Utitárs, 1960 (4. évfolyam, 3-11. szám)

1960-12-01 / 11. szám

Presbiteri konferencia Skandináviában óriási területen szét­szórtan élnek a .magyar protestánsok. Egyházi életük ápolása, erősítése ezért komoly gondot okoz. A svédországi,dá­niai és norvégiai egyháztanácsok kép­viselői, mintegy 15-en, Göteborgban kon­ferenciára jöttünk össze, hogy megvi­tassuk, hogyan tudunk jobb szolgálatot végezni Isten, egyházunk és népünk iránt. A résztvevők Stockholm, Malmö, Göteborg, Vasterás, Koppenhága és Oslo városaiból jöttek. Veröfényes napsütéses időben gyüle­keztünk a göteborgi székesegyház előtt, hogy onnan a helyi gyülekezettel együtt mehessünk be az istentiszteletre. A ká­polna teljesen megtelt, s a gyülekezet Egyháztörténeti évfordulókról nem­csak szép kötelesség megemlékezni, de hasznos is, mert igy is hitben való »elöl­járói«: példájából épülünk s hitük kö­vetésére erősödünk. Lapunkban már több évfordulóról megemlékeztünk Melanchton Fülöp ha­lálának 400, Zinzendorf halálának 100 éves évfordulójáról. Hadd folytassuk most a megemlékezést. 400 éves a skót reformáció. Európa egyik legnagyobb református egyháza, a skot presbiteriánus egyház, ezévben ünnepelte reformációja 400. év­fordulóját. 1560-ban lett ugyanis hiva­talos hitvallássá Skóciában az ún. Skót Hitvallás. A reformáció munkája John Knox nevéhez fűződik, aki hosszabb ideig mint menekült, külföldön élt, mig az evangélium ügye Skóciában is dia­dalra jutott. A skót egyház októberben többnapos ünnepség keretében ünnepelte az évfor­dulót, melyen a magyarországi reformá­tus egyház is képviselve volt. Az ün­nepségeken megjelent az angol királynő is. Eisenhower elnök, aki maga is re­formátus, üdvözlölevelet küldött. Fordulat a külmisszió munkájában. Egy másik évfordulót is ünnepelt Skó­cia. ötven évvel ezelőtt Edinburgban tartották az első világkonferenciát a külmisszió ügyében. A kezdeményező a későbbi Nobel-békedijás John Mott volt, aki látnoki erővel mutatott rá a kül­misszió jövendő feladataira. Utána sor­ban következtek a nagy missziói konfe­renciák: Jeruzsálem 1928, Tambaram (India) 1938, Whitby (Kanada) 1947, s legutóbb 1956-ban az afrikai Achimota­­ban (Ghana). A legutóbbi konferenciákon már a »színes« egyházak képviselői voltak túl­súlyban. Mai szemmel nézve az Edin­­burgh-i konferencia csak szerény kezde­ményezés volt. De a maga nemében mégis oly jelentős, hogy méltó róla meg­emlékeznünk. olyan szívvel-lélekkel énekelte ismert énekünket: »Jövel, Szentlélek Úristen«, hogy azt hittem hirtelen, hogy a debre­ceni nagytemplomban vagy a budepesti Deák-téri templomban vagyok. Az istentisztelet után Glatz József lel­készünkkel együtt ülésre jöttünk össze. Mindnyájan tisztában voltunk azzal, hogy az egyházi és gyülekezeti szol­gálat nemcsak a lelkész feladata, ha­nem az egyház minden tagjának köte­lessége. Ezért már a konferencia elején egyöntetű kívánságként merült fel az a gondolat, hogy az egyházi munkára mozgósítanunk kell a laikus egyházta­gokat. Különösen itt az emigrációban van erre nagy szükség, .mert a szórvány-Elert professzor. 85 éve született és öt éve halt meg a huszadik század egyik legnagyobb evan­gélikus hittudósa, Werner Eiert erlan­­geni egyetemi tanár.Katédrája alatt nem egy későbbi magyar professzor és egy­házi vezető tanulta az evangélikus teo­lógia alapelemeit, de hatása Európa minden országába eljutott, s nagy mun­kája: »A keresztyén hit«, ma is sok egyetem teológiai fakultásán haszná­latos mint tankönyv. Kevesen tudják Magyarországon s külföldi híveink között, hogy Elért pro­fesszor a magyar egyháztörténetnek is kiváló ismerője volt. »Morphologie des Luthertums« c. hatalmas kétkötetes müvében, mely több kiadást ért meg, hosszabb fejezetben foglalkozik a ma­gyarországi evangélikusság történetével, s olyan beható egyháztörténeti ismere­teket árul el, hogy tréfásan azt mon­dották róla, hogy jobban ismerte a ma­gyar egyháztörténetet mint maguk a magyarok . . . Bonhoeffer Tizenöt éve, a háború befejezése előtt négy héttel végezték ki Hitler paran­csára Dietrich Bonhoeffer német lel­készt, miután már két évig börtönben tartották. Bonhoeffer egyike volt a 30-as évek legjelentősebb német teológusai­nak. 24 éves volt csak, mikor 1930-ban doktorátust szerzett s a rákövetkező tíz évet javarészt külföldön töltötte mint lelkész (Barcelonában és Londonban) és teológiai előadó (két Ízben New York­ban). Néhány hónappal a háború kitöré­se előtt amerikai körúton volt, s bár sejtette milyen sors vár rá, visszatért hazájába. Már életének külső története is fel­keltheti érdeklődésünket, de épígy jelen­tős az a sok munkája (6-8 könyve, le­velei, cikkei), melyekben azt akarja megmutatni, »hogyan ölt Krisztus ala­kot közöttünk, ma és itt«. Bonhoeffert is elérte a halott nagysá­ban élő testvéreinket egyetlen lelké­szünk ritkán tudja meglátogatni. Olya­nok itt a távolságok, mintha a gyüle­kezet (Európa más országaival hason­lítva össze) Rómától Hamburgig s Bécs­­töl Párisig terjedne. A skandináviai ma­gyar protestáns egyházi élet összefogá­sa érdekében az ülés megalakította a Skandináviai Magyar Protestáns Egy­háztanácsot. Göteborgi tartózkodásunk igazi »'sze­retet vendégség« volt. A helyi egyházta­nács mindent megtett annak érdekében, hogy a konferencia eredményes le­gyen s a küldöttek jól érezzék magu­kat. A konferencia határozatai közül hadd említsem meg, hogy a jövőben még nagyobb súlyt szándékozunk fektetni a nyári konferenciák megtartására, - s ifjúságunk magyarságának megőrzése érdekében minden évben nyári magyar iskolát szándékozunk tartani új gyüle­kezeti házunkban. Ahol erre lehetőség van, vasárnapi iskolát szervezünk, a bib­liaórákat továbbra is rendszeresen meg­tartjuk. A skandináv egyházakkal szoro­sabb kapcsolatot szándékozunk fenn­tartani. Ennek, első jeleként már erre a presbiteri találkozóra meghívtunk előa­dóként egy svéd lelkészt aki a svéd egyháztanácsok feladatairól tartott ta­nulságos előadást. A svéd lapok is megemlékeztek a konferenciáról, többek között a »Ny tid« c. lap adott tájékoztatást a svédor­szági magyar egyházi életről s a skan­dináviai magyar egyháztanács megala­kulásáról. Hosszabb cikkben számolt be­­a konferenciáról a »Göteborg Posten« c. lap is. Konferenciánk áhítattal zárult. Lélek­ben meggazdagodva tértünk haza, ki-ki a maga helyére, hogy szolgálatba állva folytassuk azt, amiben a konferencián megállapodtunk, s ezzel Isten dicsősé­gére egyházunk és népünk javát szol­gáljuk. Kérem a jó Istent, hogy áldja meg munkánkat, - s bizom abban, hogy a konferencia sok áldott gyümölcsöt fog teremni. Sz. S. gok sorsa: nem tiltakozhatik szavainak, Írásainak mai felhasználása ellen, töb­bek között Magyarországon. De jelen­tősége kétségkívül nagy, s reméljük, hogy azUtitárs-ban a közeljövőben hosz­­szabb cikket közölhetünk róla. ★ Nem gondolja az olvasó, hogy már csak időtöltésből is, sajátmaga is utá­nanézhetne néhány olyan eseménynek, melyeknek évfordulója van 1960-ban La­pozzon bele néhány jobb lexikonba, s is­merkedjék meg Gustav Wasa svéd ki­rállyal, aki 1560-ban halt meg, vagy Bodelschwing Frigyessel, a német egy­háztörténetnek ezzel a csodálatos alak­jával, aki 50 éve halt meg. Jó ha tud­ja, hogy 150 éve halt meg az első ma­gyar újság szerkesztője, Ráth Mátyás, aki evangélikus volt. S hittankönyvünk­ben, Az evangélium igazságá-ban, egy egész fejezetet talál a zsolnai zsinat­ról, melyet 350 éve tartottak. T. L. EMLÉKEZZÜNK 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom