Utitárs, 1962 (6. évfolyam, 1-11. szám)
1962-02-01 / 2. szám
□ Moved—Left „o address □ Unknown □ No such number Q Refused □ No such street Q UncUimed MOVED TO THE FOLLOWING NEW ADDRESS/YtAdtntJs (Street and number) (Post Office and zone) KÜLFÖLDÖN ÉLO MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA VI. évf. 2. szám Megjelenik havonként Dr. W. A. Visser ’t Hooft: Általános ökurnénikus mozgósítás Novemberi számunkban részletesen foglalkoztunk az Egyházak Világtanácsa nagyjelentőségű ülésével, mely az indiai New Delhi-ben folyt le. Az alábbiakban részleteket közlünk a Világtanács főtitkárának jelentéséből, melyben az ökumenikus mozgalom aktuális helyzetével foglalkozik. Szerk. Az ökumenikus mozgalom jelenlegi helyzetére tekintve a próféta szavára kell gondulnunk: «Szélesítsd ki a sátorod helyéti» (Ezs. 54,2.) Látásom szerint Jézus Krisztus egyháza történetének ú jból egy olyan döntő pillanatához érkeztünk, ahol azt a fontos felhívást kapjuk, hogy látóhatárunkat kiszélesítsük. S ebben a dologban első feladatunk, hogy «sátorunk helyét» kiszélesítsük. Meglepő, hogy e tekintetben milyen fontos változások történtek, csak öt év előtt tartott utolsó nagygyűlésünk óta is. Ügy látszik, hogy a keresztyén egység kérdése nemcsak kevesek ügye, hanem az egyházak egyik leglényegesebb dolgává lesz. Nagy egyházak, melyek eddig az egyházak közötti beszélgetésben részt sem vettek, elérkezettnek látják az időt, hogy bekapcsolódjanak ebbe a munkába. Az ökuménikus mozgalom első idejében forradalmilag hatott az a gondolat, hogy olyan egyházak is lépjenek egymással érintkezésbe, melyeket mélyreható véleménykülönbségek választanak el. Ez ma már magától értetődő dolog. Időben egészen közel áll egymáshoz az összes ortodox (görög keleti) egyházak Rhodos-i konferenciája, az Egyházak Világtanácsa nagygyűléses s a második vatikáni zsinat, — úgyhogy az embernek az a benyomása, hogy általános ökurnénikus mozgósítás idejét éljük. Természetes, hogy egy ilyen helyzet veszélyes helyzet is. Ilyen veszély például az, hogy olyan várakozások támadhatnak, melyek aztán nem válnak valóra. Hogy az ember beszélgetni kezd, még nem jelenti azt, hogy ezzel alapvető problémák megoldására már kilátás is van. Hasonló veszély lehet az, hogy egyesek azt a benyomást kapják: az újraegyesülés vágyának élénkülése talán egyesülésre kényszeríthet olyan egyházakat, melyek ezt nem is kívánják. Ez a félelem alaptalan. Hiszen az ökuménikus mozgalom lényegéhez tartozik az, hogy az őszinte meggyőződést tiszteli. Aki hatalommal vagy kényszerrel akarja az egyházak egyesülését siettetni, tagegyházaink határozott ellenállásával találja szemben magát. Hogy mindenütt élénk az egység iránti vágy, az az efféle veszélyek ellenére is nagyon pozitív dolog. Akik abban, a tévhitben élnek, hogy az egység már holnap megvalósulhat, azoknak sajnos csalódást kell okoznunk. De nem szabad csalódást okoznunk azoknak, akik tisztában vannak a nehézségekkel, de mégis meg vannak győződve, hogy az ökurnénikus mozgalom számára egy «Kairos», Istentől rendelt idő, érkezett el, hogy tehát itt van az idő arra, hogy az egyház egységének érdekében, épp most, bátor és felelős lépéseket tegyünk. Hogy «sátorunk helyét» ki kell szélesítenünk, az egész kézzelfoghatóan, földrajzilag is fennáll. Tagegyházaink családja ma jóval nagyobb terjedelmű mint 5—10 évvel ezelőtt. Figyelemreméltó tény, hogy ma kétszer annyi tagegyházunk van Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában, mint amsterdami első világgyűlésünkkor 1948- ban. Leginkáb meglepő, hogy Afrikában 1954-ben, evanstoni második világ1962. február gyűlésünkkor 13 tagegyházunk volt, ma 30 van. Egész különleges jelentőségű, hogy most több nagy keleti ortodox egyház lép be a Világtanácsba. Igaz, hogy az ortodox egyházak eddig is jelentős szerepet játszottak az ökurnénikus mozgalomban. De a keleti ortodoxok nem voltak tagjai az Egyházak Világtanácsának. Belépésük tehát nagy eseménye az ökurnénikus mozgalom történetének, s elé mindig nagy várakozással tekintettünk. Mikor ez a belépésük most megtörtént, ezzel lehetőségünk nyílik arra, hogy bebizonyíthassuk: lehetséges a kapcsolat, a valódi, igaz lelki beszélgetés a keleti és (folyt, a köv oldalon.) Gustav Fröding : februári dal Ö, Nap, te drága nézz le az árva északi földre! Tél fagya-járma már ne gyötörje, légy te urunk, ne az. éji sötét! Nappalod kedve, fák teli nedve, s nem ha az ég a jeges havat ontja, más csillapítja, üdíti fel, oltja szomjas Ínyünket a szemnek éhét Ó, Nap, te drága, szánod-e árva mostoha lányod? Hogy lesi-várja szűk adományod, öntsd le reá meleged sugarát! Elnyom a súlya, tél henye búja, nincs tüze-fénve fakó mennyünknek, már hül a szív, hül a fénye szemünknek, s ha nincs, aki nézze, kihűl a világ. Fordította: Szenté Imre
