Utitárs, 1959 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1959-10-01 / 9. szám
ÉLŐ VÍZ Szerkeszti: Dr. Molnár Rudolf Négyszemközt a Mesterrel VTII. A kegyelem uralma Rém 5,20-21. »Miképpen uralkodott a bűn a halálra, azonképpen a kegyelem is uralkodjék az igazság által az örök életre.« A bűn uralkodói hatalmáról valamennyiünknek bőséges tapasztalata van, de a kegyelem uralkodói hatalma sok hivő előtt ismeretlen. És ez azért van, mivel a mi felfogásunk a kegyelemről nem ugyanaz, mint Pál apostolé volt. Az ő számára a kegyelem nem valamilyen megfoghatatlan fogalom volt, hanem valóságos erő, mely arra kényszeríti az embert, hogy vessen el magától minden istentelenséget. Mi nagy bizalommal vagyunk a törvények, parancsok és rendeletek ereje iránt. Nagy a bizalmunk aziránt is, amit az ember a saját erejével tud véghezvinni. Azonban Isten szeretetének nagy és megújító ereje iránt már nem olyan nagy a bizalmunk. Azzal szemben pedig, amit az Űr az ö kegyelmével a Lélek áltai hajt végre, különösen nagy fenntartással élünk. Mi készek vagyunk nagy erőfeszítésekre is, ahelyett hogy megtanulnánk a Bibliánkból, hogy a legyobb és legmélyebb keresztyénség akkor születik, mikor az ember Krisztussal megfeszíttetik és a bűn számára holtnak tartja magát. Mondd osak, te a kegyelem uralma alatt vagy? Az a válaszod, hogy nem. Miért? Azt mondod, azért, mert érzed a bűn hatalmát az életedben, hol ez, hol az a bűnös szenvedély kínozza életedet. Azonban világossá kell tenni magunk előtt, hogy egészen mást jelent a bűn által vezettetni és a bűn által kínoztatni. Akit a bűn vezet és kormányoz, az jószántából cselekszi azt, amit a bűn diktál. Az ilyen ember a bűn uralma alatt van, mert örömét leli bűnös cselekedeteiben. Aki felett pedig a kegyelem uralkodik, lehet hogy nagyon is kínoztatik a bűn által, sőt lehet, hogy el is bukik, azonban szenved ezalatt és sóvárogva vágyik a büntelen élet után. A természetes ember egész testével a bűn felé fordul, háttal a Krisztusnak. Az egyszerű hivő embert pedig az jellemzi, hogy egyik kezével a bűnt ragadja meg, másikkal a Krisztust. Pál apostol ezt az embert arra biztatja, hogy egészen fordítson hátat a bűnnek és nyissa meg szívét egészen Jézus előtt. Nyújtsa ki mindkét kezét Krisztus felé, mint olyan, aki egészen szakított a bűnnel. Belső vonatkozásban valóban el is tudunk szakadni a bűntől. Mikor egész bensőm a Krisztusé, akkor azt akarom, amit ő akar. Ekkor belsőleg elszakadtam a bűntől, bár a bűn még bennem lakozik. »Az én testemben« - ahogy Pál mondja. Újból megkérdezem; a kegyelem alattvalójaként élsz? A Biblia világosan megjelöli az ilyen életre vezető utat. Ez az út kereszt útja. Mit jelent a kereszt? Mikor a kereszt kegyelméről besaplünk, akkor azt a váltságot értjük ezalatt, melyet a Krisztus áldozati halála szerzett meg nékünk, ami viszont azt jelenti, hogy ö halálával kiengesztelést szerzett a mi bűneinkért. De vájjon érted-e, mit jelent ez a szó, kiengesztelni? Egy norvég igehirdetö ezt igy világította meg: Egy faluban élt egy nagyon jóindulatú, mindenkin segíteni kész kereskedő. Nehéz idők szakadtak a falura és egyik szegény, ágrólszakadt vevője arra kérte a kereskedőt, hogy hitelbe vásárolhasson s ha majd jobb idők jönnek, kifizet mindent. Azonban hiába igyekezett, csak nem jutott munkához és az adósság egyre nagyobb lett. Karácsony táján tele volt a szíve félelemmel, hiszen az adósságát év-végén rendeznie kellene és miből fizet, mikor nincsen pénze? A kereskedésbe már régen nem mert bemenni, mert attól tartott, hogy a kereskedő követelni fogja a tartozás kiegyenlítését. Kevéssel karácsony előtt a kereskedő átlapozta az adósok könyvét és megállt a szegény ember számlájánál. Halottá, hogy milyen nehéz körülmények között él és elhatározta, hogy megajándékozza őt karácsony alkalmából. Kitépte