Utitárs, 1962 (6. évfolyam, 1-11. szám)
1962-11-01 / 11. szám
ELŐ VÍZ Leltározás a gazda színe előtt 2. Idénycikk (folyt.) Idegességünk oka tehát alapjában véve valamilyen feszültség. Mit tehetünk ellene? Háromféle megoldás lehetséges. Az első, a legolcsóbb, de a legrosszabb is egyúttal, — sajnos, ezzel élnek leggyakrabban, — hogy elfojtják a feszültséget. Merev külső álarc, fegyelmezett magatartás és különböző szerepeink mögé dugjuk el a feszültséget. De ez olyan, mintha egy tűzön fortyogó fazékra rákötöznénk a fedőt. Akkor a fazék vagy felrobban, vagy még le is perdül a tűzhelyről, azaz lehull az álarc és kirobbanunk vagy kiborulunk. A másik megoldás a zsongítás. Különböző idegcsillapító gyógyszerekkel, barbitursav-származékokkal, andaxinokkal, hibernállal, sevenállal, stb. — hallatlanul nagy a választék — elzsongítjuk a feszültséget. (Sokszor a mértéktelen dohányzással vagy feketézéssel.) Úgy szedjük már ezeket a gyógyszereket, mint az aspirint, vagy a cukorkát. Ne értsen senki félre, ezek komoly gyógyszerek és hatásosak is a maguk helyén, az orvos előírása szerint. Dehát nem cukor ez! Elzsongítjuk tehát a feszültséget, de igazában nem gyógyítjuk ki magunkat a feszültségből. Mint ahogy egy fájós fog számára sem végleges megoldás a fáidalomcsiliapítószer. A fájós fogat vagy kezelni kell — fogorvosnak, tehát szakembernek — vagy ki kell huzatni. A harmadik: egy igazi megoldás, és ez nem elfojtás, nem zsongítás, hanem feloldás. A feszültséget fel kell oldani, meg kell szüntetni. Azt gondolod, most jön a «prédikáció», most jön a Jézus Krisztus! Nem jön. Itt van — Ígérete szerint. S ha mi úgy jöttünk ide, tele feszültséggel, Jézus valóban fel tud oldani bennünket feszültségeinkből. Ö az egyetlen valaki, aki erre képes, aki ezt valóban meg tudja cselekedni. Nagyon sokáig tudnék «mai bibliai történeteket» elmondani ezzel kapcsalatban. Mai életekről, melyeknek «tanúja» vagyok. Annak ti. hogy emberek, akik telve voltak feszültséggel, feloldódtak, mert Hozzá fordultak segítségért. • Mert Jézus Krisztus az, aki az ég és a föld között a feszültséget feloldotta, megszüntette. A látható és a láthatatlan világ közötti feszültséget akkor, amikor ott függött, kifeszítve a legembertelenebb «feszültségben» a kereszten. Úgy ki volt feszítve, mint — ha szabad úgy mondanom — egy denevér a csűr ajtajára: inaszakadtáig. És ebben a feszültségben oldotta meg a feszültséget az ég-föld között, a látható és a láthatatlan világ között. Amióta feloldotta és ezt mondotta: «Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek!» — azóta beletette az ember kezét mennyei Atyja kezébe s megfogva kezedet, azóta nincs miért félni Tőle (ti. az Istentől). Tudod, mikor félelmetes a láthatalan világ? Amikor azt képzeled, hogy ott a Sors van és rettent. Dehát nem az van! Krisztustól tudod, hogy ott Atya van. Azért nincs többé ok arra, hogy féljünk a láthatatlan világtól, — hogy feszültség legyen a láthatatlan és a látható világ között, — mertKrisztus óta tudjuk, hogy a láthatatlan világnak is Ura a mi mennyei Urunk, aki e látható világunkban is Atyánk és ott is Atyánk lesz. Amikor a kereszten elmondott imádságával az Atya kezébe teszi a kezünket és hallod onnan a másik feloldó szót: «Elvégeztetett», azóta nincs többé feszültség. Az ember néha a családban is megél hasonlót. Az