Utitárs, 1964 (8. évfolyam, 1-11. szám)

1964-05-01 / 4-5. szám

vagy tizenhárom személy, köztük az ál­lamelnök és több kormánytag estek áldoza­tul. A kormányépületek falain még tisz­tán láthatók a golyószórók nyomai, a tö­meget még távoltartják tőlük, de turisták­nak fényképezőgéppel szabad az út, hogy hírét vigyék a korszakalkotó eseménynek. Még az ottfelejtett szögesdróttekercseket is szolgálatkészen elgördítik utunkból. Akivel csak szóba elegyedünk, mindenki tud néhány hajmeresztő történetet a budd­hista szerzeteseknek a keresztény kisebb­ség által történt megkínzatásáról. A vá­sárcsarnokban mintegy parádés közszem­lére kitéve áll egy sárgaruhás, kopaszra borotvált barát, hogy mutassa, hogy ők most már szabadok. De azért a háta mö­gött biztonság kedvéért ott áll két fegy­veres katona, mert sose lehet tudni. A csarnok előtt egész utcasora van a kuruzslóknak, kik különös öltözékben és cégérül szolgáló kitömött medve, alligá­tor vagy óriáskígyó társaságában árulják csodaszereiket a betegeknek és bámészko­dóknak. Zavaros, rosszagú folyadékokkal telt üvegeiket és soha ki nem öblített ivókészségeiket szemügyrevéve valóságos csodának látszik, ha valaki túléli kúráikat. Városszerte különböző kínai, japán, tibeti vagy koreai szekták templomaiban bronz tartókban égnek az illatos füstölők, pereg­nek az imamalmok, tátják rettenetes tor­kukat a gonosz szellemek távoltartására rendelt díszes faszobrok. A szenvedő em­beriség különböző utakon keresi a kap­csolatot az istenséggel, hogy segítségül hívja nagy bajában. Egy középkorú férfi a templom gyékényszőnyegén — ételek­kel dúsan megrakott áldozati asztal előtt — két fa félgömbbel dobálózik; ha mind­két fél lapjával esik le, úgy szerencséje lesz, ha pedig nem, az rossz jel. De van­nak ennél komplikáltabb módszerek is az istenek akaratának kifürkészésére. A templom bejáratánál bérelhető egy kész­let evőpálcikához hasonló, számozott ru­dacska egy tartóban. Ezt addig kell rázni, míg néhány pálca kiesik a hüvelyből. A pap megnézi a számokat és egy szállodai levélelosztóhoz hasonló szekrényből ki­veszi a számoknak megfelelő jóslatokat, bekasszálja a vételárat és ha szükséges fel is olvassa a szöveget. A «hívő» azután, ha a jóslat kedvező és beleillik elgondolásá­ba, köntöse ujjába dugva elveszi magával, ha viszont nem, akkor összecsavarva fel­teszi valamelyik zöldellő fára a templom­udvaron és otthagyja, hogy ilyenformán megszabaduljon a kilátásba helyezett elő­nytelen eseményektől. A svéd evangélikus egyház segélyszerve, a Lutherhjälpen, állandóan közli a szívbe­­markoló beszámolókat a hongkongi me­nekültek nyomoráról. Tény, hogy felejt­hetetlen, lidércnyomásszerű élmény a drágaságoktól, luxuscikkektől roskadozó kirakatok mellett az utcán a szó szoros értelmében éhenhaló ruhátlan vagy szá­nalmas rongyokba öltözött gyereksereg. De az ősök tiszteletére épült japáni shin­totemplomban a hívek erről nem vesznek tudomást, a dúsgazdag kenőcsgyáros Ti­ger Balm Garden-jében pedig minden cifra verklit, ringlispilt vagy bábszínházát megszégyenítő, sok millió költséggel épült pagodák hivalkodnak a menekültek nyo­mortanyáinak közvetlen közelében. Tokió a világ legnagyobb városa. Tíz millió lakosával sívár tömkelegé a név­tábla- és név-nélküli utcáknak és a szá­mozatlan házaknak. S e mellett a japánok a számok varázsa alatt állnak. A négyest kerülik mint nálunk a 13-at, mert a szó egyúttal halált is jelent. Érthető tehát, ha pl. kórházakban nincs négyes osztály, 4.­­én látogatóba menni se illik, de még a hotelekben is kihagyják a négyes szobá­kat. Jó, szerencsés számok viszont a 3, 5, 7 és sok más szám. November 15.