Utitárs, 1963 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1963-01-01 / 1. szám
ÉLŐ VÍZ I ttnlan utakon Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te vélem vagy; a te veszsződ és botod, azok vígasztalnak engem. Zsolt. 23, 4. Izrael országában sok szép völgy volt. Ezekbe belesütött a napsugár, fűszálakon, faleveleken szépen csillogott a barmát. Csodálatos ragyogásban pompázott minden, amikor a nap ereje rátűzött ezekre a völgyekre. Azonban volt halál árnyékának völgye is ebben az országban. Olyan mély volt, a hegycsúcsok annyira összehajoltak, a fák olyan sűrüek voltak, hogy soha, egy pillanatra sem sütött be a napsugár. Rajta úttalan út vezetett sűrű sötétségben, amelyet — ahogy mondani szoktuk — szinte vágni lehetett, tele félelmetes kígyókkal, vadakkal, félelmetes tekintetű ragadozókkal. fejletlenségben, hitben szegény, áldásoktól megfosztott, mert nem merted az Úrtól kapott hitet és az Úr drága védelmét kipróbálná tenni. Itt egy olyan nagy félelemtől való szabadulásról szól az ige, amely összefoglalja a gonosz név alatt minden emberi, minden sátáni, minden kisértési, minden sötétségi hatalmasságoktól való félelmet. Most is elcsendesedhetsz és amikor úgy látod, hogy elvétetett az ige a földről, hogy egyedül maradtál, nincsen megértő testvér sem, akivel együtt tusakodjál, ki-ki megromlott saját bűneiben, eleséseket látsz magad körül, — sőt saját életedet is ebben látod vergődni — és úgy látod, hogy a teljes sötétség ideje érkezett el, el ne felejtsd: veled lehet a halál árnyékának völgyét győzelmesen végigjáró győzelmes Krisztusod! Olyan belső közösséget igér ömagával, amilyent el sem tudtál képzelni és nem is éltél még át. Egységre jutni Krisztussal, — mint ahogy Ö egy az Atyával — szólni az Ö szavával, cselekedni az Ö cselekedetével, gondolkozni az Ö értelmével, járni az ö szövétnekével, az igével, — ez mind előtted lévő ígéret és feladat. «A te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem» — mondja Dávid. Olyan nagy szeretettel fordul az Úr vesszője és botja felé Dávid, mint ahonnan nagyon sok vígásztalást merít. Tudja, hogy Így nem lesz korcs, hanem Isten gyermeke. Bizonyos afelől, hogy hasznára válik minden vesszőzés, amit az Úr végez rajta, mert szeretetében feddi meg és tisztogatja életét. Ugy-e vesszővel és bottal kapcsolatosan is mennyi idegenkedés van benned? Pedig ha tudnád, milyen sok vigasztalás rejlik bennök! Leltározás a gazda színe előtt 2. Idény cikk (folyt.) Dávid jól tudta, hogy nemcsak napsütötte és kedves völgyekben való járásra hivta el Isten, hanem életét beleviszi a halál árnyékának völgyébe is. Mennyire eltéveszted Jézushoz való fordulásodat, vagy a vele való járásodat, amikor azt gondolod, hogy neked napról-napra csupa napsugár, csupa napsütötte völgy jár ki az Úrtól osztályrészül és a halál árnyékának völgyétől idegenkedsz. Dávid jól tudta azt, hogy a halál árnyékának völgyében — ha benne kell járnia — sem hagyja el az Űr. A halál árnyékának völgyében tapasztalta meg Dávid az Űr erejének védelmét, vele való közösség hathatós erejét, békességét. Hitének kipróbáltsága itt történik meg. Élete minden másban való bizodalomtó elfordulva, egyedül az Úrra tá maszkodik. A halál árnyékának völgye az Úrra való olyan ráhagyatkozást kíván, amelyet seholsem lehet átélni. Az ég bezárva, kivülről sűrű