én családomban több gyermek van s bizony néha lárma is van a dolgozószobámmal szomszédos gyerekszobában. Nem is néha, hanem elég sokszor. Hiszen gyerekek. S néha én is berobbanni készülök a szomszédos szobába; nem egyszer nekirobanok az ajtónak. Egyszer-egyszer be is robbanok és ez a rosszabb megoldás. Aztán van egy jobb esetem: visszafordulok az ajtótól, mély lélegzetet veszek és arra gondolok: szegény leikecskéim, mégis csak gyerekek! Lefekszem a díványra és mély lélegzettel elengedem magamat. Lecsillapodok, belélegzek valamit és Valakit s feloldódik bennem is az indulat és a görcs. Próbáld meg te is, atyámfia! Ha háromszor sikerült, a negyedik alkalommal már jobban megy a dolog. De Jézus nemcsak Megváltónk, hanem Ember Fia is: példaképünk, tanítónk, mesterünk. Aki együtt lüktetett — míg testben járt itt a földön •— a természettel. A földdel, a vízzel (hogyan tudta lecsendesíteni a tengert!) a fákkal, a mezők liliomaival, az ég madaraival. Aki csak valamelyest is átveszi szíve ritmusát (és ez az Igébe, a Szentírásba van bekottázva), az lassan belesimul a teremtett világ rendjébe és ritmusába, mint Assziszi Szent Ferenc Sőt, aki úgy hisz benne, hogy követi öt (mert ez az igazi hit), annak úgy menet közben feloldja feszültségeit embertársaival is. Gondolj csak Zakeusra. De hadd kérdezzem meg tőletek: így van ez nálatok is? így, ahogy mondom? De belső feszültségeim is csak Jézus Krisztus által oldódnak fel, ha nem akarom elfojtani, elzsongítani azokat. A rabszolgahajón is el lehet fojtani a lázadást, le lehet részegíteni a rabszolgákat (zsongítás). De van egy jobb megoldás. Az, ami most grandiózus léptekkel folyik éppen napjainkban a történelem színpadán: az egész fekete földrész felszabadítása. Nos: kézen lehet fogni azt a furcsa, lázadó, rakoncátlan, dühöngő, neveletlen, primitív fekete felebarátomat, aki bennem lakik és — leláncolás, korbácsolás, zsongítás helyett — odavinni Jézus Krisztushoz; be lehet neki mutatni. Hogy is mondja Jézus Krisztus? Szeresd a te embertársadat, a te felebarátodat úgy, mint önmagadat. Tudod, mi az egyetlen megoldás itt is? Hogy nem fojtod el azt a fekete felebarátodat magadban, mert akkor tudod, hogy mi történik? Ez a neveletlen, dühöngő, káromkodó, fogcsikorgató, malacszájú fekete «felebarátod» mindig kiugrik belőled. És azt is tudnod kell, hogy őt se lehet sokáig leitatni, se elzsongítani indulatait. Egyet azonban vele is lehet tenni. Meg lehet fogni a kezét és odamenni együtt az Úrasztalához, Jézus Krisztushoz. És akkor azt mondod: «Uram Jézus, itt vagyok én, ahogy magamat mutatom, aminek magamat hiszem, és itt van a fekete felebarátom, aki egy kicsit beljebb vagyok, nem a kirakatban, sem a pulton. Most ketten jöttünk urvacsorázni. Megfogtam a kezét, oldozd fel, Uram Jézus! Öt is megváltottad, érette is meghaltál. Nem zsongítom el többé, nem szorítom be többé, gyógyítsd meg őt is! És feloldja és egyszercsak megtapasztalod, hogy nem vagy többé két ember, hanem csak egy ember a Jézus Krisztusban. Hogy is mondta ezt sok-sok ezer év előtt Mózes, a beavatott, a titkok tudója, a 90. zsoltárban? «Elédbe vetetted a mi álnokságainkat, titkos bűneinket a Te orcádnak világa elé» (8. v.). ö akkor még nem tudta, ki az a «Te». Mi már tudjuk, hogy Jézus Krisztus elé viszi. Jézus az a bizonyos «Te». (Folyt, köv.) 6
