Utitárs, 1963 (7. évfolyam, 1-9. szám)

1963-09-01 / 8. szám

Tanga­gärde. A háttér­ben: a Tőiken tó. A skandináviai egyháztanács üdülőjé­ben, Tängagärde-ben, a lelkész jelentése szerint 122 hívünk fordult meg rövidebb­­hosszabb időre a nyár folyamán. A konfe­renciák közös témája «Urunk, taníts meg minket imádkozni» volt. Kívánatos lenne az üdülő kibővítése, egy szomszédos ház megvétele révén. Konfirmációi oktatás felnőtteknek és gyerekeknek X A második hitágazat: Hiszek Jézus Krisztusban Gagarin és Jézus. Néhány éve Cseszlo­­vákiában egy olcsó vendéglőben üldögél­tem egy pohár sör mellett, s beszédbe ele­gyedtem a mellettem ülőkkel — már a­­hogy meg tudtuk egymást érteni. Meglepő dolog, hogy az ember szükség esetén meny­nyire kevés szóval meg tudja értetni ma­gát. Amint így «társalogtunk» megértet­ték, hogy pap vagyok. — Nix Isten — mondja rögtön az egyik. Gagarin fönt a levegő — nem talált Isten. Most termelni kell, nem álmodozni és imádkozni. Ennek ellenére nem éreztem magam legyőzve. Kézzel lábbal magyarázva a kö­vetkezőket feleltem nekik: Gagarin nem talált Istent, rendben van. Fontos a terme­lés és a földi élet, ez is igaz. Éppen ezért jött Jézus Krisztus a földre, oda, ahol az élet folyik, hogy itt ültesse el az Isten országának csíráit. Nem a gazdagokhoz, hanem a szegényekhez jött, oda, ahol leg­nehezebb az élet, ott gyújtotta meg az Is­ten világosságát. Ezt a világosságot, az emberszeretet világosságát, az üdvösség világosságát soha sem tudjuk nélkülözni. Nem tudom hogy barátaim mennyit értettek meg ebből a magyarázatból, min­denesetre figyeltek, s azt hiszem gondol­koztak is a hallottakon. Én is sokat gon­dolok azóta erre a beszélgetésre, mert Jé­zus jelentőségét, az üdvösség nagyszerűsé­gét új módon láttam meg. A régi világkép. Legelőször is az tisz­tázódott bennem, hogy legfőbb ideje, hogy mi keresztyének feladjuk azt a világképet, amely már több száz éve időszerűtlen, mely szerint az ég fönt van a levegőben, a pokol meg lent a mélyben. Korunknak nincs világképe, vagy helyesebben, olyan nagy ez a kép, hogy nem vagyunk képesek azt felfogni. Nem tudjuk, hogy hol van a menny és a pokol. A tudománytól meg­tanultuk, hogy az élet végtelen erőket hord magában — az Ujtestamentumból pedig megtanultuk, hogy Jézus olyan erővel jött erre a világra, amely minden­nél erősebb, az embert üdvözíti, erőt ad arra, hogy az életért küzdjünk, hitben, reménységben és szeretetben éljünk. Isten­nek országát hozta el a világra, s e fölött nincs a halálnak hatalma. Jézus emberré lett. Másodszor arra a csodára gondoltam a beszélgetés kapcsán, hogy Isten emberré lett Jézus Krisztus ál­tal (inkarnáció-Jézus emberi testet öltött.) Ahogy Luther mondja a 2. hitágazat ma­gyarázatában: Jézus Krisztus valóságos Is­ten és szűz Máriától született valóságos ember — az én Uram, aki engem elveszett és megítélt embert megváltott .... nem arannyal sem ezüsttel, hanem szent és drága vérével, ártatlan szenvedésével. (Lásd Fii. 2, 5-11.) Nem akkor találkozunk Istennel, ami­kor «fölül vagyunk», sőt, akkor vagyunk hajlamosak arra, hogy úgy gondoljuk, Is­ten nélkül is jól megvagyunk (lásd Gaga­rin). Hanem a szenvedésben, szegénység­ben és a halál elleni harcban mutatja meg nekünk Jézus Istent. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy szegénység és szen­vedés után kell vágyakoznunk. Végezzük csak munkánkat a «termelésben» és itt KIERKEGAARD Titáni harcos — nem az Isten ellen — titáni harc — mindenkivel. Az egyért, aki mindenekben Minden értéket képvisel. Isten embere küzd magárahagyva, Isten választott embere. Az ész, a toll a fegyvere; Vezeti a hit ereje. — Gyönge papság ajkáról káromlás az ige. Az egyház romlott és rohadt a kor! — ... Csak egy van, aki örökös harccal A korával, a csordával dacol. Küzd a «hivatalos szolgák»-kai. — Nem-szent vezérnek lenni vétek! Nyárspolgár, tömegember-papság Vezesse Istenhez a népet? Csak tiszta szájból jön tisztán az ige. Aszkéta, szent, példaadás Hol van? Nincsen e gyenge korban. És jön, közeleg egyre jobban A materialista tagadás, Egy újabb kor: egy még mélyebb bukás... — Senkik, semmik, csak kispolgárok, Céltalan, törpe emberek, És azt hiszik, hogy keresztyének Ha átjátsszák az életet. Nincs semmi távlat sem előttük. — ... Csak egy lát orránál tovább: Egy zseni, harcos óriás-ember, Aki megtámadja korát. Fénylik, mint fáklya. Lelke-teste Egy vértanúi áldozat: A titán-szellem tönkretette, Elégette a harc alatt. — Úgy sem volt méltó foglalat! Egyedül ■—- mindenki ellen, Belső tövisektől sebezve Hogy tud ilyen nagy harcot vívni? — Csak az az erős, aki gyenge És Isten erős lehet benne. Nem én vagyok magamra hagyva. Ki erős, de Isten nincs benne: Százszor nyomorultabb énnálam! — ... És magányában, elhagyatva, Meggyűlölve, megugatva, Törpe népségtől megvetve: Értük égett élte lángja. — S nem volt egészen hiába! (1946. XII. 11.) f Földváry-Boér Endre legyünk a felebaráti szeretet hírnökei. Hirdessük Jézusnak a Gonosz felett ara­tott győzelmét mindenütt, ahol szenvedést és bajt látunk. A termelés és szenvedés közepette ültette el Jézus az Isten orszá­gának magját. Nem a kék égben kell Istent keresnünk, hanem a mindennapi élet közepette, ott is, ahol az élet legrosszabban néz ki. (Zeuthen Mogens) 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom