (Seland Bernát norvég lelkész) Az adások levelezési címe: Norvég Misszió Grensen 19. Oslo vagy az Utitárs szerkesztőségének címe: Innsmöla, Norge. 4