sötétség, semmi fény, de bent a szívben, a lélek világában ott kell lennie Isten nagy világosságának. A Lélek belső vezetésében tudni azt, hogy hova lépek. Semmit nem látok, merre kell haladnom, külső, félrevezétő hangokat hallok, ijeszteni akaró ordítozásokat, félelmetes csendet, vagy zajt. Erről az útról százszor is vissza lehet fordulni, ha nem az Űr adja a belső vezetést, parancsot, bátorítást, védelmet. Gondold csak el, hogy milyen sok fáradságot fordítottál már arra, hogy amikor Isten bármilyen vonatkozásban elibéd helyezte a halál árnyékának völgyét, azt sürgősen kikerüld. Ezért maradt az életed csenevész, ezért maradt erőtlenségben, kiHadd mondjam el az utat Hozzá egy mondatban úgy, ahogy azt az elején a Zsoltárok könyvéből idéztem: «Csillapodjál le az Úrban és várjad öt!» Igen, ha eddig feszültségben voltál és mindig csak próbáltál lecsillapodni, most úgy csillapodj le, hogy várjad Öt! Egy titkot kell itt elmondanom. Miközben Öt várod, már kezdesz is lecsillapodni. Ezt a «várást» azonban — mint mindent az életben — gyakorolnod kell. A mi áldott orvosunk, Jézus Krisztus rendelőjének előszobája a Csend. Máshonnan nem vezet Hozzá ajtó. A Csend előszobájában kell Reá várni. S bizonyára tudod azt is, hogy az orvosi előszobákban mindig van valami az asztalon, melyben várakozás közben lapozgathatsz. A Csend előszobájában is van egy könyv, a Biblia. Hol tartod? A könyveid között, hogy ne lássák? Vagy a könyveid között, hogy lássák, «ez is egy könyv»? Vagy a könyveid felett, hogy mindig kéznél legyen? Az áldott orvosra csak a Csend előszobájában várakozhatsz s ott van egy könyv, Isten igéje. Ha azt elkezded olvasni, egyszer csak egy halk és szelíd szót hallasz valahonnan nagyon mélyről, valahonnan nagyon messziről és mégis nagyon közelről: «Gyere be, fiam!» És bevisz téged a «Tameion»-ba, a titkos kamrácskádba, a lényed titkába, a misztériumba, Krisztus lényének gyógyító mélyére és ott «kezelésbe vesz*. S mikor onnan kilépsz, megtapasztalod, hogy már nincs benned feszültség. Helyette Csend van és Béke. És ezt akár mindennap megteheted, sőt meg is kell tenned és gyakorolnod kell. Tedd is meg azért, hogy ne kelljen feszültségeidet se elfojtanod, se zsongítanod. Ne mondd azt, hogy erre naponta 15 perc nem jut! Még egy zsúfolt autóbuszon, is be tudod hunyni a szemedet, el tudsz csendesedni s benn vagy a «titkos kamrádban» és a szíved mélyén találkozhatsz a te Uraddal, Jézus Krisztussal. És amikor ebből a Csendből kilépsz (megérkezel a munkahelyedre, miután a csendet a járművön megtartottad), már oldódott benned a feszültség, vagy egyáltalán nincs is benned. Ekkor csak csend van és béke, ezt viszed magaddal és ezt osztogatod. Mert csendre, feszültségmentes békességre és az ezt sugárzó emberekre van ennek a világnak szüksége. És ilyen ember lehetsz te is és lehetek én is! Hidd el, nem prédikálok most, hanem az életet hirdetem. Az egyetlen megoldást különböző feszültség-okozta idegeskedéseinkkel szemben. Nekem még nem sikerült másképp feszültséget, idegeskedést feloldanom, csak így ... csak a csendesség előszobáján át ... az Igével a szívemben ... várva öt! És aki hívja és várja öt, ahhoz megérkezik. Ha ma valóban vártuk, akkor most már csendesedjünk el és hívjuk Jézus Krisztust, hogy feloldhasson feszültségeinkből. (Folyt, köv.: «Hiánycikk».) 6
