Utitárs, 1961 (5. évfolyam, 2-10. szám)

1961-03-01 / 3. szám

BEMUTA TJÜK

D. Dr. Vajfa Vilmost,

akit már sokkal régebben be kellett volna mutatni az »Utitárs« olvasóinak. írásait nem egy ízben olvashattuk, munkájáról nem egyszer számolt be lapunk. Egyike azon magyar teológusoknak, akiknek könyve ott van a legtöbb evangélikus hittudományt művelő intézmény és személy könyvtárában és az egyetlen olyan Magyarországon felszentelt evangélikus lelkész, aki az ökuménikus és hitvallásos mozgalmak központjában, Genfben majdcsak egy évtizede felelősségteljes tisztet tölt be.

Tulajdonképpen néhány hónappal ezelőtt kellett volna Dr. Vajta Vilmosról, a lundi (Svédország) egyetem magántanárjáról, a Lutheránus Világszövetség teológiai osztályának az igazgatójáról megemlékeznünk, mert 1960 nyarán múlt 20 éve, hogy a soproni Evangélikus Hittudományi Karon kitünően befejezett tanulmányai után D. Dr. Raffay Sándor bányakerületi evangélikus püspök lelkésszé szentelte. Az akkor elmulasztottakat most azzal pótoljuk, hogy előretekintve kérjük Isten áldását Dr. Vajta Vilmosra, amikor belép egyházi szolgálatának harmadik és ezután kővetkező évtizedeibe.

Vajta Vilmos egyébként Kecskemét városának a szülöttje. 1936-ban érettségizett, majd a soproni teológián megkezdte tanulmányait. Nem csupán éleseszü és szorgalmas diák volt, hanem nagyszerű zenész is, aki a zongora és az orgona mellett éppen olyan biztosan érezte magát, mint a gyakorlati teológia területén, amely különösen lekötötte érdeklődését. Tanulmányai közben orgo-A szolga testamentuma

így a nagyhét előtt némuljon el minden, ami bennünket magasztalna, vagy dicsérne. Maradjon meg csak ez a kép: Jézus, aki kendövei körülkötve magát, szolgál a 12-nek s később megcsúfolva a keresztfán szolgál az egész embervilágnak.

Hogy ámulva kérdezhesd a költővel: Szerelmes Jézus, vájjon mit vétettél?. . . amikor te csak mindig szolgáltál. Ez az Űrből lett szolga testamentuma. . . Amen. Gémes István.

nistai szolgálatot is végzett a Katonai Föreáliskolában és nevelő is volt a soproni Evangélikus árvaházban.

Lelkésszé szentelése után Soltvadke"ten volt segédlelkész, de szolgált rö < ideig az újpesti és pestszentlőrinci g lekezetben is. 1941 őszén állami őszt díjjal Svédországba ment. Először St' ;hóimban, majd az uppsalai egyett n folytatta tanulmányait. 1942 őszén :g hazajöhetett látogatóba, de ettől kezű ve 15 évig nem látta szülőhazáját.

A háború végének az eseméi ai nem engedték meg, hogy tanulmí yait a terv szerint befejezze. Törődni allett a menekültekkel, a háború áldoz; rival, a szülőhaza evangélikus egyházár 1. Hogy mit tett ezekben a nehéz idökb i Vajta Vilmos, azt nem lehet néhány s ban elmondani. Álljon csupán emlí ül egy könyvnek a cime »keresztyén ütélet«, amelyet a fiatal magyar évi gélikus lelkész 1946-ban Lundban mag ,r nyelven adott adott ki.

1946-ban kissé elcsendesedtel íz idők, ismét nekilátott tanulmánya iák és 1947-ben megkapta a »Theoló| r licenciátusa« címet. Ebben az évbi kötött házasságot Rydberg Karinnal. Isküvöjükön az akkor Svédországban 3vö Ordass Lajos evangélikus püspöl és több magyar evangélikus lelkész is sztvett. Ordass püspök biztatta Vajta Vilmost arra, hogy tanulmányait a vé; ö fokozat elnyeréséig folytassa és ez t a fiatal lelkész ismét nekilátott a m lkának. Közben azonban lelkigondozói zolgálatot is vállalt a Svédországba k ült magyarok között. Ezek voltak zok az évek, amikor erőteljesen bele rpcsolódott az ökuménikus munkábf már a háborút követő években meglá gáttá a többi északi államot, delegátus int vett részt a Lutheránus Világszövet :g lundi alakuló gyülésép és az ugyanc k 1947- bén tartott Keresztyén Ifjúsá Világtalálkozón, valamint az Egyt zak Világtanácsának alakuló gyűlés í, amelyet 1948-ban Amszterdamban tartottak meg. Közben gyűjtötte az anyagot könyvéhez és 1952 decemberében »Die Theologie des Gottesdienstes bei Luther« címen Vajta Vilmosnak közel 400 oldalas könyve hagyta el a sajtót Lundban. Ezt magyar lelkésztársainak ajánlotta. A munka eredménye a nyilvános disputáció után nem csupán a doktori cim elnyerése, hanem az egyetemi magtántanári fokozat megszerzése is volt. 1953 elején már meg is kezdte előadásait a lundi egyetemen.

