Utitárs, 1959 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1959-11-01 / 10. szám

Olvassuk együtt a Bibliát! Vezérfonal November 29. Advent 1. vasárnapja Heti ige: Zak. 9, 9. - Napi igék: Máté 21, 1-9. - Róma 13, 11-14. 2. Kor. 1, 15-22. - Zsolt. 5, 2-8. Mikeás 2, 1-2. 9. 12-13. - Zsolt. 5, 9-13. 2. Sám. 7, 4-9. 11-14 a.16. - Zsolt. 13. Ésaiás 64, 1-3. - Zsoltár 16. János 18, 33-37. - Zsoltár 24, 1-6. Jelenések 1, 9-20. - Zsolt. 24, 7-10. December 6. Advent 2. vasárnapja Heti ige: Luk. 21,28. - Napi igék: Luk. 21, 25-36. - Róma 15, 4-13. Lukács 12, 35-40. - Zsoltár 34, 1-11. 2. Thess. 3, 1-5. - Zsoltár 34, 12-23. Jelenések 2, 1-5. 7. - Zsoltár 36. Márk 13, 5-13. - Zsoltár 40, 1-13. Lukács 17, 20-25. - Zsoltár 40, 14-18. Jeremiás 1, 4-10. 17-19. - Zsolt. 63. December 13. Advent 3. vasárnapja Heti ige: Ésaiás 40, 3. 10. - Napi igék: Máté 11, 2-10. - 1. Kor. 4, 1-5. Lukács 1, 5-25. - Zsolt. 71, 17-24. Lukács 1, 57-70. - Zsoltár 84. Lukács 3, 10-20. - Zsoltár 85. Hoseás 14, 6-10. - Zsoltár 86. 2. Tim. 4, 5-8. - Zsoltár 92. Ésaiás 11, 1-9. - Zsoltár 93. December 20. Advent j. vasárnapja Heti ige: Lukács 1, 46-47. - Napi egék: János 1, 19-28. — Fii. 4, 4-7. Ésaiás 45, 1-8. - Zsoltár 110. 1. Kor. 2, 6-10. - Zsolt. 118, 1-18. Márk 3, 31-34. - Zsolt. 118, 19-29. Ésaiás 9, 5-6 a - János 1, 1-5. K. E. Norvégiái magyar egyetemisták húsvéti protestáns konferenciát sítáborral egybekötött rendeznek a Trysil-i hegyekben, Osló­tól kb. 200 km-re, 1960 virágvasárnap­tól nagypéntekig. Erre szeretettel hív­nak és várnak bármely országból bárkit, aki egyéni, egyházi és nemzeti problémáit Isten Igéjének megvilágí­tásába akarja helyezni. Előadók: Glatz József stockholmi és több más külföl­dön élő lelkész és egy magyar író. Ellátási díj és útiköltség Oslo-Trysil- Oslo: ca. 10—15 US dollár. Anyagi nehézségek senkit ne tartsanak vissza a jelentkezéstől, — efféle problémáin­kat a jelentkezéssel egyidőben közöl­jük. Előzetes jelentkezési határidő januar 1, mely után az érdklődőknek részletes programmot küld és a költségek vég­leges összegét közli a rendezőség: Ungarsk pásketur Kirkens Nödhjelp Kirkegt. 5. Oslo. Reformátoraink (folyt, az 3. aldolról). az, hogy mennyi minden köti egybe a lutheri és a kálvini reformáció tanítását, s mindez az évszázadok folyamán csak elmélyült. Előbb azonban a reformáció kővetői­nek még egymás között is éles vitán kellett átmenniők. Főleg az úrvacsoráról szóló tanítás volt a válaszfal. Luther követői attól tartottak, hogy Kálvinnak a többi svájciakkal való kiengesztelödé­­se 1549-ben Zürichben (az u. n. con­sensus tigurinus) veszélyeztette a Krisz­tus testének és vérének valóságos je­lenlétéről szóló tanítást. A vita a kor stílusában történt, s nem mindig a keresz­tyén testvéri szeretet hangnemében. Kálvinnak az úrvacsora jelképes felfo­gásával való megbékélése magával hozta ugyan a református egységet, de ugyanakkor megbontotta a reformáció egységét. A történelem ezen ténye előtt ma csak sajnálkozva állhat meg az em­ber. De ugyannakkor ösztönözve érzi magát arra is, hogy ami a reformátorok számára természetes és életbevágó fela­dat volt, az egyház egységéért tovább könyörögjön és tevőlegesen is küzdjön. A ma embere csak találgathatja, mi lett volna akkor, ha a két nagy refor­mátor személyesen is találkozott volna. Igaz, hogy mire Kálvin reformátorrá nőtte ki magát, Luther