Utitárs, 1960 (4. évfolyam, 3-11. szám)
1960-03-01 / 3. szám
She R^rítajos Hagy 702 Union 3% I4ekee8por%Ra. KÜLFÖLDÖN n0 address — , n Refused o D0„,Uin*l D N0 T0 THE F0U.0V.TNG NE« ADDRESS: 6t,H ■ a*TÍot"and nunffeer IV. évf. 3. szám. Megjelenik havonként 1960. március. Bibliarórán ülünk. Beszélgetünk gondjainkról. Most nem kenyér- lakás-, gyerekek iskoláztatása gondjáról. Azok is előjönnek néha, hiszen szeretnénk mindennapi gondjainkat is az »örökké megmaradó« Ige fényében nézni. De most másról folyik a tárgyalás. Úgy kezdődött, hogy az Ujtestamentomban ránkhagyományozott első »prédikációk« Jézus Krisztusról szóltak. Vallást tettek az emberek Róla, mint az Isten Fiáról. így kezdte Péter még Jézus életében: »Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.« (Mt. 16:16). így folytatták a halála után: »És nincs másban senkiben üdvösség . ..« (Csel 4,12). És lehetne a sort folytatni. Akik pedig ezt a Krisztust vallották, és hitték Isten Fiának, azokat Antiochiában - érdekes módon nem Istenkövetöknek, hanem - Kriszfuskövetőknek (talán így lehetne legjobban visszaadni a görög christianoi (Csel. 11,26) szót) nevezték. Azt kell hát mondanunk, hogy a keresztyénség 'Krisztus-vallás.« És mi lett belőle? ☆ Úgy folytatóit, hogy az általunk sokszor tulidealizált öskeresztyénség fantasztikusan összekeveredett szellemi világba »csöppent« bele. Elég, ha csak a romiak hódításai következtében előállott helyzetet figyeljük. A hódítók leverték a görögöket, kultúrájuk felett viszon a görögöké győzedelmeskedett. Római vallás, görög vallás keveredett, a hellenizmus hatása, a különböző filozóliai áramlatok, mind-mind közrejátszottak abban, hogy a legkésőbbi újtestamentumi irataink már telve vannak a »lelkek megítélése« szükségesséségének s a »hamis tanítók« elleni küzdelem fontosságának hangsúlyozásával. Kár lenne vesztegetni a szót azokra a nem egészen dicsőséges, évszázados vitákra, amelyekben a megszégyenítő az volt, hogy legtöbbször csak erőszakkal, vagy hatalmi paranccsal lehetett megmenteni azt, hogy Jézus az Isten Fia! ☆ Valaki az újabb korra emlékeztetett. Az újkori tudományos előrehaladás elleni védekezés vagy a vele való versenyképesség bizonyítása nem vitte-e bele a keresztyénséget abba a tisztességtelen kísérletbe, hogy igyekezett »lefaragni« magáról mindent, ami súrlódásokra adott volna alkalmat? Krisztuskövetökböl »vallásos« emberek lettek, akik azzal bizonygatták modern voltukat, hogy hittek az Istenben (legtöbbször személytelenül,.»valaki mégis csak kell legyen fölöttünk« jelszóval), de »tapintatból« elhallgatták, hogy a »zsidó fiú«, a »názáreti rabbi« (stb.) mégse hitük és kegyességük elengedhetetlen alapja vagy legalább tartozéka! Krisztuskövetö ma még a keresztyénség, vagy csak valami »Istenvallás« f ☆ Közben ezt sem hallgathajuk el, két gigantikus kísérlet folyik. Keletről nagy mozgoládásról hallunk: buddhista, hinduista és mohamedán misszionáriusok özönlenek a »keresztyén Nyugatra«, hogy - mondván - megmentsék az emberiséget egy újabb katasztrófától, amit a szeretetröl beszélő keresztyének zúdíthatnának rá! »Keresztyén« kísérletről is tudunk, amely talán a legatavisztikusabb a XX. század sok kísérlete között: Mária mennybemenetelének római dogmája. Senki ne értsen bennünket félre (bibliaórákon legalább annyi római katolikus testvérünk ült velünk együtt, mint evangélikus): Máriát a Biblia szerint őt megillető helyen tiszteljük, s nem tartjuk kevesebbnek, mint aki a világ Megváltóját hozta a világra! És mégis félünk! Nem vissztérés ez bármely primitiv ösvalláshoz, amelyben a (hímnemü) alkotó, zord, vagy éppen kegyetlen fölstennel egy (nőnemű) »párt« is kreált a mitológia, tudatosítván, hogy az »éj királynője« vagy a »Földanya« anyai, női voltánál fogva patrónusa, védője az emberiségnek, sokszor talán éppen a »főisten« haragjával szemben? »Kérém, miséről jöttem, s most ki nem megy a fejemből, hogy mi lett Krisztussal? Eltemettünk, vagy elfelejtettük öt?« idéztük egy r.k. testvér megrökönyödését, - aki azt hallotta a szentbeszédben, hogy az 19 .. évre Mária csodálatos kegyelmi ajándékot tartogat az emberiségnek! Hova lett Krisztus, Krisztuskövetők? (folyt, a köv. oldalon) Március J5. Petőfi Bokor István szobrászművész alkotása. Készült egy ausztriai menekült táborban. Gémes István: Jelentés egy - bibliaóráról