-én — XI. 15. — országszerte elveszik a temp­lomba megáldatni a 3 és 7 éves kislányo­kat és az ötéves fiúkat. A fiatalurak ten­gernagynak vagy harcias szamurájnak kiöltözve lovagolnak büszke apjuk vállán, a lánykák magas fatalpakon, díszesen fel­­virágzott frizurával a mama kezén tipeg­nek, látszik rajtuk, mennyire tudatában vannak, hogy ma ők vannak az érdeklődés középpontjában. Kijár nekik ilyenkor egy tarka papírzacskó és benne öt hosszú, fe­hér, gyertyaszerű cukorrúd és rengeteg más ajándék. A megáldás maga másod­percekig tart, de a parádézás egész nap, és tagadhatatlan, hogy a felcicomázott csöpp­ségek ellenállhatatlanok. Mexikót eljegyezte a halál. Mindenhol kígyókon, keselyűkön és csontvázakon, halálfejeken akad meg a szem. Inka örök­ség ez, és az ottani katolikus egyház sokat átvett ebből a múlandóságra bállított önkínzó mentalitásból. A székesegyházak előtt gyakori látvány kilométereket tér­den járva megtett zarándokok, apa ki be­teg kisfiát vitte így karjaiban órákon át, szemeiben a kétségbeesett reménységgel, hogy a szentek, áldozata láttára, irgalmat fognak kieszközölni gyermekének. A fel­tört térdekből csurog a vér, jótettnek szá­mít ha valaki az út egy darabján szőnyeget terít a térden járó zarándok elé, de van­nak akik üzletszerűen csinálják ezt, csá­bítóan lobogtatva véres szövetdarabjukat a végkimerültség határán álló vezeklő előtt. A vezeklésben, borzalmas szenvedé­sek kitalálásában nagy a leleményesség, a mexicói vásárok és körmenetek ismert alakjai pl. a félmeztelen indiánok, fejü­kön hatalmas kaktuszköteggel. Kezeik fe­jükre kötözve égő gyertyákat tartanak és így tántorognak napogik sőt hetekig egyik szent helyről a másikra, teljesen ember­társaik könyörületére utalva. Ha elesnek, nem tudnak felkelni, amíg valaki segít­ségükre nem jön. «Az Űré a föld s annak teljessége; a föld kereksége s annak lakosai». Rádióadásaink Az Utitárs és a Norvég Egyházi Misszió rádióadásait minden pénteken délután kö­zépeurópai idő szerint 15, 45-kor lehet hallani a 41 méteres hullámhosszon. Június—júliusi programunk: Jún. 5. «Élet a végeken». Intervju Tele­­ky Béla őriszigeti lelkésszel. Jún. 12. Bibliaiskola V. Mit látott Jézus Krisztusban az őskeresztyén gyü­lekezet? (Máté evangéliuma.) Gémes István. Jún. 19. Ne félj! (Leskó Károly) Jún. 26. Hitünk. I. «Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában» (Seland Bernát) Júl. 3. «Érted-e amit olvasol?» (Pátkai Róbert) Júl. 10. Bibliaiskola VI. Mit láttak Jézus Krisztusban az evangélisták? (Márk és Lukács evangéliuma.) Gémes István. Júl. 17. Találkozás. (Terray László) Júl. 24. Hazatérés. (Galavics Sándor) Júl. 30. Hitünk. II. «Hiszek a Jézus Krisztusban» (Seland Bernát) Az adások levelezési címe: Norvég Misszió Grensen 19. Oslo vagy az Utitárs szerkesztőségének címe: Innsmöla, Norge. Lipcse. Helyreállították a lipcsei Ta­más-templom oltárterét, melyet egy re­pülőbomba a háború alatt részben elpusz­tított. Brüsszel. Hat protestáns gyülekezet nyert hivatalos elismertetést Belgiumban az utóbbi hóanpokban, köztük Belgium első evangélikus gyülekezete. Oslo. 349 hallgatója van az osloi szabad («gyülekezeti») teológiai fakultásnak. A fakultás történetében ez a legnagyobb hallgató-létszám. Az Utitárs és a Norvég Misszió magyarnyelvű rádióadásait minden pénteken délután, közép­európai idő szerint 15, 45-kor hall­hatjuk a 41 m-es hullámhosszon. Az adások levelezési címe: Norvég Misszió, Grensen 19, Oslo. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom