Utitárs, 1963 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1963-09-01 / 8. szám
„Tíz cikk az egyház szabadságáról és szolgálatáról” «Hitetlenek vagyunk, ha azt véljük, Isten az adott körülmények között elhagyott bennünket s ezért kétségbeesünk, vagy ha a történelmi és társadalmi adottságokat Isten akarata közvetlen megnyilatkozásának tartjuk és ezért azokat fenntartás nélkül elfogadjuk. Hitünk szabadságában eleve nem mondhatunk le arról, hogy a szocialista társadalmi rendben különbséget tegyünk az élet megtartására irányuló köteles szolgálat és az ateizmushoz való kötöttség köteles megtagadása között.» Ig>’ hangzik két különösen markáns mondat egy iratban, melyet a Németországi Evangéliumi Protestáns Egyház (EKD) 8 tartományi egyházának, «A Német Demokratikus Köztársaságban élő protestáns egyházak vezetőinek konferenciája» 1963 tavaszán adott ki s küldött meg lelkészeinek. A tíz cikknek az a szándéka, hogy Keletnémetország evangélikus gyülekezeteinek segítséget adjon az állammal és társadalommal kapcsolatos kérdésekben való tájékozódásban. Isten iránti engedetlenségnek tartja a nyilatkozat, «ha istentiszteleteinken Istent életünk urának valljuk, de a mindennapi életben alávetjük magunkat egy ideológia abszolút igényének», s inti a keresztyéneket, ne kössék magukat «egy ateista világszemlélet által meghatározott erkölcshöz». Kifejezetten elutasítja a nyilatkozat azt a nézetet, mintha «Isten parancsolatainak és a szocialista erkölcs tíz parancsának közös humanista célkitűzése lenne». Az első cikk («Az igehirdetés szolgálata») hangsúlyozza, hitetlenség az, ha «engedünk annak a csábító véleménynek, amely szerint bizonyos társadalmi rend magábanvéve lehetővé teszi a hitbeli engedelmességet, sőt azt, ami a hitbeli engedelmességnek megfelelő, önmagában meg is valósítja,» — majd így folytatja: «Engedetlenek vagyunk Urunk parancsával szemben és vétünk a felebaráti szeretet ellen, ha a megkísértett lelkiismeretnek adósok maradunk az evangélium vigasztalásával, de akkor is, ha hallgatunk korunk bűnei láttán. Ha a gyülekezet fél Isten akaratát megvallani az élet minden gyülekezetét is. Rövid beszédében megemlékezett Bethlen Gábor bibliás keresztyénségéröl és arról, hogy az utóbbi időkben Svédországba került magyar protestánsok között is találkozott olyanokkal, akik ennek a bibliás hitnek az őrizői. Annak a reménynek adott kifejezést, hogy ez a hit él a caracasi magyar gyülekezet tagjai között is. területén, akkor megrövidül és erőtlenné válik a bűnbocsánatról szóló igehirdetés is.» «A hitben és engedelmességben való élet» (2. cikk) velejárója, hogy «a mindenkori társadalmi körülmények között meg kell vizsgálnunk, mit akar tőlünk Isten» és az akarata szerint való jót cselekednünk is kell. A «tudományról és igazságról» azt mondja a 3. cikk, hogy a teremtő Istenbe vetett hit «képessé tesz bennünket érzéki tapasztalatainkkal és értelmünkkel a természet és a történelem által hozzáférhető teljes valóság tárgyszerű kutatására», anélkül hogy «a tudomány ideológizálásának» áldozatává legyünk. A 4. cikk (Megigazulás és jog) a joggal politikai vagy gazdagsági célok érdekében való visszaélés ellen fordul s többek között ezt mondja: «Engedetlenek vagyunk, ha némán űrjük, hogy a joggal politikai, gazdasági érdekből visszaélnek, vagy azt megsemmisítik és ha a jogukból megfosztott és emberi mivoltukban fenyegetett embertársaink mellett nem állunk ki és velük nem szenvedünk.» Az 5. cikk (Megbékélés és béke) kijelenti, hogy a tömegpusztító fegyverek korában a háború még kevésbbé alkalmas politikai és ideológiai kérdések megoldására mint azelőtt. Az egyház fáradozik azon, hogy jogvédelmet biztosítson azoknak, akik hitbeli vagy lelkiismereti okokból megtagadják a katonai szolgálatot, másrészt viszont ragaszkodik katona-hívei lelkigondozása szolgálatához. A 6. cikkben a keletnémet egyházi vezetők elhatárolják a munka méltóságát és helyes mértékét annak bálványozásától, a 7. pedig a felsőbbséghez való viszonyról szól: «Az állami hatalom hordozói akkor is Isten kezében és megbízatásában maradnak, ha vétenek parancsa ellen, magukat a lelkiismeret urává teszik és beleavatkoznak az egyházi hivatalba (Amt der Kirche). Ennek bizonyosságában kötelességünk a felsőbbségnek megváltanunk az igazságot, ha azért szenvednünk is kell.» A 8., 9- és 10. cikk az egyház életéről és szolgálatáról, az egyház rendjéről és az egyház reménységéről szól. «Hitetlen az az egyház — mondja a 8. cikk, — amely aggódik evilági élete biztosítása miatt, kitér a Krisztus követésében rá is váró szenvedés elől s az Ur Ígéreteivel ellenkező feltevések megfélemlítik». Az egyház rendjét sajátmaga határozza meg, mert a történelmi helyzet figyelembevétele mellett is hű kell maradjon lényegéhez s nem ellenkezhetik az írással. Hitetlenné válik az egyház, «ha rendjének formáját a min-Mikko Juva finn professzor, a világgyűlést előkészítő helyi bizottság elnöke, a világgyűlés francia és magyarnyelvű plakátja előtt. denkor uralkodó társadalmi viszonyok változásának veti alá.» Végül azt a bizonyosságot fejezi ki a nyilatkozat, «nem lehet a világforradalom a végső döntés, és az új ember az új társadalomban sem lehet a történelem beteljesedése. Mindazt, ami ránk vár, Jézus Krisztus győzelme már eldöntötte.» Ebben a bizodalomban «segít a gyülekezet a lehetőségek keretén belül a szenvedést és nélkülözést ebben a világban legyzőni és segít a rossz helyébe jót tenni.» A nyilatkozat, mely lapidáris mondataival, egész stílusával és sok aktuális kérdésben való- hitbeli állásfoglalásával hitvallási irat jellegét ölti, eredetileg körlevél volt, .r csak május végén jelent meg a sajtóban. Terjedelme öt sűrűn gépelt ívoldal. A fenti kivonatot az Evangélikus Világszövetség sajtószolgálata nyomán közöljük, ahová ismét a svájci Evangéliumi Sajtószolgálatból került. Teljes magyar fordítását érdeklődőknek késszéggel megküldi a szerkesztőség, díjmentesen. Szerk. Az ekhlézsia humora Hittanórán jelentkezik egy gyerek. — Édesapám azt mondja, hogy nincs Isten, aki teremtette az embert, hanem mindnyájan a majmoktól származunk. Nincs különbség majom és ember között. — De van, válaszolt a vallástanár, a majmoknak nincs lelki életük. A majmok nem járnak templomba. — Mi sem járunk templomba! — Hát akkor tényleg nincs különbség! 5