a lapot, bedobta a tűzbe és ettől kezdve várta, mikor jön ismét a szegény ember, hogy megmondhassa neki a jó újságot. Az adós azonban még az utcán se nagyon mert járni és amikor egyszer véletlenül mégis összetalálkoztak, a kereskedő kérdésére, hogy miért nem jött az üzletébe, becsületesen megvallotta, hogy az adóssága miatt félt elmenni. A kereskedő megmutatta neki, hogy az adósok könyvében nem szerepel a neve. A szegény ember kivette zsebéből az összegyüjtögetett számlamásolatokat es odaadta a kereskedőnek. Ez azonban mikor kezébe vette, azonnal széjjeltépte és csak anynyit mondott: nincs itt semmiféle adósság. Csak akkor értette meg a szegény ember, hogy a kereskedő minden adósságát elengedte, sőt, amikor hazafelé indult, a szánkóját telerakta mindenféle jóval a gyermekek részére karácsonyra. Ez a kis történet megérttette velem, hogy mi a különbség engesztelés és bocsánat között. Krisztus halálában eltöröltetett minden bünadósság az Isten könyvében. Jézus ártatlan vére árán minden bűn igazsággá tétetett. Ezt jelenti a kereszten történt kiengesztelés. Mindenki részese e csodának, mindenki feje felől elvétetett az ítélet. Mindenki kegylem alatt van. De a kereszt nemcsak engesztelési, hanem bocsánatot is hozott. Bűnöm eltöröltetett, azonban a megváltás nemcsak enynyiböl áll. Bár mindenki kiengeszteltetett az Istennel, mégsem üdvözül mindenki. Ennek oka abban van, hogy az emberek nem mennek be a »kereskedésbe«, a »mentöcsónakba«, ami a Krisztus. A bűnt eltörlő kegyelmet mindenkinek személyesen kell elfogadnia, magáévá tennie, csak akkor lesz belőle bocsánat és üdvösség. Éppen ezért a kereszt nemcsak bocsánat, hanem Ítélet is. A bűn megitéltetett a kereszten és a bűnt ezekután is a kereszten ítéli meg az Isten. így tarthatja magát a hivő halottnak a bűn számára és élőnek az Isten számára. Az ilyen ember valóban új teremtés, mert mikor elfogadta a bocsánatot, ugyanakkor elfogadta Krisztus is és most a Krisztus lakik benne. És ez a Krisztus énbennem az új teremtés, melyből a kegyelem uralma előtör. Ezért mondja Pál apostol: »Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.« A szolgálatokban is különbség van I. Kor. 12. r. Amikor Isten hozzánk lehajoló szeretőiét a magam életében is megtapasztaltam, a szívemben égő vágy keletkezett, hogy valamiképpen szolgáljak Néki. Sok fájó könnyet ejtettem amiatt, hogy szolgálatom csak olyan kis dolgokban merülhetett ki, mint kedves templomunk takarítása, vagy segédkezés a szeretetvendégségek alkalmainál Legdrágább ünnepnapjaim közé tartoztak azok a napok, amikor vallást tehettem testvéreim, vagy idegenek, vagy éppen ellenségeim előtt Urunk szeretetéröl, mely engem is megragadott, hogy menthetetlenül az örök mélységbe ne hulljak. De nekem több kellett. Lángoló szívvel, perzselő szavakkal kívántam az emberek között járni. Sokszor vágytam a bélpoklosok szigetére, hogy életemet odaáldozva a golgotái kereszt fényével segítsek gyógyítani gyötrődő testeket, megkeseredett emberszíveket. És mindez nekem nem adatott meg. Tudtam, éreztem, hogy van számomra is egy fenntartott hely a szolgálók sorában, csak még nem találtam meg. Este, reggel, vagy munkahelyemen gépem mellett állva, de sokszor hosszú utazásaim során, mikor templomunk felé igyekeztem, imák fakadtak szívemben vér és hittestvéreimért, hazámért, vagy egy - éppen velem szemben ülő- bánattal borított arcért. Szabadságom idejére lelkipásztoromtól egy könyvet kaptam, melyben Mária Dorottya imádkozó életéről olvastam. Egyszerre mintha lámpa gyűlt volna ki a kezemben s a fény mellett megtaláltam helyemet a szolgálók sorában. Most már tudtam, hogy nekem is van megbízatásom! Szívem hálával telt meg s azóta egy vágy tölti be: hűségesnek lenni az imádság szolgálatában, amelyet- bizonyosan tudom - rám is bízott az Űr. Z. Csekme Lószlóné. 6
