Utitárs, 1962 (6. évfolyam, 1-11. szám)
1962-07-01 / 7. szám
Irgalom Széljegyzetek cím nélkül Dymchurch. A találkozó színhelye: Martello Beach Hotel. Másfél évvel ezelőtt találkoztam először egy «trysilivel». Szavait nem kis óvatossággal és kételkedéssel raktároztam el magamban. Nagy lelkesedéssel és látható megértéssel beszélt a norvégiai találkozó eredményeiről és az éppen közeledő salzerbadi konferencia távlatairól. Akkori beszélgetésünk később elakadt, valahol az eszmék siirü forgatagában a «Mi az igazság?» és az «Ecce homo» közti szakaszon... Nem voltam sem Trysilben, sem Salzerbadban, de ezév áprilisában már magam is csatlakoztam azokhoz, akik Délanglia tengerpartján a «Mit cselekedjünk?» témakört boncolgatták. S nem sajnáltam meg, hogy a harmadik állomáson utitársa lettem e mozgalom fiataljainak. Az idei konferencia menetéről, eredményeiről volt már és lesz még szó. A taMeghívó A Nordrhein-Westfaleni Magyar Evangéliumi Gyülekezet ifjúsága 1963 nagyhetén rendezi meg az eddigi trysili (I960), salzerbadi (1961) és dymchurchi (1962) találkozók szellemében a 4. magyar evangéliumi ifjúsági konferenciát, amelyre az Európában tanuló magyar ipari tanulókat, diákokat és fiatalokat ezúton szeretettel meghívja. A talákozó időpontja: 1963. IV. 7-15. A talákozó színhelye: Dort-mund-Hohensyburg, Haus Husen. A konferencia témája: Adám, hol vagy? Részletes tájékoztatást a későbbiek folyamán közlünk. lálkozóról beszámoltak egyházi és nemegyházi, magyar és nem magyar újságok s könyomatosak. Szóltak már róla a rádió hullámai és nemsokára egy könyv is megörökíti a dymchurchi megszólalásokat. S nem kevésbé sugároz jó híradást európaszerte az angliai megbeszélések száz résztvevője ... Nem akarok beszámolót írni. A nagy mondókák helyett inkább, majdnem távirati stílusban szeretném elmondani főbb benyomásaimat, amelyet a Trysil-Salzerbad-Dymchurch (= TSD) utolsó tanácskozása tett, egy «újoncra»: — Nem szükkörü emigráns csoportosulásról van itt szó, gyanusértékü politikai alapon, hanem a külföldön élő magyar fiatalság alapvető kérdéseiről szóló széleskörű, szabad megbeszéléseknek a fóruma ez. — A kérdésekre a feleletet a modern világ fiataljai keresztyén és nemzeti szempontból egyházaik lelkészeinél éppúgy keresték mint az Íróknál, művészeknél vagy másoknál. De közben maguk is feleltek a kérdésekre!-—- Ökumenikus keresztyén szellemben folyt a találkozó, s nem lehetett észrevenni, hogy kizárólag egy egyház érdekeit keresik. Együtt éltek és együtt dolgoztak több hitvallás fiataljai (sokszor nem is tudták milyen vallású a másik, nem ez volt a lényeg), de olyanok is, akik kételyeik miatt gyanakvó bizonytalansággal keresték kezdetben a légkörbe való bekapcsolódás mikéntjét. — A múlt és jelen tapasztalatain okulva gondolataikat a jövőbe irányították. Nemcsak az elkövetkező találkozó, de jövö személyes életük kérdései is felszínre kerültek. — Komolyság a munkában, vidámság a szabadidőben! Sokszor jelentett bizony komoly munkát egy előadás vagy megbeszélés követése! De volt ok és lehetőség vidám percekre is! Irgalom a címe annak a könyvnek, — néhány évvel ezelőtt írta Cs. Szabó László, a «TSD-konferenciák» presbitere, .amelyet a dymchurchi találkozó résztvevői aláírásukkal ellátva házasságkötése alkalmából adtak át Glatz József ifjúsági lelkésznek. Akkor az ajándék csupán «előleg» volt. Most már beszámolhat a krónikás arról, hogy április 28-án a Hannover melletti Walsrodeban esküdött hűséget egymásnak a skandináviai magyarok lelkésze és Inge Polster. Az ünnepség délelőtt 11 -kor kezdődött, amikor az ifjú pár tanúival, Dr. Pándy Kálmánnal és a menyasszony öccsével, az anyakönyvvezetö elé járult, aki a menyasszonyt és családját gyermekkora óta ismerte és a szertartást befejező szavaiban őszintén kívánt nekik hosszú, boldog életet. Két órakor a városka főtemploma már zsúfolásig megtelt, amikor a lakodalmas menet megérkezett. A templom kántora, a menyasszony gyermekkori jóbarátja, alaposan kitett magáért: külön erre az alkalomra megkapó esküvői kantátét szerzett és tanított be énnekkarának. Hafermann londoni lelkész, mint a menyasszony «volt fönöke» (Inge Polster egy ideig Angliában a német evangélikus ifjúság körében munkálkodott) esketési beszédében számos ékesszóló példával illusztrálta a házasulandók adottságait és jótulajdonságait és kívánt nekik boldog és eredményes jövőt, j A szertartás után egy Eckernwort-i hangulatos fogadóban kivilágos virradatig folyt a háromféle lé, nem volt hiány áldomásokban, s papok és polgárok versenyt ropták a rheinländert és egyéb hagyományos lakodalmi táncokat. Idönkint egy terhe alatt roskadozó táviratkihordó újabb sürgönyhalmazokat ürített ki egy hatalmas asztalra, a menyasszony barátnői pedig még lapot is szerkesztettek, mely napi aktualitások formájában meglepő leleplezésekkel szolgált a menyassony és vőlegény múltjából és jelenéből. Azóta Svédhonban nagyban folyik a magyar és svéd nyelv tanulása, — s az «Irgalom» olvasása. pszt Húsz hónappal ezelőtt még olyan távolról jöttéknek hangzottak e fiatalság törekvéseiről a «trysili» szavai. Aztán mint «idegen» vagy legalábbis «vendég» magam is elindultam a brit szigetek irányába. S Dymchurchben •— ne csodálkozzon ezen senki -A- engem is «beoltottak» a «TSD-szérummal», s most már közösen készülünk a legközelebbi németországi megbeszélésre, j melyre 1963 husvétján kerül sor. Egy «dymchurchi újonc*. 5
