Utitárs, 1963 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1963-04-01 / 4. szám
7í^~, /óiwűí-er-Nagypéntek - húsvét fényében Az egyház ünnepei egymás mellé fűzött gyöngyszemek. Nehéz lenne választani közülük. Mindegyiknek megvan a külön szépsége és értéke üdvösségünk gyöngysorában. Bár így van, mi evangélikus keresztyének nagypénteket mégis kiemeljük á többi közül és azt mondjuk: ez a mi legnagyobb ünnepünk. Amikor ezt valljuk, önkéntelenül is eláruljuk, hogy az ember ezen a földön mit tart a legnagyobbnak. A legnagyobb sohasem a hatalmas siker, a dicső győzelem, a soha nem látott csoda. A legnagyobb a szenvedés. Erő, szépség, bölcseség, dicsőség mind elhalványodik a szenvedés mellett. Nagypéntek nagysága a szenvedés nagysága. Nem az volt a legnagyobb, amikor Isten szeplőtlen fogantatással Fiát testbe küldte. Nem az volt a legnagyobb, amikor a halott Jézust feltámasztotta. Nem az volt a legnagyobb, hogy a Szentlélek láthatatlan erejével emberek lelkét és életét meghódította. Sokkal nagyobb volt, hogy testileg és lelkileg, véresen és gyötrődve szenvedett az Isten a keresztfán. Isten szenvedésének nagysága előtt borulunk le nagypénteken. Amikor nagypénteket legnagyobb ünnepünknek tartjuk, ezzel azt is megváltjuk, hogy mit tartunk az üdvösségünket megszerző eseménynek. Isten évezredes munkát végzett a földön üdvösségünk érdekében Jézus kereszthalála előtt is és egészen az utolsó napig tartó munkát végez a földön üdvösségünk érdekében Jézus kereszthalála után is. De az üdvösség hosszú történetének mégis van egyetlen pontja, ahol mindaz célhoz ér, ami addig történt és minden oda tekint vissza, ami azután történik. Ez a hely a kereszt, amelyen elhangzott: Elvégeztetett! Elvégeztetett az üdvösség munkája. Azért van bűnbocsánatunk és üdvösségünk, mert Jézus érettünk és helyettünk meghalt a Golgotán. Nagypéntek nagysága a kereszt üdvözítő erejének nagysága. Hát húsvétra mit mondjunk? Ha nagypéntek a legnagyobb ünnepünk, húsvét men a legfontosabb, a legdöntőbb ünnepünk. Húsvét az ünnepek gyöngysorának az a szeme, amely ha kiesnék, az egész széthullana. Húsvéttal áll, vagy bukik az egész keresztyénség. Vagy igaz húsvét és Jézus feltámadása, vagy pedig hazugság, csalás és öncsalás a keresztyén vallás. Úgy is lehetne mondani: Ha nincs húsvétod, akkor nem lehetett igazi karácsonyod, de bizonytalan nagypénteked is. Miért? Két eset lehetséges. Vagy igaz Jézus feltámadása, vagy nem igaz. — Ha nem igaz, akkor Jézus nagypénteki halála nem más, mint gyászos tragédia. A hős elbukása. Egy nemes, szép embereszménynek csúfos halála. A húsvét nélküli nagypénteknek ezt a roskasztó kudarcát virágosán láthatjuk az emmausl tanítványok szavaiból. Jézus halálakor temetik minden hozzá fűződő drága reménységüket: «.. és megfeszíték őt. Pedig mi azt reméltük, hogy Ö az, aki meg fogja váltani Izraelt.» (Luk. 24, 20—21.) Ha húsvét nem igaz, akkor karácsonyból sem marad más, csak a karácsonyfa hangulata, az emberi szeretet ünnepe, Jézusnak nevezett vallásalapító nagy embernek születése. De így Jézusnak egész élete, tanítása is hazugsággá válnék, hiszen ő ég és föld Urának, örökkévalónak állította magát. Ha húsvét tartó gerendája kettétörik, a keresztyénség egész épülete összeomlik és maga alá temeti azt a szerencsétlent, aki hitt benne. Ha azonban igaz Jézus feltámadása, (I ? akkor a húsvéti üres sírból diadalmas mennyei fény árad mindenre az életben. Akkor Jézus nagypénteki halála valóban megváltó halál, bűnt, poklot és halált győző halál. Akkor ez a halál tényleg győzelem. Nagypénteket csak húsvét igazolhatja: világosan láthatjuk ezt az apostolok pünkösdi és pünkösd utáni igehirdetéseiből, amelyeket az apostolok cselekedeteiről írott könyvben találunk. Jézus feltámadása az a nagy «De», amellyel Isten a nagypénteki gyászos mondatot folytatta. Jézus meghalt, d e az Isten feltámasztotta. Ha pedig húsvét igaz, akkor a karácsonyi gyermek valóban Istenember. Akkor Jézus minden szava igazság. Akkor van feltámadás, van örök élet és van kárhozat. Ha hús vét igaz, akkor egyedül a keresztyénségnek van igaza ezen a világon. Ha Jézus feltámadott és él, akkor a halállal nincs vége az életnek. Akkor lehet reménységünk elhúnytjaink felől. Akkor a szív félelme nélkül nézhetek sírom fenekére. Uram, köszönjük Neked, hogy húsvét ünnepének diadalmas fénye bearanyozhatja minden ünnepünket és egész életünket. Hirdettesd húsvéti evangéliumodat, hogy minél többen eljussanak Jézus feltámadásának hitére. Hadd vessük meg lábunkat a húsvéti hit talapzatán, és kapaszkodjunk bele csüggedésben, halálfélelemben, kételkedésben, kísértésben, gyászban, bűnben a döntő ténybe: Jézus él! Áldott az Isten, hogy nagypénteket és húsvétot együtt ünnepelhetjük. V. 1.
