Utitárs, 1961 (5. évfolyam, 2-10. szám)
1961-06-01 / 6. szám
Optimizmus - pesszimizmus? Az optimista és a pesszimista. Bokor István szobrászművész alkotása. Szabad elmondanom két beszélgetésrészletet? Nem gyónás, csak olyan papoktató beszélgetés volt mindkettő. »Nagyon örültem múltkori prédikációjának, Csak azt nem tudom, hogy ilyen optimista látással hogyan magyarázná meg azt, hogy a keresztyénség mégis bizonyos világvégről, világkatasztrófáról beszél .. .« A másik: »Kár, hogy múltkori egyik cikke lerontott bennem minden idealizmust. Igazán az az ön feladata, hogy minden illúziót lerontson az emberben?« Két nagy csoportba sorolhatók az emberek: vannak optimisták és vannak pesszimisták. Magyarul ez egyszerűen azt jelenti, hogy dolgokat általában derűlátással vagy sötéten látnak. Vannak ugyebár olyanok, akik a derült égből is mindig villámcsapást várnak, s vannak, akik csapkodás közben is úgy tesznek, mintha nem csapkodna ... a ■mennykö. Ha kicsit túlságosan populárisán is akartuk megfogalmazni ezt a két lélektani típust, értjük, miről van szó. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ne léteznék a harmadik nagy típus: a kettő keveréke. Engedjék meg még két szó etimologizálását: az egyik idealizmus; a másik: materializmus. Hogy ne filozófiatörténet legyen cikkeimből, röviden fogalmazzunk: az első minden eseményt, dolgot, történést ideájában, képében lát valóságnak (magyarul: nem úgy, ahogy vannak a dolgok, hanem ahogyan lenniük kellene); - a második egyetlen valóságnak a dolgok megjelenési manifestációját, azaz matériáját látja (magyarul: az a valóság, amit érzékszerveimmel felfogni képes vagyok, a többi mind csak feltevés). Legyünk őszinték. Aki keresztyén, annak mindkettőre - pesszimizmusra és opmimiamusra is - oka és joga lehetne. Lehetne pesszimista, hiszen ö maga is annak a nagy nyomorúságnak terhét nyögi, hogy hite legfőbb »tárgyát«, az Istent nem tudja »megmutatni« nemhogy másnak, de sajátmagának sem. - Lehetne optimista, hiszen meditációiban, koncentrációiban gyorsan megfeledkezhet a szinte kézzelfoghatóan tapasztalt isteni szeretet fényében az élet szomorú, gyászos, vagy megoldhatatalan problémáiról. - Lehetne idealista, hiszen maga a Hegyi Beszéd valahogyan nem úgy mutatja be a keresztyén embert, mint amilyen, hanem úgy, mint amilyennek kellene lennie. Lehetne materialista, hiszen annyi tapasztalat bíztatja, hogy ne fellegvárakban, hanem józan földi dolgokban gondolkozzék. A keresztyénséget nem szabad azonban félreértenünk, ahogyan annak sok példájával naponként találkozunk. A keresztyénség elsősorban nem filozófia, hanem életfolytatás, életstílus, gyarkorlat. A keresztyénség, ahogyan arról Jézus Urunk olyan sokszor beszélt, nem száj, hanem tett kérdése, nem elmélet a gyümölcstermés szépségéről, hanem maga a gyümölcstermés. Aki URAMOZIK csupán, annak nincs nagy jövője a keresztyénségen belül, de egyáltalán nem sok köze van az élethez . . . Nem xmgyok sem pesszimista, sem optimista. Nem várok mindenáron mennyköcsapást, s azt sem felejtem el, hogy lecsaphat a mennykö. De ezt a két tényt mindig mint realitást tartom szem előtt. S ha ezt a gondolatsort alkalmazni akarom, akkor azt kell mondjam, hogy egyszerűen csak számolok mindennapi életemben reálisan azzal az isteni szerettei, amely nem ígér nekem gondtalanságot és problémátlanságot, de ígér gondok között segítséget, s problémákhoz kivezető útat mutató világosságot. Nem szabad azonban még egy tényről megfeledkeznem. Nem kétséges, hogy századokon át a keresztyénség egy bizonyos vonatkozásban fékezöje volt az emberi haladásnak. S tette ezt azzal a hivatkozással, hogy a Szentírás a szent életet állítja bele a középpontba, amelynek végén az ítéletre viszszajövő Krisztus áll, akinek Ítélete fényében olyan kicsivé válik az emberi élet és minden értéke, hogy az embernek már itt sincs sokkal több tennivalója, mint Kyrie eleison! - azaz Urunk irgalmának kérése. Ha erre a kérdésre válaszolni akarok, akkor először is meg kell kérdöjeleznem, hogy az öskeresztyénségben tényleg fékező erőként hatott volna Krisztus közeli visszajövetelének tudata. Nem. Elég az apostoli levelek bármelyikét megnézni: Krisztus nagyon közeli viszszajövetelének biztos tudata sem homályosította el ilyen mondatok jelentőségét: »Aki nem akar dolgozni, az ne is egyék ... mindenben jóra törekedjetek .. .« ugyanakkor, amikor megfelelő helyen elhangzottak a figyelmeztetések is: »Az idő rövidreszabott ezentúl ... az időnek vége pedig közel van . . . akiknek feleségük van, tegyenek úgy, mintha nem lenne .. .« Hogy ezeket a sorokat félreértették, s hogy a korai keresztyénségben nagyon hamar jelentkeztek, akik ez utóbbiakat az előzőek nélkül emlegették, semmit sem von le a tényből. De hogyha ma a keresztyénség még mindig féket jelent, azt büszkén kell tennie. Be kell vallanunk: fék vagyunk és akarunk lenni mindig, hogya azt látjuk, hogy az önmaga eredményétől megrészegedett ember eredményeit teszi oda az Imádandó - az Isten helyére, mert ez az emberi nem öngyilkosságához vezet. Fék akarunk lenni, nem mert pesszimisták vagyunk, hanem mert felelőseknek érezzük magunkat az emberiségért. S még csak egyet: a Szentírás olyan központi helyen említi a mennyet és a poklot, hogy azt kikerülni nem lehet. Ezzel kapcsolatban tudatosan valljuk, hogy nagyszerű eredményeink ellenére, vagy közepette - akarva nem akarva mégis el kell számolnunk egyszer Valaki felsőbb előtt, mert Ő nem hiába küldött el bennünket erre a világra. Minden kiküldés illuzórikus, hogyha nem kérnek elszámolást róla. Jön a vég? Igen, de azért nem mondom fel az állásomat. Évázadok óta nem jön az a bizonyos ítélet? Igen, de ez nem ment fel engem a számadás kötelezettsége alól. A Szentírás nem idealizál: engem elveszettnek mond, az Istent könyörülönek mondja. A Szentírás nem materializál: (legfeljebb kifejezéseiben) engem - fáradságos munkám ellenére - a z Isten gondviseléséből élőnek lát, Istent pedig még a mezők lilliomairól is gondoskodónak. Ezért vagyok keresztyén és realista. Gémes István. Rádióadásaink a luxemburgi rádióadóban minden szombaton reggel 6,20-kor hangzanak el a 208 méteres középhullámon. (Ez az időpont Angliában 5,20-nak, Norvégiában, a nyári időszámítás tartama alatt, 7,20- nak felel meg. Hallgassuk magunk is az adásokat és tudassuk azokat külföldön és Magyarországon élő ismerőseinkkel! Minden kérdésre készséggel válaszol rádiólelkészünk: Rév. Robert J. Pátkai 36 College Road Wembley, Middlesex, England. 5
