Utitárs, 1962 (6. évfolyam, 1-11. szám)
1962-04-01 / 4. szám
c/í/t/A'Utp tfórrypC. /?. VI. év/. 4. szám Megjelenik havonként 1962. április Egy kosár kenyér és két ösztövér halacska. Közel kétezer éves mozaik a «Boldogságok Hegyének» lábánál emelt templomban. «Felméne pedig Jézus a hegyre és leüle ott a tanítványaival. Közel vala pedig húsvét . . . Mikor látá Jézus, hogy nagy sokaság jő hozzá, monda Filepnek: Honnan veszünk kenyeret, hogy ehessenek ezek? . . .Monda neki egy az ő tanítványai közül . . : Van itt egy gyermek akinek van öt árpakenyere és két hala: de mi az ennyinek? Jézus pedig mondta: Ültessétek le az embereket. Nagy fű vala pedig azon a helyen. Leülének azért a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. Jézus pedig vévé a kenyereket és hálát adván adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek, hasonlóképpen a halakból is, amennyit akarnak vala. Amint pedig heteiének, monda az ő tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen. Összeszedék azért és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpakenyérből való darabokból amelyek megmaradtak az evők után.» Az «Alice in Wonderland» című klasszikus angol gyermekkönyvben egy kislányka merész elhatározással belép a nagy tükör lapjába és a túloldalon, meseországban, mesés élményei vannak. Valami hasonló érzés a Szentföldre megérkezve egyszerre belépni a Biblia lapjaira és látni, hogyan ölt egyszerre testet mindaz, amit eddig csak a Szentírás olvasásából, igehirdetésből ismertünk és valahogyan nem is igen hoztunk kapcsolatba a mindennapi élet realitásaival. «Ez itt Mária kútja» mutatják az idegennek és ha nincs is rá kézzelfogható bizonyíték, hogy Jézus anyja a falu többi asszonyaival itt szapulta a gyermekruhát, tény az, hogy a többezer éves kút máig sem apadt el és egyszerű asszonyok seregei fejükön vagy vállukon ma is ugyanolyan rézvagy cserépkorsóban viszik haza vizét, mint Mária idejében. «Ez itt Mária háza, Krisztus gyermekkorának színhelye». Bizonyíték ugyan erre sincsen, de kétségkívül ilyenforma földbe vájt odú lehetett az, tűzhellyel, alvóhellyel, olaj-, gabona-, és víztartállyal, melyben József és Mária, az egyszerű ács; és felesége, felnevelték különös, mind csodálatosabb képességekről tanúskodó gyermeküket. Názáret utcáin ma is ugyanúgy tolong és hullámzik a tarka tömeg, gyalog, teve- vagy öszvérháton, az árnvas bazárokban kalmárok és kézművesek hangos serege ugyanúgy kínálgatja portékáját és csalogatja a vevőket, hogy aztán szenvedélyes alkuba kezdjen velük, mint azok a pénzváltók, kiket Krisztus annakidején kiűzött a zsinagógából, hogy kevésbé szent helyen űzzék foglalkozásukat. Változatlan a galileai táj, ciprusokkal, cédrusokkal, pálma-és olajfákkal koszorúzott lágyhajlású dombjaival. A genezáreti tó nagy kéklő vizének partjain sereglettek az első tanítványok Krisztus köré, itt csüggedtek kishitűen a viharban míg Krisztus bizakodva bizton kelt át a zajgó habokon. Ez az idillikus, szőlőkertek közé ágyazott falucska Kána, a kánai menyegző helyszíne. «És elfogyván a bor a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk . . . Monda nékik Jézus: töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtöltők azokat színig . . . s megízlelé a násznagy a borrá lett vizet . . . Ezt az első jelet a galileai Kánában tévé Jézus és megmutató az ő dicsőségét ...» Ma a közelben két kolostor is vetélkedik egymással (ilyesmi a Szentföldön gyakori eset), az egyik két kővedret őriz, a másik hatalmas rézüstöt, mint amelyekben a víz borráválásának csodája végbement. Kapernaumban még láthatók annak a zsinagógának a romjai, melyben Krisztus az írástudókkal vitatkozott és ahol a római centurio (folyt, a köv. old.) Mozaikrészlet « kenyerek és halak megsokasításának templomából» (Tabgha, Israel.) Barangolás a bibliában