Tanári működését azonban nem sokáig folytatta. 1953-ban a Lutheránus Világszövetség — amelynek H, hannoveri ülésén ugyancsak résztvett Vajta Vilmos - meghívta az ujonan szervezett teológiai osztály igazgatói állására. Ez azt jelentette, hogy Genfbe költözött, ahol ma is lakik, családjával, amelyhez egy fiú és két kisleány is tartozik feleségén kívül. 1953 év óta végezett munkájáról is sokat lehetne írni, legyen itt annyi elég, hogy Indiától Kaliforniáig és a magas északtól Argentínáig Vajta Vilmos bejárta a legfontosabb evangélikus központokat, renteteg előadást tartott, cikket írt, prédikációt mondott és konferencián vett részt. Ennek ellenére sem szakadt el a magyar evangélikusságtól. 1957-ben látogatást tett Magyarországon, talán az egyetlen, aki megfordult és prédikált majdcsak mindegyik külföldi magyar gyülekezetben és elnöke a különböző országokban szolgáló magyar evangélikus lelkészek munkaközösségének.

E sorok írója legutóbb akkor találkozott Dr. Vajtával, amikor tavaly ősszel genfi lakásán az ottani magyar protestánsok gyűltek össze bibliaórára. És misem szimbolizálja Dr. Vajta szolgálatát jobban, mint ez a genfi bibliaóra: szolgálni az Anyaszentegyház Urát azon a ponton, ahová az Isten állított, azzal a tehetséggel, amellyel ö megajándékozott, de nem felejtkezni el azokról, akik közül az Ür erre a szolgálatra elhívott!

Isten áldása kisérje továbbra is Vajta Vilmos szolgálatát! -y -y

FELT AMADOTT

Gyönyörködjél az Úrban, < megadja neked szíved kérést Zsolt. 37,4.

Természetesen igaz, s ern épen a keresztről szóló üzenet emléke et, hogy az úrban nyugtalanságunk, életünk, halálunk van. De mindezekben t mindezek felett épen a kereszt szólít el arra: Gyönyörködjél az Ürban. Ho| miért? Mert ő feltámadott, mert ö z űr, a Győztes, övé az utolsó szó. I rt ö az Ég, melyből tekintve még él< ink s e világ legmagasabb hegyeit is át lehet tekinteni. Mert semmi és s ki nem szakíthat el az ö szereteté 1. Mert tényleg megadja, amit szívű c kíván.

Csak mikor »gyönyörköd nk« az úrban, mikor örvendezünk bei e, akkor látjuk meg igazán, milyen i ilyről is emelt fel bennünket. De ha ezs a mély2

séggel szembe nem nézünk, akkor szivünkben mindig marad helye valamiféle örömnek - vagy gondnak, bánatnak! - melyet istenként dédelgetünk, imádunk.

De Isten felhozta a húsvét Napját. A pokolba vezet, de ki is hoz. Lehetetlenné teszi, hogy hamis isteneket szolgáljunk. De ehhez az ö igéjét kell hallanunk s azt tényleg meghallanunk kell. Igéjében jön ugyanis elénk, hogy velünk találkozzék. Abban a pokol minden tüzénél tüzesebb betűkkel van megírva: Örüljetek az Űrban! - Gyönyörködjél az Úrban!

Urunk, Istenünk, minden kívánságunkat, minden bajunkat ismered. Nem tudjuk, őket kioltani, nem tudunk rajtuk segíteni. Szüntesd hát meg őket, s adj békességet, - a feltámadott Úr Jézus nevében. Amen. B. K. után.