már életének utolsó éveiben volt, s mögötte volt a re­formáció korának »rajongóival«, főleg az újrakeresztelökkel és a svájciakkal való harca. A reformációval kezdetben rokonszenvező, de az egyház igazi lé­nyegétől eltérő hamis reformátorokat leplezte le ezen vitában. Hogy ebben a helyzetben a két nagy reformátor között létrejöhetett volna-e az egység, az csak találgatás. A két nagy reformátor személyes kölcsönös megbecsülése, amely megnyi­latkozásaikban kifejezőre jut, talán em­lékeztetheti a mai kor gyermekét erre a megoldatlan feladatra. Kálvin ugyan­is igy ír abban az egyetlen levélben, amelyet Lutherhez címzett, de amely soha sem jutott Luther kezeihez: »Ha csak hozzád repülhetnék, csak egy­néhány órára is, hogy jelenlétedet élvez­hessem! Szivemből kivánom-és valóban legjobb lenne - hogy ne csak ezen dol­gokról, hanem sok minden egyébről is kicserélhetnénk gondolatainkat. Ami azonban e földön nem lehetséges, remé­lem, hamarosan megvalósulhat Isten országában. Isten áldjon, nagyrabecsült testvér, Krisztus kiváló szolgája, álta­lam pedig mindig tiszteletben tartott atya. Az Ur maradjon veled mindvégig és vezessen leikével egyházának javá­ra«. Lutherről pedig azt jegyezte fel egy kortársa, hogy amidőn egy könyvesbolt­ban véletlenül Kálvin úrvacsoráról szóló írását megtalálta, gyorsan átlapozva ezt mondta: »Ezen tanult és kegyes emberre nyugodtan rá lehetne bízni az úrva­csorái tanítás egész vitás kérdését«. A ma református és evangélikus teo­lógusaira és híveire maradt reformáto-Látomás Ölgyet láttam álmaimban, terebélyes ősi tölgyet. Agai közt fészket raktak zengöszavú madarak. Agairól szólt az ének. Árnyékának hűvösében minden messze földet járó, fáradt vándor megpihent. Jött a sziklákat szakasztó, szörnyű szélvész ... sírt az erdő s álmaimnak ősi tölgye nagy-sikoltva elzuhant. Sírtam én is - síró széllel, fészke-vesztett sok madárral, ősi tölgyfa örök vesztét elsiratta énekem. k» 10 ton 01 Miot . . . Titkon sarjadt, szökkenő szép sarjat láttam álmaimban, a kidöntött ősi tölgynek gyökeréből támadót. Simogató szemmel néztem azt a jövendőt Ígérő sudár vesszőt . . . s hullt a könnyem: Én addigra hol leszek? Sajgó kérdés mély sebére merről, honnan? valahonnan írt kínáló szózat szólalt: Istennek van ideje! Ébren énekelek rólad, álombéli ősi, tölgyfa, álombéli sudár vessző, álombéli felelet. Napok, évek, ezerévek, emberöltők, nemzedékek mennek, múlnak . .. Isten győz, mert Istennek van ideje! 1956. I. T. raink örökségének elkötelezése. Nem úgy, hogy az ellentétek előtt szemet húnyunk, hanem úgy hogy mindezeket az Isten Igéjének megvilágításába he­lyezzük. Hiszen végül is az üdvösségünk kérdéséről van szó. Arról a kérdésről, amelyet a reformátorok a római egy­házzal szemben felvetettek, s amelyben nem tudtak tovább embereknek enge­delmeskedni, hanem egyedül Istennek és az ö örökkévaló Igéjének. Ez az enge­delmesség köti egybe a reformáció gyer­mekeit is egymással. Ezért van remény­sége annak a törekvésnek, hogy az Ige alatt talán Luther és Kálvin követői is megtalálhassák egymást, mert mindnyá­jan Krisztus követői akarnak lenni. Egyedül Benne, az Egyház Urában, van a mi egységünknek is ígéretes jövője! D. Dr. Vatja Vilmos. Magyar szövegű karácsonyi igés lapok kaphatók kiadóhivatalunkban 3 db ára két postai válaszszelvény 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom