Utitárs, 1963 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1963-09-01 / 8. szám
UTITMf Külföldön élő magyar evangélikusok lapja. Szerkesztő és kiadó: Terray László Szerkesztőség és kiadóhivatal Prestegárden, Innsmóla, Norge. A szerkesztő bizottság tagjai: Kótsch Lajos, Pát kai Róbert, Szépfalusi István. A lap ára egy évre 1,50 US dollár. T anulságok Augusztus 11-én vasárnap délután 3 órakor egész Finnország minden templomának tornyában megkondultak a harangok. A helsinkii Olympiai Stadionban ekkor kezdődött az Evangélikus Világszövetség negyedik világgyűlésének záróünnepélye. A finn fővárosban a harangok zúgásával egybevegyült a Stadionban helyet foglaló harmincezer ember ajkáról a kezdőének: «Uram Jézus, fordulj hozzánk». Ez az ünnepély volt a záróaktusa a 12 napos világgyűlésnek, melynek során az 53 millió evangélikust képviselő 73 tagegyház kiküldöttei együtt tanácskoztak, vitatkoztak, terveztek és — imádkoztak. A Világszövetség új elnöke, dr. Fredrik A. Schiotz szerint, az utókor úgy fog erről a világgyűlésről megemlékezni, hogy az «az istentiszteletekben gazdag világgyűlés» (the worshipping assembly) volt. Minden reggel úrvacsorái istentisztelettel kezdődött a nap a helsinkii dómtemplomban, mely a tanácskozások színhelyétől, az egyetem aulájától csak 100 lépésre van. Félórával utána kezdődött a reggeli istnetisztelet, bibliamagyárzattal. A délelőtti tanácskozásokat áhítat zárta be az aulában, majd este vesperával fejeződött be a nap a dómtemplomban. Helsinki templomaiban és gyülekezeti termeiben es ténkint gyülekezeti esteken és istentiszteleteken hallgathatták a finn főváros lakói és az odasereglett látogatók a sok egyház sok kiküldöttjét. így vándorolt naponkint a világgyűlés, a dómtemplomból az aulába, az összejöveteli termekbe és vissza a dómtemplomszövetség, alkotmánya értelmében, «erősíti az evangélikusok közötti egységet és együttmunkálkodást» s ezen túlmenőleg «elősegíti az evangélikusok részvételét az ökuménikus munkában». Meg vagyok róla győződve, hogy ennek a világgyűlésnek e területeken is fontos feladatai vannak. VÉGEZETÜL hadd köszöntsem a világ minden tájáról idesereglett vendégeinket, honfitársaim nevében is, egy szívélyes «Isten hozott»-tal. HELSIN A negyedik evangélikus világgyülés ún. munkaülés volt: a hivatalos résztvevők száma csak kereken 300 volt, ezekhez járult ugyanannyi «hivatalos látogató», kb. 30 ifjúsági és női delegátus (ezeken kívül természetesen az egyes egyházak küldöttségeinek is voltak női tagjai) és néhány tucat nem-evangélikus «megfigyelő», köztük a római katolikus egyház két hivatalos megfigyelője. A felsoroltakon kívül csak a tolmácsok, a Világszövetség tisztségviselői és tanácsadói s a több mint 300 újság-, rádió- és televízió-tudósító egy része kapott helyet a helsinkii egyetem aulájában, ahol a plenáris ülések folytak. A finn evangélikus egyház pompás munkát végzett a világgyűlés előkészítésére, Miko Juva professzor vezetése alatt. Az egyik amerikai résztvevő mondotta, hogy számára a «Helsinki» szó örökre egyértelmű lesz a «vendégszeretet» szóval. Több mint száz finn egyetemista fiú és leány volt segítségére mindenféle gyakorlati kérdésekben a kiküldötteknek. E mellett nem volt egyetlen résztvevője sem a világgyülésnek, aki számára ne gondoskodott volna a rendezőség egy finn családba való meghívásról, hogy a világot átfogó hitbeli kapcsolatok ilyen módon is erősödjenek. A finn posta két különbélyeget bocsátott ki a világgyűlés alkalmából, s a kongresszusi postahivatal naponkint átlag 5000 postai küldeményt továbbított a világ minden tájára. A hivatalos kiküldötteknek különben aligha maradt idejük képeslapok írására. Reggeltől estig elfoglalta őket a zsúfo't program. A 11 plenáris ülésen kívül 26 albizottságra és 10 szakcsoportra oszolva tárgyaltak részletkérdéseket a résztvevők. «Krisztus — ma» volt a világgyűlés főtémája. Azt akarta tehát a világ evangélikusainak közössége megvitatni, mi a mondanivalója az egyháznak a mai ember számára Krisztusról, «a hit fejedelméről és elvégzőjéről» (Zsid. 12, 2). Közelebbba, — szinte külsőleg is szimbolizálva, hogy az egyház életében elválaszthatatlan egymástól az istentisztelet, benne az ének, ima, igehallgatás és úrvacsora, a testvén találkozás s az egymás iránti és kifelé való szolgálat. Magyar gyülekezetetink szerepéről, feladatáról oly sok elképzelésünk van: a magyarság fellegváraivá, az evangéliumi hit méltó képviselőivé, az ifjúság igaz nevelőivé, a kultúra hordozóivá stb. stb. stb. kellene válniok .... Talán a helsinkii világgyűlés külsőségeiben is inthetne minket valamire? Arra, hogy a gyülekezet élete «belül» kezdődik: az istentiszteletnél, a testvéri találkozásnál és a szolgálatnál. «Feleljen ki-ki magáért»: így van ez gyülekezetedben? így van ez nálad? S ha nem: hogyan várhatsz akkor «többet» gyülekezetedtől? KI 1963 Felvonulás a megnyitó istentiszteletre: Dr. Vető Lajos és Káldy Zoltán, dr. Pálfi Miklós és dr. Ottlyk Ernő, Detre László és Kráhling Dániel, Prőhle Károly és Gádor András. ről megjelölve a reformáció sarkalatos tanítását, a megigazulásról szóló bibliai tanítást vitatta a gyűlés, s erre vonatkozólag több fontos dokumentumot küldött szét a tagegyházaknak további tanulmányozásra és megvitatásra. A magyar evangélikusság is kivette részét a közös munkából. A magyarországi evangélikus egyház terjedelmes hozzászólást küldött be a világszövetségnek már a gyűlés előtt. Mint jelenlegi helyei egyházuk képviselői több külföldi magyar evangélikus lelkész is résztvett a helsinkii gyűlésen. A lapunk 2. oldalán közölt képen a jószemű (vagy nagyítóval felszerelt) olvasó felfedezheti az argentin küldöttségben D. Leskó Bélát, a brazil hivatalos látogatók között Gémes Istvánt, a Világszövetség tisztségviselői között D. Dr. Vajta Vilmost, a Világszövetség teológiai osztályának igazgatóját, a sajtókarzaton pedig Szépfalusi Istvánt és az Utitárs szerkesztőjét. Két albizottságnak volt magyar titkára Gémes István lelkész (Sao Paulo) és Pröhle Károly teológiai tanár (Budapest) személyében, egy szakcsoportnak pedig magyar elnöke volt, D. Leskó Bála teológiai igazgató (Buenos Aires). A fényképésszel szemben levő oldal második sorában a Magyarországról érkezett küldöttség foglal helyet. Más országokból is jöttek magyar és magyarul beszélő résztvevők. Az erdélyi magyar evangélikusság két kiküldöttje volt jelen, két jugoszláviai magyar gyülekezet lelkésze is ott volt, több szlovák résztvevő is beszélt magyarul, az amerikai látogatók között pedig ott volt Brachna Gábor esperes és Kunos Jenő lelkész. (folyt, a köv. oldalon) 3
