Utitárs, 1960 (4. évfolyam, 3-11. szám)
1960-03-01 / 3. szám
KRÓNIKA Szák. A Komárom megyei gyülekezet új lelkésze Csonka Albert. Budapest. Újabb államsegély az egyházaknak. A magyar állam 1960-ban 80 millió forintot fólyósit egyházi célokra. Az összegből 40 millió a római katolikus, 22 a református és 6 millió az evangélikus egyházé. Az izraelita hitfelekezet 2 millió forintot kap. 10 millió forintot a baptisták, metodisták, unitáriusok és görög keletiek között osztanak fel. Helsinki. Káldy Zoltán püspök, amint azt az Evangélikus Világszövetség finn nemzeti bizottságának levélben közölte, 1960-ban szívesen meglátogatná Finnországot. Budapest. Káldy Zoltán püspök 1960. január 17.-én megnősült. Felesége Esze Magdolna, Esze Tamás gyűjteményi igazgató, a református konvent fögondnokának leánya. Igét hirdetett Koren Emil esperes. A püspökházaspárt a megjelentek és a gyülekezetek nevében Dr. Kékén András lelkész köszöntötte. Életükre Isten áldását kérjük. Zsadány. Az MTI jelentése szerint Nagy Lajos református lelkész temploma tornyában évszázadokra visszamenő magyarnyelvű iratokat talált. Az értékes iratok régi magyar népdalokat, népszokásokat, népmeséket és panaszdalokat tartalmaznak. Ismertetik a község gazdasági életét. Le'.kószát helyezések. A Budapest-Zugló-i gyülekezet az egész országban köztiszteletben álló lelkészét, Scholcz Lászlót, elmozdították budapesti lelkészi állásából, ősz óta Hatvan lelkésze. Salgótarján új evangélikus papja Terei Endre, Budapest-Zuglóba pedig Boros Károly került. Mindegyiket áthelyezéssel küldték az új gyülekezetbe. A Fejér-Komárom-i Egyházmegye új esperese Selmeczi János tatabányai lelkész lett. Dezséry László új tisztségei. A Rádió főszerkesztője, a Fővárosi Tanács tagja lett az Országos Béketanács új titkára. Ezenkívül a pénzügyminiszter megbízottjaként Dezséry vezette Budapesten a január közepén folytatott magyar küldöttséget, amely osztrák-magyar vagyonjogi kérdéseket tárgyalt. Az ülést tavasszal Bécsben folytatják. A »Katolikus Szó«-ban olvastuk. Az Országos Béketanács Katolikus Bizottságának főtitkára dr. Beresztóczy Miklós c. prépost jelentette a parlament vadász termében az Országos Béketanács kibővített ülésén: »Az Országos Békatanács Katolikus Bizottsága papjai számára üléseket tartott. Növeltük összeköttetéseinket a békét kívánó demokratikus külföldi paptársainkkal. Küldöttségileg vettünk részt a csehszlovákiai katolikus egyházi békemozgalom működésének jubileumi ülésein. Ezt az ülést nemzetközi figyelmet ébresztve Hruscsov is táviratban köszöntötte, kijelentve, hogy a kommunizmus építésének munkájába kezdő csehszlovák nép és minden ilyen feladatot maga elé tűző nemzet fiai soraik közé fogadhatják és magukénak ismerhetik az Egyház hűséges fiait is, ha ezek népük sorsa iránt is hűséggel viseltetnek.« A Békétanács Katolikus Bizottsága a Magyarországi Római Katolikus Egyház hivatalos szerve. Főtitkárát Róma már évek óta exkommunikálta az egyházból. Rövid hírek. Magyarországon mindennemű egyházi építkezéshez, az építészeti szempontoktól függetlenül, az Állami Egyházügy Hivatal előzetes engedélye szükséges. Káldy püspök résztvett Dr. Andrzej Wantula új lengyel evangélikus püspök beiktatásán Varsóban. Magyarországon egy gyülekezeti lelkész vagy plébános állam által fizetett alapfizetése (ú. n. kongruája) 675 és 725 forint között van. Malaga Elza diakonisszatestvér Győrben elhúnyt. Berlin.