Utitárs, 1963 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1963-06-01 / 6. szám
Amit Finnországnak köszönhetünk Finn evangélikus népfőiskola hallgatói. A finn testvérnéppel és testvéregybázzál való kapcsolataink az első világháború előtt és után kezdtek kiépülni. Az 1910- es évek elején járt Magyarországon a finn «felébredtek» vezetője, Matti Pesonen, akit az áldott emlékű Podmaniczky Pál, akkor modori lelkész (Pozsony megye) látott vendégül. E látogatás gyümölcseképen fordította le Podmaniczky Pál a nagy finn ébresztő, Paavo Ruotsalainen, életrajzát, Oravala Ágoston «A parasztpróféta» c. könyvét. A könyv csak később jelenhetett meg nyomtatásban, de lelki hatása már a huszas évek közepén is érezhető volt. Ekkor került kapcsolatba a finn egyházi diákszövetséggel és ifjúsági mozgalmakkal a KIÉ akkori vezetője, Dr. Scholtz Oszkár, és vele együtt Dr. Schulek Tibor, a Pro Christo diákszövetség titkára is. Isten úgy készítette elő a finn-magyar egyházi kapcsolatokat, hogy mindkét részről mindig a különféle lelki ébredések emberei találkozhassanak egymással. 1925—26-ban indult meg a finn-magyar lelkészcsere, mely magyar evangélikus egyházunk történetében és az ébredések történetében külön fejezetet érdemel. Gyülekezeteink életében ennek a lelkészcserének első külső jelei a «seurat»-ok voltak, — szabad összejöveteli alkalmak, bibliaolvasásból, éneklésből és rövid bizonyságtételekből álló háziáhítatok. Előadások és vetítettképes beszámolók építették és mélyítették ezeket a lelki kapcsolatokat, majd a «Parasztpróféta» megjelenése, finn énekek lefordítása, újságcikkek a «Harangszó»-ban, stb. Magam igen jól emlékszem ezekre az időkre. Szomjasan várták az ébredésért már régóta imádkozó hívek és lelkészek ezeket a híreket és tudósításokat. Persze támadások is érték ezeket a kapcsolatokat, s nyomukban sok vita is támadt. Egyesek úgy beszéltek ezekről a formákról, mint az alvó egyház felébresztésére szolgáló egyedüli üdvözítő módszerekről. Amennyire tévedés volt ez, annyira hiba volt az is, mikor csak mert Finnországból származott valami, eleve szembefordultak vele. A pietizmusnak, a német és angol nagy lelki ébredésknek a hatásai nem tudtak gyökeret verni a magyar lélekben sőt kinövésekre is vezettek, s ezért a finn ébredéstől is sokan féltették egyházunkat. Annyi bizonyos, hogy a finn lelki ébredés formái sokkal közelebb állottak a magyar lélekhez, mint bármelyik német vagy angol vagy amerikai ébredési mozgalom. Mindezek azonban csak külső formák voltak. A legfontosabb a belső lelki megújhodás volt. Ez a huszas évek végén és a harmincas évek elején kezdődött, éspedig a soproni teológián s fiatal lelkészek között az ország különböző részein. Csak egy pár nevet említek meg: Dr. Podmaniczky Pál, aki akkoriban Sopronba került teológiai tanárnak, tanártársa Deák János, a fiatal Túróczy Zoltán s az áldott emlékű Gáncs Aladár. Ennek a teológusok és lelkészek közötti ébredésnek számottevő tényezője volt a finn ébredésekkel való kapcsolat. Ennek az ébredésnek egyik gyümölcse volt az ún. Baráti Mozgalom, mely lelkészek és felébredt laikusok szoros együttmunkálkodásából fejlődött ki. A Baráti Mozgalom összejövetelei, s a vele szorosan együttműködő Missziói Egyesület konferenciái, gyújtópontjai voltak az ébredésnek az evangélikus egyházban Magyarországon, s a korábbi tahii és piliscsabai konferenciákkal egymásra kölcsönösen is hatva jelentettek lelki kovászt. A finn lelki ébredésekkel való kapcsolatnak három látható eredményéről szeretnék itt megemlékezni. Az egyik az volt, hogy az addig egymástól elkülönülten dolgozó mozgalmak egymásra találtak és minden különbözőség ellenére is testvéri kezet tudtak nyújtani egymásnak, — amint ez Finnországban is történt. Különösen is kitűnt ez a későbbi években, amikor már nemcsak a «felébredtek» hatása volt érezhető Magyarországon, hanem a Laestadius-féle finn ébredési mozgalomé is. Az a Lélek, Aki a nagy finn ébredések első vezetőit tanácsolta, Ruotsalainent, Malmivaarat, Renquistet, Berget, — vezette azt a harmadik generációt is, melvet már mi ismertünk s melynek közvetítésével Isten a finnországi lelki ébredést számunkra gyümölcsözővé tette. Hadd említsek meg közülük néhányat: Matti Pesonen, Väinö Malmivaara, Aarne Roering, Aku Räty, Olavi Kares, Erkki Kurkki- Suonio, Toivo Laitinen, s a Magyarországon ismételten is járt Joukku Karanko és Paavo Viljanen. A harmincas évek összefogó Lelkének tanácsolására ma is igen nagy szükségünk van. További látható eredményként hadd említsem meg a volt nagytarcsai népfőiskolát. mely megszűnése után működését Fótra tette át. Foton a mai kántorképzőben ma is él a finn lelki ébredésnek és a magyar ébredésnek a kapcsolata. A megszűnt népfőiskola volt tanítványai közűi sokan ma is hordozói a finn ébredések Lelkének, gyülekezeti munkában vagy más munkahelyeken. Ugyanezt mondhatjuk azokról a missziói növendékekről, akik az 1950-es legnehezebb esztendőkben a régi nagytarcsai népfőiskola épületeiben tanultak és nevelődtek s az evangélikus diakónia első áldozatos munkásai voltak. Látható eredménye a finn ébredésekkel való kapcsolatoknak az a diakóniai törvénycikk is, melyet háború utáni zsinatán hozott a magyarországi evangélikus egyház. A finnországi ébredéseken nevelkedett lelkészek készítették ezt a törvénycikket. A szeretetszolgálat Finnország Evangélikus Egyházában 1941 óta nem egyesületi munka már, hanem a gyülekezet munkájának szerves része. Ennek ismeretében szervezte meg a magyar evangélikus egyház is a gyülekezeti szeretetszolgálatot és tette az egyház mindenirányú diakóniai szolgálatát a gyülekezet feladatává. Végül csak röviden említem meg, mert felsorolásuk és értékelésük egész könyvet venne igénybe, azt a sok könyvet, cikket, fordítást, kátét, egyházművészeti hatást, melyeket mind a finnországi evangélikus ébredéseknek köszönhetünk. A külmisszió terén való finn-magyar együttműködés is ezen kapcsolatokon alapszik. Kunos Jenő, az első magyar evangélikus misszionárius, a finn misszió keretén belül működött Kínában. Értékes és sok szép reményre jogosító kapcsolatok állottak fenn a finn és magyar evangélikus egyházak között, mikor beköszöntött a második világháború. Isten máskép döntött, s ezt a közös munkát és a lelki kapcsolatok további építését magának tartotta fenn, egy olyan időpontra, amit Ö fog meghatározni. Addig nekünk egy feladatunk van: hogy imádkozzunk és könyörögjünk e kapcsolatok megújulásáért. Sztehló Gábor. 5
