Utitárs, 1962 (6. évfolyam, 1-11. szám)
1962-09-01 / 8. szám
VI. évf. 8. szám. Megjelenik havonként 1962 szeptember. grand cen1-A: KÜLFÖLDÖN ÉLŐ MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA Közösségünk katolikus testvéreinkkel (1.) Zsinat előtt (Részletek egy előadásból) A római katolikus egyház október 11-én megnyíló zsinata nemcsak a katolikus egyháztagokat foglalkoztatja. A zsinat meghirdetése óta eltelt három és fél év alatt protestáns vonalon is egész irodalma keletkezett ennek a nagyjelentőségű eseménynek. Ez érthető is. Tisztában kell ugyanis lennünk azzal, hogy olyan eseménynek leszünk most tanúi, ami a reformáció óta csak kétszer játszódott le: Trient városában az 1545. és az azt követő években s a Vatikánban 1869-70-ben. Nem afféle 4-5 évenkint összeülő világgyfilésről van tehát szó, hanem egyháztörténelmi fontosságú eseményről. Fokozta az evangéliumi keresztyénség érdeklődését, hogy a zsinatot eredetileg mint «ökuménikus zsinatot» emlegették. Ez azt a benyomást keltette, mintha a pápa olyan gyűlés összehívását tervezte volna, melyen nem-római egyházak mint teljesjogú résztevők jelenhettek volna meg. E vonatkozásban külön is emlegették, hogy XXIII. János pápa «ökuménikus lelkületű» pápa. A félreértés hamarosan kiderült: a római katolikus egyház «belügye» lesz ez a zsinat, s «ökuménikus» jellege annyiban lesz, hogy a katolikus egyház egy bizonyos belső megújulással akarja elérni, hogy az eretnekek (vagy újabb terminológiával szólva: az «elszakadt testvérek», fratelli separati) visszatérjenek kebelébe. Tudnunk kell azt is, hogy a zsinat a római katolikus egyháznak nem «legfelsőbb hatósága». A zsinattól függetlenül is történhetnek a római egyházban korszakalkotó lépések. így pl. az utolsó zsinat óta lépett életbe a római katolikus egyház törvénykönyve, az ún. kánonjogi kódex (Codex Juris Canonici, 1918). Évszázadunknak a keresztyénség egysége szempontjából sokunk látása szerint legtragikusabb eseménye szintén zsinattól független pápai lépés volt: annak a dogmának kihirdetése, mely szerint Mária, Jézus anyja, testileg mennybement(1950). De ha világos is, hogy a zsinat aligha fogja döntő lépéssel vinni előre a keresztyén egység ügyét, mégis okunk van rá, hogy mi evangéliumi keresztyének is felfigyeljünk erre a nagyjelentőségű gyűlésre. A zsinatnak hármas célkitűzése van: 1. A katolikus hit kifejtése, 2. A keresztyén élet megújhodásán való munkálkodás, 3. Az egyházi fegyelemnek korunk feltételeihez való igaszítása. A világ minden tájáról érkeztek be javaslatok arra vonatkozólag, milyen kérdéseket tárgyaljon a zsinat e célkitűzések érdekében. Ezek közűi soknak már a felvetése is forradalmilag vagy legalábbis újszerűleg hat. Valószínűleg tárgyalni fogja pl. a zsinat a liturgikus nyelv használatának kérdését. A missziói mezők tapasztalatainak hatása alatt felvetik a kérdést, nem kell-e nagyobb teret biztosítani az anyanyelvnek, a latin nyelv rovására. Van olyan javaslat, amely a papnőtlenség enyhítésére, esetleges megszüntetésére irányul. Az Úrvacsorának két szín alatti kiszolgáltatása is szóba kerülhet. Vannak javaslatok a lelkészképzés modernizálására vonatkozólag. Szóba kerülhet az exkommunikáció («kiátkozás») korlátozása, esetleges megszüntetése. Legnagyobb feltűnést azonban az a körülmény keltett, hogy a zsinat az egyházi fegyelem esetleges «modernizálását» egyáltalban napirendre tűzte. Ez egy-két évtizeddel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna. Az egyházi fegyelem kérdése: a kánonjogi kódex esetleges revíziója, a katolikus egyháznak jórészt «tiszta belügye». Vannak azonban ezzel kapcsolatban olyan pontok, melyek az evangéliumi keresztyénséget közvetlenül is érintik. Itt hadd említsünk meg kettőt: a vegyesházasságok és az «index» kérdését. Ami a vegyesházasságokat illeti, ismeretes, hogy a római egyház ágyasságnak, tehát erkölcstelen nemi együttélésnek tekint minden olyan házasságot, melyet nem katolikus lelkész előtt kötöttek. Katolikus pap előtt pedig csak abban az esetben lehet házasságot kötni, ha a felek egyben kötelezik magukat minden gyermeküknek a katolikus hitben való felnevelésére. Ha a zsinat meglazítaná ezt az 1918-ban törvényerőre emelt merev rendelkezést, kétségtelenül az egyik nagy botránykövet távolítaná el a felekezetek közötti viszonyban. Sajnos már a zsinati előkészületek közben kitűnik, hogy esetleges engedmények csak a «felekezetileg vegyes» területeken várhatók, de nem a túlnyomólag katolikus országokban. A «tiltott könyvek jegyzékének» (indexnek) puszta létezése meglehetősen nagy tehertétel a katolikus egyház számára. Mégis, teljes megszüntetése valószínűleg még szóba se kerülhet. De szó van olyanmérvű enyhítéséről, hogy pl. tisztán tudományos jellegű munkák valamint minden 1900 előtt kiadott könyv lekerüljön az indexről, továbbá, hogy indexen levő könyvek olvasárára ne kelljen felsőbb egyházi hatóságoktól kérni engedélyt, hanem már pl. katolikus egyetemi lelkészek adhassanak engedélyt. Az index reformja esetleg lehetővé tenné római katolikus hívek számára, hogy az evangéliumi keresztyénséget az eredeti forrásokból ismerjék meg, ami jelenleg csak bizonyos fokig lehetséges. (folyt, a köv. oldalon)