-Genf. A világ protestáns egyházai világszerte tiltakoztak az antiszemitizmus ellen. Dr. Otto Dibélius, berlini evangélikus püspök, tiltakozásul 100.000 DM-ot küldött táviratilag bevándorlók megsegítésére Ben Gurionnak, Izráel miniszterelnökének. Sz. 1. ródása csak a felszín, a felület függönyszerü - megláttam azt, ami a túlsó partról tükröződött a vízben. Vannak olyan területek, melyekre ha valami erő elviszi az embert, képtelenség onnan szavakat küldeni a kívülmaradottak számára. Képtelenség leírni azt, ami a folyó partjáról tükröződött. Elfelejtettem azt, hogy valaha is féltem, vagy bár félelem nélkül, de menekültem, csak az a vágy töltött be, hogy a túlsó partra jussak. Vájjon miért nem vettem magam a vízbe a szépség tükörképe után ? Hiszen az eredetiből semmit sem láttam. Nem hiszem, hogy értelmen figyelmeztetett volna: a szemlencse is fordítva képezi le a tárgyakat és mi mégis a valóságnak megfelelően látunk. Talán így éreztem meg azt, hogy merre van célom és merre kellene mennem. Tudva, hogy át kell kelnem a folyón, lehetőséget kerestem rá. Magas sziklapárkányon álltam, mély szakadékban volt a meder és híd nem volt sehol. De amint mégis a meredek peremére léptem, csodálkozva vettem észre, hogy valami vasgerenda-féle van a sziklába építve és az nyúlik át a túlsó part felé. Talán hidat akart itt építeni valaki. Talán egyszer elkészül a híd és az emberek kényelmesen átkelhetnek rajta. De én nem várhatok itt az esetleges hídra, ha nem akarok éhen pusztulni. Megindultam tehát óvatosan, egyensúlyozva mint a kötéltáncosok, a végtelennek tűnő utón, melyből csak néhány lépésnyit láttam magam előtt, a távolabbi mind ködbeveszett. Egy kicsit szédültem és nagyon élveztem a mélységet. Milyen régóta haladok már? Ez nem lehet folyó, ez bizonyára a tenger. Ez nem lehet tenger, ez óceán. Akkora óceán nincs a földön, amekkora én alattam van. Ami fölött megyek, az a végtelen. A cipőm már teljesen lefoszlott a lábamról. A vasgerenda kezdett egyre keskenyebb lenni. Kicsit csodálkoztam, hogy az egyensúlyozás nem okozott különösebb nehézséget. Már csak talpnyi szélességű volt a vas. Aztán éreztem, hogy még keskenyebb lesz, már csak a talpam közepét nyomja. Kezdett a járás kényelmetlen lenni. A kényelmetlenség fájdalommá változott. Minden lépes meztelen lábaimba nyilallott. A vas már alig volt szélesebb, mint egy kardpenge. És éreztem, hogy továbbra is egyre keskenyebb és élesebb lesz. Mit tegyek? Nyugati ember vagyok, nem tudok visszafordulni, megyek tovább. Élet, győzelem, cél, haladás fájdalom, kin, stb fogalmak összekeveredtek bennem. Lábaimból folyt a vér. Minden lépésnél ügyelni kellett, hogy elsősorban a talpcsontot tegyem a vas fölé, mert abban megáll a penge, különben leszel egy-egy darabkát a lábfejből és én egyensúlyt vesztve hanyatthomlok zuhanok a mélybe, ha könyökkel vagy kézzel nem tudok a pengébe kapaszkodni, ami pedig nem valószínű, mert az éles vas alighanem szétszeletelne. Az alapzat, amelyen jártam, már nem olyan vastag volt, mit egy kard, hanem olyan éles, mint egy kés. Kínjaim között halványan láttam, hogy tovább pár lépéssel már borotvaéles, majd tovább keskenyül, mignem eltűnik egészen. Minden erőmet összeszedve tovább lépdeltem, mert hittem, hogyha mái nem tudok járni, - ha feláldoztam a járásomat — megtanulok repülni. És ekkor eszembejutott valaki, aki a tengeren járt és aki feltámadásakor felszállt a magasba és aki nekünk segítséget ígért. A fájdalmak olyan nagyok voltak, a cél olyan közeli volt, a szenvedés olyan gyötrelmes és a remény olyan gyönyörűséges, amilyen talán, nem is lehet. Kételkedni kezdtem tehát, hátna csak álmodom? ☆ Ha az ember azt álmodja, hogy csak álmodik, akkor már közel van az ébredés. Felébredtem én is és áhitatos csodálattal gondoltam vissza a gyötrelmes és gyönyörű álomra. Mi volt ez az álom? . .. aztán rájöttem, hogy ez az álom volt az élet. Földváry-Boér Elemér, (f 1956 októberben Budapesten) 5
