Utitárs, 1962 (6. évfolyam, 1-11. szám)

1962-05-01 / 5. szám

GRUNDTVIG (1783-18721 A dán egyház óriása., Az ősi északi mondák rajongó költője. A viking-ősök példáján fellelkesülve akart valamit ténni a népért, hogy Dánia mint haj­dan, ismét nagy legyen. Amit tett, va­lóban nagy volt. Jogosan mondták a századfordulón a dán népről, hogy Európa legfelvilágosultabb népe. En­nek a «világosságinak legnagyobb harcosa volt Grundtvig. író, tudós, or­szággyűlési képviselő, az iskolareform megvalósítója és nem utolsósorban pap, Abban az időben élt, amikor a bib^iakritika és racionalizmus kezdett általánosságban is térthódítani. Az egyház nehéz helyzetbe jutott. Szük­ség lett volna egy szilárd alapra, mely­re a keresztyén ember hitét építette, de Grundtvig úgy látta, hogy ez az alap nem lehet egyedül a Biblia, hi­szen annak annyi különféle magyará­zata lehetséges. «Sokat gondolkoztam az elkeserítő helyzeten — írja később — melvbe Krisztus egyháza került, különösen is annak tudatlan tagjai. Nemcsak a Szentírás eredete, terjedelme, valódi­sága és helyes magyarázata lett kétsé­ges napjainkban, ele az egyház alan­­vető tanítása a Szentháromságról, Krisztus istenségéről és engesztelésé­­ről egyáltalán nem is található ilyen formában a Bibliában, ami végül mé­giscsak a hit alapja minden protes­táns számára. Kell, hogy az egyház­ban legyen az igaz tanításnak és hit­nek egy erősebb és világosabb bizo­nyítéka, amit gyerekek és tanulatla­nok is megértenek. Amint így kutattam, olvastam és írtam imádság és könyör­gés között, egyszerre megvilágosodott bennem, hogy ez az alap, melyre épít­hetünk, az apostoli hitvallás, melyet a keresztségkor mondunk el. A történeti egyház, amely magát keresztyén egy­háznak nevezi, csak azokat foglalja magába, akik annk keresztség és úr­vacsora á^tal tagjai, s az Atya Fin Szentlélek Istenbe vetett hitüket a há­rom hitágazat szerint vallják meg, me­lyet a tudósok Apostoli Hitvallásnak neveznek.» tgy lett Grundtvig számára a keres? itvón élet középpontja a gyülekezet, ahol a keresztségbfen és úrvacsorában maga az élő Jézus Krisztus van jelen. Sokáig ért benne az a gondolat, hogy az. írott szó, sőt maga az írott ige is önmagában halott. Most lett világos előtte, hogy a gyülekezetben és csak ott hangzik a teremtő és életet formáló ige, Jézus Krisztus a maga élő valósá­gában. Az élő ige a Biblia előtt léte­zett. Az egyház maga öregebb, mint a Szentírás, mei't csak a bizonvsáaté­­tele, lerögzítése az egyházban élő igé­nek. A legtöbb ember számára nehezen érthető Grundtvignak ez az elgondo­lása, hogy t. i. Isten csak a kereszt­­ségben és az. úrvacsorában jön a maga (Kirken den er et gammelt hits...) Erős vár a mi templomunk, Túléli tornyok omlását, Tornya int, bármerre vagyunk, S halljuk harangja hívását. Öreget és fiatalt vár, Mindenkit, ki bánattal jár S keresi lelke nyugalmát. Nincsen szüksége Istennek Emberépítette házra. Árnyéka ez a szentélynek, Melyben minden öt vigyázza. Mert azt maga építette Mélyen emberi lélekbe, S azt kegyelme kormányozza. .. élő valóságában hozzánk, azonban az ő számára ez a valóság. — A Szent­írás csak bizonysága annak, ami re­gen történt. — A prédikáció cgv má­sik ember bizonyságtétele arról, hogy mi a keresztyén élet. Mi azonban nem tudunk mások bizonyságtételéből élni. Én csak úgy nyerem el az üdvösséget, hogy Isten velem személyesen köt szö­vetséget a keresztség által és szünte­lenül táplálja hitemet az úrvacsora ál­tal. Ezért kerül a keresztség és az úr­vacsora a középpontba. A szentségek által él Jézus Krisztus ma a gyüleke­zetben. Grundtvig gondolatai ma sem vesz­tettek időszerűségükből. Nekünk is szükségünk van arra, hogy halljuk és észrevegyük az élő gyülekezet jelentő­ségét keresztyén életünk számára. Az örök élet nem egy elmélet, a hit nem az én gondolataim Istenről, a vallá­sosság nem valami érzése annak, hogy Istennek lennie kell. Nem; életet, hitet a gyülekezetben, az egyházban kapunk, amely gyülekezet és egyház Jézus Krisztus élő teste. Mi Isten temploma vagyunk, Háza eleven kövei. Megkeresztelt, s készek vagyunk Keresztjét hittel fölvenni. Ahol ketten együtt vannak, S hittel hozzá imádkoznak, Mindig kész közéjük jönni. E földön bármikor szabad Nevét segítségül hívnunk. Szól és Lelke bennünk marad És békességet nyer szívünk. Igével táplál bármikor, Lelkeket együvé kapcsol, Bár egymástól messze estünk. Kézzel épített templomunk Mégis zengi dicsőségét, Benne mindig otthon vagyunk, Oda gyűjti össze népét. Üdvözítő minden szava, N. F. S. Grundtvig: Ének az egyházról

Next

/
Oldalképek
Tartalom